Mennyi az esélye, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk? Valaki volt hasonló szituációban?
A lányom most vn abban a korban, hogy még nem beszél folyékonyan, de visszaismétel szavakat, főleg, ha a beszélő is ismételgetve mondja. (Pl. nagyapja telefonált és valamire mondta, hogy "nem, nem, nem, biztos, hogy nem", mire elkezdte ismételgetni, hogy nemnemnemnem).
Egy barátnőmmel fogunk találkozni, akit utoljára akkor látott, amikor még egyáltalán nem beszélt. A lány dadog, főleg a szavak elejébe akad bele. Kicsit tartok tőle, hogy a lányom elkezdi visszaismételgetni a dadogós részt és gúnyolódásnak fog hangzani.
A baráti kör eleve úgy kezeli - mivel stresszalapú dadogása van - hogy ilyenkor türelmesen megvárjuk, nem veszünk tudomást róla. Nem javítjuk ki, nem mondjuk ki helyette.
Igen, olyanok a tipikus megakadásai a barátnőmnek, hogy magánhangzóval kezdődő szavaknál a kezdőhangot ismételgeti, vagy az első szótagot. Tehát az "olasz" szó nála o-o-o-o-o-o-o-olasz, a narancs az na-na-na-na-na-narancs és hasonlók.
Nem állandóan dadog, de rohamszerűen jön rá, vagy ha úgy érzi, hogy figyelik és emiatt rástresszel. Olykor 5-10 percig is tud dadogás nélkül beszélni.
Igen, elég intelligensnek tartom, hogy betudja a dolgot a gyerek életkorának. Csak neki nincs gyereke, ezért olyan mélységben sem ismeri a gyerekek fejlődési állomásait. Ráadásul a lányom hajlamos ilyenkor szélesen vigyorogni és mutogatni is, esetleg hevesen gesztikulál (gondolom ő többet kommunikálna, mint amire a beszédkészsége képes egyelőre és mozdulatokkal pótolja).
Megértelek, de ne stresszelj ezen feleslegesen. Ha egyébként a barátnőddel elég nyitott a kommunikációtok ahhoz, hogy felhozd a témát, akár előre is elmondhatod, hogy a kislányod itt tart, ez várható, kéred, semmiképp ne vegye magára. Ha ennyire nyíltan viszont erről nem beszéltek erről, akkor úgy érzem, minél jobban zavarba jössz _te_, annál inkább kiéleződik a helyzet, annál rosszabb.
Gondolj arra, hogy nagy valószínűséggel a kislányod a te bármelyik szavadnak kezdőhangjait is fogja utánozni, talán előbb, minthogy a barátnődnél előfordulna egy dadogósabb szó, ez remek alkalom arra, hogy számára nyilvánvalóvá váljék, itt tart a fejlődésben a kislány.
"Kicsit tartok tőle, hogy a lányom elkezdi visszaismételgetni a dadogós részt és gúnyolódásnak fog hangzani. "
Szerintem feleslegesen izgulsz. Nem hiszem, hogy bárki gúnyolódásnak gondolná, hogy egy kislány visszaismétel dolgokat, amiket hall, még ha ez a mások oldalról dadogás is. Viselkedj természetesen, ha találkozol a barátnőddel, meséld el, hogy a lányod kezd megtanulni beszélni, szépen visszaismétel mindent, amit hall. Szerintem a barátnőd nem fog csodálkozni, ha a kislánya szavait is elkezdi ismételni. Haragudni pedig biztosan nem jutna eszébe.
A barátnőd felnőtt ember, biztosan találkozott már olyan helyzettel, amikor sajnos csúfolták a dadogása miatt. Tehát valamennyire biztosan hozzászokott. Én a helyedben még a találkozás előtt megemlíteném Neki, hogy ez történhet, ne vegye magára.
Én inkább a kislányod miatt aggódnék. Előre leszögezem: abszolút megértéssel fogadok bármilyen nemű beszédproblémát, hiszen én magam is kiskoromtól kezdve dadogtam, nagyon intenzíven. Felnőttként elhatároztam, hogy valahogy túljutok rajta, de a mai napig stresszes helyzetekben előjön.
Az én kisfiam 2,5 éves, gyönyörűen, érthetően beszél összetett mondatokban. Sajnos, volt egy stresszesebb időszakom, a beszédemen is lehetett érezni. A kisfiam elkezdett dadogni. Konzultáltam gyermekpszichológussal, aki azt mondta, hogy a fiam valószínűleg engem utánoz. Nagyon szomorú voltam, vádoltam magam, mert ha valamitől, a dadogástól és az azzal járó lelki problémáktól szeretném nagyon megóvni a gyermekemet. Erreföl tőlem eltanulta. Hetekbe telt, mire szépen lassan leszokott róla, és visszatért a csodálatos beszéde. Annyira dadogott, hogy sokszor azt láttam rajta, hogy nem akar beszélni.
Szval nem diszkriminálni akarom a barátnődet, de én a helyedben elkerülném, hogy a gyerekem hallja őt beszélni. Találkozz vele egy kávézuóban, addig a lányod maradjon a nagyival! Ez csak az én tanácsom, egy ex-dadogóé, aki tudja, milyen így felnőni. Persze, lehet, hogy semmilyen hatással sem lenne a gyerekedre, de mi van, ha annyira rögzül, olyan érdekesnek találja egy találkozás alkalmával is?
Nem hinném, hogy rögzülne benne egy találkozás alatt. Főleg, hogy az ő szempontjából nem fontos személy, így kevésbé van rá hatással. (Mármint a családhoz, vagy olyan barátokhoz viszonyítva, akikkel napi szinten találkozik.)
Az már jobban zavar, hogy közös az udvarunk egy idősebb bácsival, aki gyerekmániás, de olyan tájszólással beszél, hogy néha én is tolmácsért kiáltok. Ott már kicsit rezeg a léc, hogy elkezdi átvenni tőle a slendrián beszédet (szavak elharapása, ragok lefelejtése, stb.)
A legnagyobb beszédellenség egyébként az apja. Motyog, rosszul artikulál, tényleg nehéz kihámozni néha, hogy mit mondott. Nem betegség nála, csak egy rögzült, rossz szokás.
Minap pont anyukám viccelődött, hogy a gyerek kimondott egy két szavas mondatot. Amikor visszakérdeztem, hogy teljesen érthetően mondta-e, azt válaszolta, hogy "hááát, inkább úgy, ahogy az apja mondaná..." :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!