Hogy viselkedjek a vőlegényem 7 éves lányával?

nem akarlak elkeseríteni, de nem valószínű, hogy jól ki fogtok jönni. én szüleim is elváltak, és az összes barátnőjét, és a mostani feleségét is utálom. szerintem ne erőltesd a dolgokat. ha akar akkor beszélget veled de ha látod rajta hogy nem akar akkor ne erőltesd hogy játszatok vagy ilyenek.

amúgy az is számít hogy hány éves vagy. én azokat a barátnőit utáltam a legjobban akik sokkal fiatalabbak voltak mint apám.

20N

Nem kell túlgondolni, viselkedj vele normálisan, természetesen. Nem feltétlenül neveli ellened az anyja, nem mindenki ilyen korlátolt.

A 20 éves válaszolónak meg annyit tanácsolok, hogy nőjön fel. Ez az "utálom az apám nőjét" dolog 10 éves korig talán elmegy. De felnőtt nőként már nagyon ciki.

Hű! Órákat tudnék regélni a velem történtekről.

Az én párom kislánya is pont 7 éves volt mikor összeköltöztünk, és ugye jöttek az apukás hétvégék. Én előtte találkoztam vele, de az se sokat segített.

Nem pót anyukaként fogadott el, hanem inkább barátnőként, vagy nagyobb testvérként.

Én viszont elrontottam azzal, hogy túl jó és kedves voltam, és erre rájött a gyerek és kihasznált.

Túl sok mindent ne kérdezz, mert akkor az lesz, hogy faggatózol, csak olyan kislányos dolgokat. (tehát otthoni dolgokat ne)

Mindenképp beszéld meg a legelején a pároddal, hogy mik a szabályok, mert nagy káosz lehet belőle, hogy mikor mit lehet és mit nem.

Amikor jóban voltunk, akkor otthon elmesélte, ez nem tetszett az anyukának, és mindig tökre tett mindent. (holott anno ő lépett félre és nem a párom)

Én kifogtam azt a tipikus "anyukát", aki viszályt, és veszekedéseket kreál, a gyerekre sincs tekintettel, ellenünk neveli a kislányt, és minden rosszat még képzelj hozzá.

Legyél vele kedves, ennyi. A gyerek az apjával akar lenni elsősorban, nem egy "idegennel". Csatlakozz be hozzájuk ha játszanak, ha mennek valahová programra menj velük. De nem kell túlparázni.

Miből gondolod, hogy az anyuka ellened hangolja?

Minél kevésbé görcsölsz rá, annál jobb.

Három éve vagyunk külön az exemmel, neki 2 és fél éve van barátnője, nekem egy éves kapcsolatom van.

Amikor már lehetett látni, hogy a párommal komoly lesz a dolog, fokozatosan bevontuk a kislányomat, közös programokat csináltunk, aztán a párom jött hozzánk és egyre inkább úgy éltünk, mint egy család.

Az exem titkolta a lánya előtt az új kapcsolatát éveken keresztül. (Én tudtam róla, de nem beszéltem róla a lányunknak, úgy voltam vele, hogy ez az kettőjük, illetve hármójuk dolga).

Két év után volt a "bemutatás", nagy feneket kerítettek neki, az új barátnő komplett kézműves foglalkozást tartott a lányomnak. De valahogy nem jól sült el, a lányom beszélni se nagyon akar róla, nem vágyik újabb találkozásra (az én páromat az első találkozás után sokat emlegette, alig várta, hogy újra találkozzanak).

Szóval szerintem túlságosan rágörcsöltek az exemék...

Ja, és soha nem uszítottam a lányom az új partner ellen, miért is tettem volna? Az exemhez már semmi közöm, nekem is megvan a magam élete, neki is. Mindannyiunk érdeke az, hogy a gyermekünk élete a lehető legkiegyensúlyozottabb legyen. Én egyáltalán nem is beszéltem a lányommal az exem új barátnőjéről, nem mondtam róla véleményt, teljesen tiszta lappal indult. Rajtuk múlik, hogy milyen kapcsolatot alakítanak ki egymással.