Hogy viselte a "nagy" az anya nélkül töltött napokat (és főleg éjszakákat) a kistesó születésekor?

ÓÓÓ nagyon jó volt neki, mindent megengedett neki apa és mama:))) agyon volt kényeztetve. :)

Nem árulták el:D Csak annyit, hogy hiányoztam a két nagyobbnak és már nagyon vártak haza az új babával:)

Bejöttek a kórházba látogatni is.

A "nagy" 2 éves volt, jól viselte, csak látogatáskor nem tudott velem mit kezdeni, és aztán itthon sem állt velem szóba. A középső 17 hónapos volt, ő az egészet jól viselte.

Nálunk rosszul...Pedig mindketten iskolások voltak már.Rendszeresen elsírták magukat a suliban is,hogy hiányzik anya.A kórházi látogatások is pityergésbe torkolltak.Pedig apa mindent megtett, még együtt is aludtak hárman.Ahogy hazajöttünk semmi gond nem volt,figyeltem arra, hogy ugyanúgy kezeljem őket, mint kistesó előtt.Szerencsére "könnyű" baba volt a kistesó,nem sokszor kellett mondanom a nagyoknak, hogy várj most a kicsivel kell ezt-azt csinálnom.Valószínű megijedtek,hogy itt lesz az új gyerek és ők kiszorulnak a kosárból-pedig számtalanszor átbeszéltük ezt a helyzetet.Köztük 2 év van a kistesó 8 év után született.Féltek, hogy le lesznek cserélve az új babára,hiszen ők már "megnőttek".Pár nap odafigyeléssel részemről kiderült,hogy nem így van, azóta nagy a szerelem hármójuk közt.Bocs ha hosszú,csak azt próbálom kibontani,hogy bármennyire fárasztó a kicsivel hirtelen,a naggyal is muszáj szinte ugyanúgy foglalkozni, mint előtte, főleg ha ő is relatíve kicsi.

Az én 3,5 éves fiam is anyás, mind a ma napig úgy alszik el, ha mellé fekszem. Ma két hetes a kishúga. Amikor vasárnap este éreztem, hogy jönnek a fájások, akkor még lefürdettem, elaltattam, közben megbeszéltük, hogy éjszaka anya és apa bemegy a kórházba, mert jön a tesó, addig egy barátnőm lesz vele (nagyon szereti), pár napig anya nem jön haza, de utána már a tesóval jövünk. Ezt korábban is megbeszéltük sokszor, ha volt kérdése ezzel kapcsolatban mindig elmondtam őszintén, hogy mi lesz. Sajnos pont látogatási tilalom volt a kórházban, így csak telefonon beszéltünk, de szerencsére minden jól ment. Meglepődtem és örültem is nagyon, mer nagyon rá voltam parázva, hogy mi lesz nélkülem :) és lám nem állt meg az élet ;).