Miért beszél csomó anyuka, nagymama a gyerek helyett T/1-ben?

Nekem 2 kisgyerekem van ( 3 és 1.5 évesek), soha nem beszéltem így, utálom is és engem is idegesít amikor mások így beszélnek.

Szerintem ezek az anyukák nem tudják elfogadni, hogy már nem egy test ő meg a baba, rá vannak gyógyulva a gyerekeikre. Én is imádom, szeretem a gyerekeimet, de ha valamit csak a gyerek csinál akkor nem mondom úgy mintha mindketten csinálnánk. (jajjj, kakilunk, hánytunk éjjel, blabla... )

Egyik kedvenc visszatérő kérdésem :)

Szerintem vannak, akik összekeverik a lelki köldökzsinórt (ami nagyon sokáig, egy életen át megmarad) és a gyerekhez való alkalmazkodást a totális gügyeséggel. Én ezt ennek érzékelem. A szopiztunk, kakiltunk, van már egy fogacskánk és efféle mondatoknál azért leeshetne már a papírtantusz :) Tök nevetségessé tesz ezzel magát az anyuka. Nekem az a benyomásom ilyenkor, hogy minden megszűnt létezni anyuka számára, még ő maga is, és kizárólag a gyerekből és annak pelenkázásából, szoptatásából, büfiztetéséből állna a világ. Még azt sem veszi észre, hogy ez csak az ő számára van így, mások élnek tovább ugyanúgy. Nekem ez nagyon ellenszenves. Egyszerűen egy hatalmas nagy túlzás.

nekem két gyerekem van, már bőven sulis mindkettő, de sose beszéltem így többesszámban. De több ismerős igen. én túllépek rajta, magamban nem értem, a lazábbaknak, néha bepoénkodok, ha hülye helyzetre mondják, fú, és nem volt ciki neked is bekakilni? :D

Amúgy egyszerűen vannak nők, akik így felolvadnak az anyaságban. Normál esetben ez elmúlik ovi végére, és ennyi volt. szülőként is fejlődik az ember, nem csak a gyerek.

akinél viszont nem múlik.. háááttt... ott szerintem vannak gondok...