Miért kell már korán tanítani a gyereket?

Jár ovodába a gyermeked?

ha igen akkor tudnod kell hogy középsöü csoprtba már az ovodások zöme tud minimum30-40 ig elszámolni, betüket meg már ott tanulja leirni

nagycsoportba ugy szintén.

Iskolás elsö osztályos mamár olvasnia kell meg irnia pár onapon belül. Sajnos ez van felvan gyorsulva a világ. Az én idönben max 4dikes kromba tudtam olvasni és irni nem elöbb az ovoda meg akkro csak a játékrol szolt.

Célzottan fejleszteni azt kell, aki szakember szerint el van maradva.

Egyébként a legjobb fejlesztés a szabad játék.

Tanítani pedig úgy lehet (szabad), hogy ha kérdez valamit, arra válaszolni kell.

Én olvasni úgy tanultam meg, hogy állandóan kérdezgettem a betűket, a szüleim meg válaszoltak. Aztán valahogy összeraktam magamban és 4 évesen közöltem, hogy tudok olvasni. Nem hitték el, az orrom alá dugtak egy mesekönyvet, hogy akkor ide mi van írva. Akadozva, de felolvastam. Aztán egyre javult, pedig utána se olvastak velem, csak ha segítséget kértem.

Egy 4-5 éves gyerekkel már el lehet kezdeni feladatos könyvezni. Nem kell vér komolyan venni, csak úgy szórakozásból és nem órarend szerint, hanem mikor időd van rá. Az enyémnek sajnos el kellett kezdenie ezeket komolyan, mert Angliában élünk, 4 évesen kezdik a sulit, ha betöltik szeptember előtt. Hát az enyém július végi:(

És már 3 évesen az óvodában szóvá tették, hogy nem ismeri fel a számjegyeket:( 4.5 éves koráig nem is ment neki, hiába próbálgattam. Most 5 éves múlt, már elvárják a suliban, hogy 100-ig számoljon oda-vissza-még nem megy-, kettessével, ötössével, tizessével számoljon. Eggyel kevesebb/több, egész és fél órát az órán meg kell tudnia mondani, 2-3D-s formákat felismerni, jellemezni tudni kell. Összeadni/kivonni 20-ig. Írni még nyomtatottan írnak még oké a kicsit ákom-bákom betű.-lehetetlenség is lenne elvárni a gyöngybetűket. Én már bánom, hogy nem kezdtem el 3 évesen fejleszteni, mert sokat kellett küzdenie-küzdenünk azért, hogy felzárkózzunk. A matematikai elvárás szerintem enyhén túlzás, még számfogalmuk sincsa a gyerekeknek, de már összeadás, kivonás tavaly is volt.

Szóval valahol nem csak hogy önszorgalomból csinálják ezt, de nagyon sok országban kezdik a sulit hamarabb, mint Magyarországon.

Nagyon szivacs az agyuk még ilyenkor. Ha játékosan van tanítva, akkor ez egy jó dolog. 3 évesen már el fogom kezdeni a tanulást a 2.-kal. A nővére úgy is mutogatni fogja neki a dolgokat:D 4.5 év van közöttük.

Szia! Én egyetértek veled, és azokkal a hozzászólókkal, akik szerint szabad játékra van szüksége a gyereknek, nem feladatlapozásra.

Viszont talán érdemes figyelembe venni azt is, hogy ma a gyerekek egész más körümények között élnek, mint régebben – ennek jó és rossz hatásaival együtt. Például míg régebben (tévé híján) anyuka odanyomott a gyerek kezébe egy darab tésztát, hogy gyömöszölje, miközben sütit sütött, ma beülteti a tévé elé; míg egy kertes házban lakó gyerek rohangálhat, bingázhat, fára mászhat kint, egy belvárosi jobbára csak a játszótéren mozoghatja ki magát (ha leviszik)… ezek csak kiragadott példák, de tudjuk, hogy a gyurmázás a finommotorikát fejleszti, a fára mászás és egyéb nagymozgások pedig az agyi beidegződéseket támogatják, és hatást gyakorolnak a tanulási képességekre. A tésztagyúrást és a bringázást nem nevezzük fejlesztőjátéknak – mégis az.

Természetesen általánosítottam az előzőekben, de azt hiszem, érthető, mit akartam mondani, hogy a mindennapi tevékenységek szűkülése életre hívta az igényt a „mesterséges” fejlesztésekre. Ha a porba nem rajzolhat az udvaron a gyerek (mert se udvar, se por nincsen), akkor veszünk neki helyette vastag filcet színezővel…

Ezeket az igényeket pedig meglovagolták a haszonlesők – mert lássuk be, a jószándékú szülőre minden marhaságot rá lehet sózni –, így az újabb és újabb „fejlesztő” játékok, tanácsok, rémisztgetések kereszttüzében áll, aki gyereket nevel.

No meg ehhez jön a net „áldásos” hatása, hogy olvasgathatjuk, hogy Benőke már félévesen haikukat írt, és a szívünkhöz kapunk, mikor – az egyébként tök normálisan fejlődő – Béluskánkra nézünk, és konstatáljuk, hogy ő még csak gügyörészve mászik. :)

honnan tudod,hogy tanitjaák-tanitjuk??

az én kisfiam nagyon nyitott,ha egy szót nem ért,azonnal rákérdez.óvodában már irt-és olvasott,de én nem tanitottam,viszont a kiváncsiságát kielégitettem.

ha rákattan egy témára,mindent meg akar tudni róla-kiveszi a könyvtárból,megtanul mindent róla-legyen az egy dinó vagy akár a titanic története.

most mondjam neki,hogy ez még nem neked való kisfiam,mert 6éves vagy?

tanitani nem kell,de lehet érdeklődővé neveleni.

szerintem te azt látod problémának,hogy megpróbálják meghatározni,hogy egy játék mire való,hogyan kell vele játszani.de egy gyerek azt is élvezhet,ha pont forditva tesz bele egy kirakót.ebben neked igazad van,ez szerintem sem helyes.

én óvónő vagyok-le is pontoznak majd sokan,de én gyakran adtam otthoni munkát a nagyobbaknak.nagyon szerették,élvezték.(pl találós kérdés-és lerajzolták az állatot,vagy keresni kellett otthon szülőkkel vamailyen témában dolgokat)

szivesen,örömmel hozták,jutalom volt érte,és ezzel ugyan leültek egy fél órára az asztalhoz,de a suliban nem volt káruk belőle

„honnan tudod,hogy tanitjaák-tanitjuk??”

A kérdező leírta, hogy honnan tudja, hallja, látja az ismerősei körében.

A több kérdőjel a mondatod végén, kedves óvónő, olyan, mintha személyes sértésnek vetted volna a kérdést, holott nem rólad szólt. :)

Az én fiam hihetlen érdeklődő. Még nem egészen négy éves, de a nagy nyomtatott betűket teljes biztonsággal felismeri, a kétjegyű számokat ismeri. Hidd el, én/mi sosem erőltettük. Ő kérdezi, tanítsd meg, mutasd meg, stb. Mostanság kezd összeolvasni, már amennyire sikerül. Az ujjain kezdi számolgatni mennyi a 2-1, stb.

A foglalkoztató füzeteket csak azért veszem, mert ő kéri. Nagyon lelkesen csinálgatja benne a feladatokat.

Szerintem nem azzal van a baj, ha "fejlesztik" őket, hanem azzal, ha ezt erőltetve teszik.