5évesem nem akar edzésre menni. Volt már más is hasonló helyzetben?
Októberben az 5 éves kisfiam judozni kezdett. Az első hónapban nagyon élvezte, várta, hiszen szinte egész edzésen csak játszanak, szaladgálnak. Aztán elkezdte mondogatni az edzésnapokon, hogy nem szeretne menni, nem akar edzeni, nem tetszik neki, nem akar beállni.
Persze átöltözik, és jól elszaladgál a többi gyerekkel, de amikor kezdődik az edzés, mintha elvágnák, ül az ölembe és kéri, hogy ne kelljen.
Jó, nem kell, nem erőszak. Átöltözünk, hazamegyünk. Már otthon mondja, hogy szomorú, és hogy legközelebb mindenképpen szeretne menni. Minden nap kérdezi, várja, hogy mikor lesz edzés, aztán amikor eljön a napja, megint nem szeretne menni.
Az edző nagyon aranyos, nem vele van a baj. A többi gyerek is aranyos, bár van egy kisfiú, aki talán túlzottan belemászik mások aurájába :o De ő sem bántóan, nem agresszívan, biztosan nem ő a baj.
Van egy játék, ami nagyon nem jött be a gyereknek... talán ez a baj. Nem tud veszíteni, és itt bizony vannak vesztesek meg nyertesek. Nem érti, hogy nem baj, ha kiesik, mert neki igenis baj, tragédia. De ez volna az oka? Ezt meg kell tanulni, később is lesznek ilyen szituk. De ezt még meg is beszéltük az edzővel, nem lesz több ilyen játék... elmondtam neki, megértette és mégi. Ma reggel már mondta, hogy ő nem szeretne menni :/
Nem akarom erőltetni, de félek, hogy ha most kihagyjuk, később még nehezebb lesz belerázódni. Illetve ha most abbahagyjuk, legkorábban jövő ősszel lesz megint lehetőség arra, hogy menjünk, és akkor ugyanígy indul, ugyanezeken kell majd újra végigmenni.
Az semmiképp nem lehet cél, hogy megutálja a sportot, a mozgást.
Túl fog ezen lendülni? vagy hagyjuk inkább abba?
Annak esetleg van értelme, hogy csak simán odamegyünk, és játszik a többi gyerekkel, az edzővel, majd amikor kezdődik az edzés, nézzük csak őket, hátha kedvet kap?
Vagy ennyire se erőltessem (ez már az?)?
Köszönöm az eddigi véleményeket :)
Este átbeszéltük. Mondtam, hogy NE miattam akarjon menni. Azért menjünk, mert ő szeretné.
Ha nem akar, nem megyünk többet. De ennek a lehetőségétől is mindjárt cserbült a szája, hogy de igyen, szeretne.
Persze, benne van az, hogy nem úgy megy, ahogy ő elképzelte (mert itt nem is harcolunk, mikor fogunk már harcolni?), meg hogy unbalmas időnként csak esni, felkelni, újra esni... de úgy érzem, ezt megértette, hogy ez kell.
#19
Azt semmiképpen nem tenném meg, hogy otthagyom az edzésen és a végén megyek érte. Ugyan már! 5 éves!
A rohangálással sincs semmi baj. Rajta kívül még vagy 10 kicsi gyerek szaladgál, rohangál az edzés alatt, labdázik, karikázik, játszik, mert esetleg nagytesó edzésére jöttek, és le kell foglalni valahogy.
Kicsit családi program, hiszen ilyenkor már nincs ovi, bölcsi, nincs hova tenni a kistesókat.
Mindenesetre egyenlőre megyünk, mert ott lenni szeret. Az edzőt szereti, az egész légkör tetszik neki.
A "problémát" meg próbálom kiküszöbölni...
válasza:Az az anyuka vagyok, akinek kung-fuzik a fia.
Hát én pedig nagyon egyetértek a 19-es válaszolóval! Nálunk ment tönkre csoport amiatt, mert a kicsik végigidétlenkedték az órát, és emiatt azok se tudtak normálisan edzeni, akik valóban azért mentek oda. Ez után lett az a szabály, hogy 6 év alattiak csak abban az esetben járhatnak, ha tudnak viselkedni.
Én nem tudom, hány évesek a csoporttársaitok, de én se fizetnék azért senkinek, hogy edzés helyett magánovit csináljon az én számlámra. Nálunk éppen ezért zárt ajtók mögött zajlik az edzés, aki idétlenkedni akar, az kint a folyosón megteheti.
Ami a "mikor fogunk már verekedni" kérdést illeti, hát emiatt szokott kihullani a csoport jelentős része. Amikor rájönnek, hogy ide nem bunyózni járnak... és amíg a fejükben nincs rend, addig nem is tanulnak támadni egyáltalán! (Konkrétan másfél évig csak védekezni, állóképességet növelni tanulnak, és mire mást is tanul, addigra már esze ágában sincs a tudását mások ellen fordítani.)
válasza:Szóval, amit ebből az egészből ki akartam hozni:
Tudom, hogy a jó szándék, és a fiad szeretete vezérel, kérdező, de ezzel éppen a harcművészet lényegétől fosztod meg a gyerekedet. Egyetlen dologban sem lesz soha sikeres, ha mindig csak a dolog pozitív részére lesz hajlandósága. Lehet ezt azzal indokolni, hogy kicsi még (amúgy nem olyan kicsi, jövőre mehet suliba is!), de ha már most is külön szabályok vonatkoznak rá, mint a többiekre, akkor hidd el, fogsz még vele küzdeni a későbbiekben is.
Kedves utolsó(előtti)!
Jövőre még nem megy suliba, középsős a gyermek. Az edzés (2 csoport) pedig egy hatalmas csarnok 2 végében van, középen, függönnyel elkülönített részen játszanak szülői felügyelet mellett vagy anélkül a kicsik, akik tesóra várnak, a nagyobbacskák (7-8 évesek), akik az edzésre várnak... és senkit nem zavarnak, hidd el. Nem az edzésen, edzés keretein belül rohangálnak kényükre kedvükre.
Amúgy tegnap megfordítottam a helyzetet, és elkezdtem mondogatni, hogy volna más dolgom is, meg a kis barátnője is ráérne közös programra, és mi lenne, ha inkább nem mennénk judora.
Hatalmas volt a felháborodás, mert hogy csütörtök, és csütörtökön judo, és hogy majd utána csináljam a dolgom, bármi is az.
A problémát meg talán átbeszéltük... elvégre az oviban sem pajtás mindenki, nem kell azzal foglalkozni, hogy mit akar, mit csinál a másik, az a lényeg, amit az edző mond :)
válasza:akor ne vidd ha nem akar én is így voltam pár éve vele!!
próbáljon ki ojat amijet akarna!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!