Dackorszakos két éves és férj?

A lányunk kezd elég masszívan belecsúszni a dackorszakba, jönnek a felnőtt szemmel furcsa okból kitörő hisztik (nem akar öltözni, akar öltözni, kell valami, stb). Vagy egyszerűen annyi, hogy reggel öltözködésnél ő már rohanna felvenni a cipőjét, de nem érti meg, hogy előtte még a pulóver is kell rá. Ha nem is hisztizik, akadályoz minket, mert összecsúszik, elforog, nem működik együtt.

Idáig nincs is gond, ebben a korban ez belefér.

Amivel gondom van, hogy a férjem hihetetlenül felhúzza magát ezeken. Látszik, ahogy egyre jobban bestresszeli magát.

Amikor üvöltős hiszti van, volt, hogy a férjem ugyanolyan hisztit levágott a gyerekkel párhuzamosan, de én váltam célponttá.

Leültettem, hogy találjuk ki, hogy mi a baja ténylegesen, mert az nem állapot, hogy ilyen kontrollvesztetten üvölt a gyerek előtt (meg amúgy sem). Nagy nehezen kihámoztuk, hogy a hisztitől nagyon stresszes lesz, megy fel a vérnyomása és eldurran az agya.

Nyugodt pillanatában ésszel érti, hogy ez korral jár, normális viselkedés, felesleges felidegesítenie magát rajta. De helyzetben ugyanúgy lekapcsol nála a racionalitásért felelős rész, mint a gyereknél.

Felnőttnél van erre bármilyen technika, amivel kordában tudja tartani a feszültséget?

Engem két okból is kevésbé borítanak ki a hisztik: egyrészt sokáig ügyfeles munkakörben dolgoztam, ahol a mosolygáson kívül más opció nem volt,akárhogy is viselkedett az ügyfél - itt elég masszív önuralmat tanultam. Másrészt tudom, hogy a gyerek nem azért csinálja, hogy engem idegesítsen, illetve ha én is bepöccenek, azzal csak rontok a helyzeten.

A férjemmel szemben nehezebben tudok elnéző lenni, mert egy felnőttől már elvárom az önuralmat, míg egy gyerektől még nem.