Lehet egy gyereknek úgy is felhőtlen boldog gyerekkora, hogy a szülő nem hitegeti mindenféle sületlenségekkel? (fogtündér, mikulás, húsvéti nyúl)

Elfelejted azt a fontos szempontot, hogy egy gyerek még nem rendelkezik egy felnőtt kognitív képességeivel. Ha rendelkezne, akkor 2 évesen lehetne algoritmusokat tanítani neki és értené Kant munkásságát is.

Pici korban még szüksége van a mesére, a csodákra. Ha belegondolsz, a legtöbb mesének se sok köze van a valósághoz. De a lelki fejlődéséhez szüksége van az irreális, mindenféle logikát és fizikai törvényt nélkülöző mesékre.

Hogy ez éppen egy magyar népmese, Grimm, húsvéti nyuszi, stb, az már részletkérdés.

Az ünnepek (földrajzi helyenként és vallásonként eltérően) a gyerekeknek még a várakozásról, a meglepetésről, az örömről szólnak. Igen, ehhez kell a sületlenség is. Aztán 7-8 éves kora körül magától rájön a logika bukfencekre és akkor elkezd kialakulni a kritikus gondolkodás, a megkérdőjelezés.

Tehát a mesét ne vedd el tőle. Nem muszáj a vallási vonalon mozogni, de a csoda, a varázslat a gyereknek még örömteli valóság.

Kitalálhatsz akár saját ünnepet is, saját mesehőssel, amire készülni lehet, ahol ajándékot kap (ahol nem az értéken van a hangsúly, hanem az örömön, piciknél még egy PET palack is lehet akár ajándék).

Húsvétkor például lehet keresgélni a tojásokat a fűben, télapónál várni, hogy mit tesz a csizmába, stb.

Innen közelítsd meg a dolgot.

Úúúúú na neeeee...

Ez szerintem nem a gyerek lenézése, hogy ilyeneket mondanak neki.

És is hittem a Télapóban, Jézuskában, Nyusziban és nem néztek le a szüleim!