Mit csinálsz 4-7 éves gyermeked edzései alatt?

Attól is függ, mit sportol. A kicsi tornázik, ott csak az első 1-2 alkalommal voltam bent. Ott jobb, ha nem vagyok bent, különben sokszor velem foglalkozott, nem az "edzővel". Egy sportcsarnokban van, elmenni nem szoktam, olyan helyen vagyok, hogy rálássak az ajtóra, ha valami gond lenne (3,5 éves). A nagynál más a helyzet, ő hokizik, több szülő van mindig a palánk mellett, mert 1,5 óra alatt megszomjaznak, itatni kell őket mint a bocikat :) Túl messzire tőle se szoktunk elmenni, csak ha előre megbeszéljük vele is és más szülővel az itatást.

Ahogy én eddig tapasztaltam, ha túlságosan ott vagy a gyerek mellett, akkor hajlamosak veled foglalkozni, nem az edzővel. Legalább fél szemmel figyel téged, máris lemarad több edzői utasításról. Kicsinél ott kell lenni, de a háttérben. Nagyon nyüzsgő szülőt az edzők se szeretik.

7 éves lányom Rsg-zik, ott nem lehet bent a szülő. Így vagy várok kint a tornaterem elott, vagy ha valami teendőm van addig azt elintézem. Pl posta, vagy kisebb bolti bevásárlás. De volt hogy futni mentem a szomszéd futópályára. Tudjak a számom, így ha gond lenne egyből hívnak. Amíg kisebb volt, 4 éves, addig ott ültem, mert bármi gondja van (kaki, pisi) akkor ott vagyok.

Itt nincs ok nélküli kimenetel az edzésekrol, mert akkor nem tudna a tanár normális órát tartani. Mellettünk a balett teljesen más. Ott azt látom, hogy a gyerekek sorra járkálnak ki-be, mint egy átjáróház, italt visznek be a terembe, állandóan isznak, pisilni kell, van hogy 5 percig vissza se mennek, hanem a folyosón bohóckodnak a szülő elott. Ott nincs fegyelem egyáltalán, de nem is veszi komolyan a tanár sem, csak rityirotyi az egész. Az ajtó nyitva is van.

Focira, úszásra, illetve balettra járunk.

Az úszás alatt bent lehet lenni, és mivel eléggé kiesik az uszoda, a legtöbb szülő bent is marad, így velük beszélgetek, vagy ha elcsúszok a munkámmal (többnyire otthonról dolgozom), akkor viszem magammal, de ezt igyekszem minimalizálni, csak ha nagyon muszáj. A gyerekek nem igazán foglalkoznak velünk ilyenkor, leköti őket a tanár.

A foci közvetlenül suli után van, iskolai keretek közt, a gyerekekért ilyenkor később kell menni, senki nem szokott bent lenni az edzésen.

A balett nem a suliban van, az órákra nem lehet bemenni, kint van váró a szülőknek. Az első pár alkalommal ott maradtam, 5 éves volt a lányom, nem tudtam, mennyire bírja majd jól. Eleinte elég rosszul ment, tudta a lányom, hogy kint vagyok, így folyton kiszaladt az ajtóhoz megnézni engem. A tanár javaslatára szép lassan elhagytuk, hogy ott legyek - egyre hosszabb időkre mentem el, mostmár egyáltalán nem vagyok ott - ilyenkor szoktam bevásárolni, van egy Tesco a közelben. A lányom sokkal jobban tudott koncentrálni a tanárra, ha nem azon járt az agya, hogy én is ott vagyok.

Heti egyszer együtt edzünk. Másik alkalom csak gyerek edzés. A terem kicsi, így kint lehet várni. 8 éves, én már ott szoktam hagyni. Addig bevásárolok, csekket fizetek be...ilyesmi.

A múltban máshol volt edzés. Néztem, és ha úgy volt ki is javítottam, meg rászóltam, hogy figyeljen :)

Nem volt probléma belőle.... mivel baráti a viszony az edzővel is :)

Az elsős fiam focizik,suli után az edző jön érte és a többiekért,átviszi őket a tornaterembe,én csak az edzés végére megyek azokon a napokon érte.

Az ötödikes fiam kosarazik,az ő edzései is a suliban vannak,az öccse edzései után.Ő már hazajön egyedül utána.

Ha munkanapom van az edzések napján,akkor a pici benn marad a nagy edzésén,és ott megvár.

A fiam elsős korában úszni járt, de nem én vittem, az iskola megszervezte, hogy külön busszal vigyék oda a gyerekeket, felnőtt kísérettel. Ezalatt én dolgoztam, úgyhogy nem kellett ott ücsörögnöm. Fél ötig tartott az úszás, én négyig dolgoztam, ha siettem, úgy értem oda, hogy az üvegen keresztül még láttam az utolsó tíz-tizenöt percet, bár akkor már leginkább csak játszottak. Néha a fiam észre is vette, hogy ott vagyok, akkor integetett, meg zsonglőrködött nekem a labdákkal :D

Amikor én voltam gyerek, én is jártam úszni, meg öcsém is, de az jóval később kezdődött. Anyukám olyankor bent ült a padon a szomszédunkkal, akinek a gyereke szintén ott úszott. Elmenni nem nagyon lett volna értelme, mert nem nagyon volt semmi a környéken, csak egy élelmiszer bolt, meg panel házak, meg egy posta (ami addigra már amúgy is zárva volt). Úgyhogy ők mindig beszélgettek addig, amíg az úszás tartott, meg volt, hogy vittek kötnivalót (anyukám régebben imádott kötni), vagy ha a szomszéd gyerekei betegek voltak, és csak anyu volt ott, más ismerőse nem, akkor könyvet vitt magával és olvasott, vagy rejtvényt fejtett. Gondolom közben nézett is minket, de őszintén szólva engem annyira nem foglalkoztatott, hogy ott van az anyukám :) Az elején még odaintegettem neki, meg mórikáltam magam, ha volt rá időm, de amúgy elég hamar meguntam, és inkább az úszással foglalkoztam.

dolgozok :) pont úgy végzek, hogy az edzés vége előtt pár perccel érek oda, azért is ezt az edzést választottuk mert azon túl, hogy szereti, heti 2x nem kell az ügyeletes csoportban aszalódnia :)

egyébként ez a 3. sport, az előző években másra járt és egyiken se nézhettem, mindenhol az ajtó előtt kellett várakozni, így mindig elmentem vásárolni vagy valami hasznossal ütöttem el az időt addig