Szerintetek jól van ez így?

Unokatestvérem 7 éves, én 25. Karácsonyra mentünk nagyihoz, ők is jöttek. Vittünk neki egy csomó ajándékot, de arra sem méltat minket, hogy köszönjön. Mondtuk, hogy ha nem köszön nem nyithatja ki az ajándékot. Semmi reakció. Amikor akartuk volna bontogatni az ajándékot, ő mondja, hogy mindenkiét ő nyissa ki, úgy, ahogy otthon. Pl keresztlányomét is ki akarta nyitni. Erre én mondtam neki, hogy csak azt nyissa ki, ami az övé. Osztozott velem, hogy márpedig ő, de én nem engedtem belőle. Erre elkezdett sírni, az egész család körbe ugrálta vigasztalta, hogy ne sírjon. Az apja.meg benyögi, hogy ez az én hibám, hogy karácsonykor sír a lánya. Mondtam, bocs de engem nem fog egy 7 éves terrorizálni, meg érzelmileg zsarolni. Az hogy sír, az meg az ő nevelési hibájuk. 7 éves, másodikos gyereknek tudnia kell, hogy a saját ajándékait bonthatja ki, hacsak nem fogyatékos. Ha én a keresztlányomnak szánom az ajándékot, akkor az ő arcát szeretném látni, az ő reakcióját, nem pedig olyan valakiét, akinek semmi köze az ajándékhoz. Végül erre annyit nyögött be, hogy én semmit sem tudhatok, mert nincs gyerekem. De hát én is voltam gyerek, nagyon is jól tudom, mi vált be nálam és mi nem. Ha nem kezdi el.senki vigasztalni, akkor egy percnél tovább nem is sírt volna, úgyis kíváncsi lett volna mit.kapott. Egyébként ez a gyerek annyira sakkban tartja a szülőket, hogy az nem emberi. Csicskáztatja őket, ha úgy dönt köztük alszik, vagy apuka kanapén, ő meg anyukával, fenekét nem hajlandó kitörölni, és még este is mesét kell nézniük a szüleiknek, ha vendégek vannak, akkor is az megy a tv-ben, sőt ha vendégségbe mennek bárhova, ott is átteteti a TVt minimaxra. Tudom, hogy nincs jogom beleszólni, hogy hogy nevelik a gyereket, nem is teszem. De ahhoz sem lenne jogom, hogy megszabjam, hogy azt az ajándékot amit én vettem az bontsa ki annak én szántam???