Mit csináljak, legyek drasztikus? Elegem van az egészből.

Kérlek olvassátok el, még ha hosszú is. Segítségre van szükségem. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok, csak legyen vége ennek a lassan két éve tartó tortúrának.

22 hónapos fiam altatása és alvása maga a pokol. Próbálok mindent leírni, de most is dühös vagyok.

Ebéd után teszem le aludni. Mellé kell feküdjek a mi ágyunkba. Kb fél- 1 óra popópaskolás után elalszik. Az 1 órát végig magyarázza. Ki akar menni, többször átver, hogy kakálni kell. Sokszor ki is engedem, mert mi van ha tényleg. De általában csak játszani megy. Aztán alszik változóan 1-3 órát. De itt kell feküdjek mellette, mint most is, mert ha kiosonok felkel és nem tudom visszaaltatni. Így tehàt semmit nem tudok csinálni. Tegnap is kiszöktem a fürdőbe teregetni, 1 perc múlva leesett az ágyról. Kiságyban nem hajlandó elaludni, illetve ki is tud mászni.

Felkel, uzsonnázunk, aztán kimegyünk. Minden nap több órát kint vagyunk. Keddi napon pl. (csak, hogy értsétek az esti problémát) 2-től, 3-tól kint vagyunk udvaron, játszón, parkban este fél 6-ig, aztán elmegyünk úszni fél 8-ig. Lényeg, hogy bármennyit vagyunk kint, bármennyit alszik ebéd után, este fél 11 előtt nem alszik el.

Este 8 körül lekapcsoljuk a villanyt, még lehet játszani, 9-kor behozzuk a mi ágyunkba. Ilyenkor már mindketten kellünk, ha egyikőnk nem fekszik ide, akkor ordítás van. Ilyenkor kiszökik 1-2-szer és ekkor tényleg kakál. Kb. másfél óra popóütögetés után alszik el. Fáradt biztosan, miután kakál már nem akar szökni. De magyaráz, hempereg, nagyon nehezen alszik el. Elalszik, apa berakja a kiságyba a szobájában és dőlünk ki mi is. Házasélet nulla. Kb. 1 éve ez megy.

Aztán jön az éjszakai műszak. Kb. 2-kor, 3-kor felkel, át kell hozni és fent van 2-3 óra hosszát. Nem akar aludni, hisztizik, játszani akar menni. Sosem engedtük neki, egyszer sem. 5 körül visszaalszik, 7-ig. És ez minden áldott este így van. Hullák vagyunk, elegem van, legszívesebben itt hagynék csapot-papot. Nagyon türelmetlen vagyok, minden altatás egy veszekedés. Már gyomorgörccsel indulok neki. Csúnyán beszélek vele, dühös vagyok aztán sírok ha elalszik, mert lelkifurdalásom van, hiszen ő az életem. És ez ìgy megy minden éjjel.

Férjem azt mondta elég volt, nem bír dolgozni, szépen mától hagyjuk a kiságyban ordítani. Màr én is belemennék, de félek, hogy kiesik fejre.

Nem tudom mi a baj. Szép napirendünk van, tartjuk is mindig, max fél óra csúszások vannak. Egyszerűen olyan, mintha semmivel nem lehetne lefàrasztani.

A múltkor egy utazás miatt egész nap nem aludt egy percet se. Akkor is este fél 11-kor aludt el. Mert autóban sem alszik, soha nem is aludt, kicsi csecsemőként sem.

Kérlek segítsetek tippekkel, tanácsokkal, mert nem akarok egy ilyen idegbeteg, kialvatlan házisárkány lenni, mint most.