1,5 évesről kérdés. Esti napirend, szabadidő, sport, jó linkek, amiket olvastok?

Szia.

Nalunk 6-kor van vacsi szendvics, virsli, ha olyan akkor déli maradék

Lefekveshez tejitalt kap.

Nem kell még sehova járatni, bővebb ellen ha te otthon foglalkozol vele!

Akkor vacsorázunk, amikor megéhezünk. Nincs időponthoz kötve. Ha valami program van, akkor későbbre csúszik, de van, hogy kicsit hamarabb eszünk. Ha éhes, úgy is szól. Nasinak meg bármikor kaphat gyümölcsöt. Ma viszonylag korán, 6-kor már vacsoráztunk, utána fürdés, azóta játék vegyítve egy kis szereléssel. Fúrás után kértem, hogy hozza oda nekem a kisseprűt és a lapátot, majd a forgács feltakarítása után megkértem, hogy vigye a helyére. Közben kicsit játszott a fúrógéppel és a csavarokkal. Neki az is játék, hogy segíthet apának vagy anyának. Kaja legközelebb reggel lesz, várhatóan 8 körül ébred. A baba mai vacsorája májkrémes kenyér és szeder lekváros kenyér volt. Utóbbi nem szerepelt az eredeti tervek között, de kérte, ezért kapott. Mivel egész délután a kertben "dolgozott", ezért nagyon megéhezett és 17 hónapos létére megevett egy egész szelet kenyeret, plusz gyümölcs teát ivott hozzá.

Az élményeket meg nem zúdítani kell rá, hanem biztosítani számára, hogy minél több dolgot megismerhessen, hiszen erre igénye van. Fel kell fedeznie a világot. A mai újdonság nálunk a hétpettyes katicabogár volt, amit eddig csak a gyerekdalból ismert, de ma élőben is láthatta. Az ingerszegény környezetben nem tudnak megfelelően fejlődni az agyi kapcsolatok, de ez nem jelenti azt, hogy túl kell terhelni ingerekkel. Nálunk például nagyon ritkán van csak bekapcsolva a tévé, rádió szinte soha, nincs felesleges háttérzaj. A mi beszédünket hallja és a környezete hangjait. Mindenre tanítjuk, ami érdekli. Bekapcsolódhat a mi munkánkba is, ha nem veszélyes rá nézve.

Olvastam az első kettőt, egyetértek a pszichés vonatkozásokkal, és pár egyébbel is.

Egyébként annyit hozzátennék, hogy a játékszer ellenben legyen ingerszegény, mert a kisgyermek számára igen intenzívek a külső ingerek, azokat fel kell dolgoznia pszichésen, ebben segít számára a játék - ami utóbbi a kisgyermek korban központi szerepű (kell legyen).

Ha a játékszere ingerszegény, tehát egyszerű, lecsupaszított, akkor a fantáziáját könnyebben tudja kiélni rajta. Ami utóbbi szükséges a külvilág élményeinek pszichés feldolgozásához.

A környezet meg tehát legyen kellően ingerszegény, de valóban nem kell végletesnek lenni. Sokan sajnos nem tudják, hogy a televízió irdatlan teher a kisgyermek számára (még 7-8 évesen is, bár akkortájt már bevezethető a mozgókép, tévé), gátló tényező a tévé, mozgókép a létfontosságú pszichés élményfeldolgozó lelki mechnanizmusában, legyen az bármilyen mozgókép (másodpercenként rengeteg kép vibrál, teljesen leköti és túlingerli a kisgyermeki pszichét a mozgókép, sajnos).

Elírtam, javítom:

A KÖRNYEZET meg tehát legyen kellően INGER GAZDAG.

Szívesen! Megin én vagyok (a legutóbbi beíró), és most átfutottam még egyszer a többiek írását. Asszem kimaradt talán -bár áttételesen kapcsolódó infó-, hogy fontos a személyes kontaktus a gyermek környezetében élőkkel.

Így pl az én meglátásom szerint prioritást élvez a gyermeket érő ingerek közül, ha pl a felnőtt, pl a szülő, a pedagógus az, aki ingergazgadon ellátja a gyermeket az ő fejlődése szempontjából előnyösekkel, pl a személyes kontaktus, gyengédség, gyengéd testi érintések, amikor és ahogyan indokolt (érzelmi biztonság nyújtása, törődés: puszival, simogatással) ; beleértve a hangfelvétel helyett a felnőtt általi élő mesemondást, azt, hogy viszonylag sokat és igényesen beszéljen a felnőtt a gyemekhez, stb.

(Valamint közvetlenül a gyermek értelmi fejlődését segítő tárgyi (de 7-8 éves korig lehetőleg NEM műszaki) környezet által is.)

Még annyit, hogy a műszaki környezetből a zenehallgatást kivételnek vélem, az hasznos minden életkorban, azonban feltétlenül fontosak a kézzelfogható, közvetlen, élő ismerkedések is a tárgyi és személyes környezettel, a pici gyermek által! Így pl fogjon meg csörgőt, triangulumot, vagy bármi zajkeltőt, ritmuskeltőt, ha helye és ideje van a játéknak és ha nem zavar a hang másokat, adott esetben.

Lehet akár az asztalon dobolás is. Kb 3-4 éves korig az egyenletes lüktetéshez való hozzászoktatás alavető a zenei nevelésben, ennek kell hangsúlya legyen, tehát jó, ha a felnőtt bármi, erre használható tárgy által egyenletes lüktetést produkál a játékélmény során, a picur meg utánozhatja.

Nyilván a dallamhangszereknek is fontos szerepe van. A lényeg, hogy kezébe is vehessen hangszhereket, kipróbálhasa azokat.

Kb 3 éves korig nem muszáj még ezeket rendeltetés szerűen használnia, bár persze vigyázni kell ezen eszközökre is. De ha a gitárhúrt tépkedi, vagy pl finoman dobnak használja, az teljesen megfelel bölcsödés korban.

A fontos, hogy kísérletezhessen a tárgyakkal önállóan is!

És persze emellett máskor meg legyen a felnőtt részéről minta, pl egyenletes lüktetés, esetleg dobolás, dallamhangszerjáték.

A műszaki eszközök közül pedig lehet tehát kivétel a hifi erősítő, cd-lejátszó, számítógép keltette zene, fejhallgató, tehát akár mindennaposan használhatóak a kisgyermek környezetében is.

Csak, javaslom, NE állandó jelleggel a műszakiak, egy 7 év alatti gyermek számára.

(A TÖBBI műszaki eszköz nagy része, melyeket azonban lehetőleg kerülni ajánlatos, pl tv, video, bármi mozgókép, pl animáció is lehetőleg kerülendő, 7-8 éves korig, a korábban említett okokból.)

Ismét én vagyok.

Kedves kérdező, elismerésem a jó szándékodért - és ez a lényeg!

A mai rohánó világban számos tevékenyság akadályozott, pl időhiány, vagy személyi feltételek okán, pl kevés a felnőtt, aki besegít.

Emiatt NE fájjon fejed! A jó szándékkal kezdődik minden az életben!! És benned meg van, a gyereked kapcsán legalábbis ezt fejted ki újra és újra. Ha ez meg van, akkor már csak az a lényeg, hogy próbáld továbbra is úgy beosztani az idődet, hogy legalább egy kevéske rá is jusson - leírásodból kiderül, hogy ennek mindig is eleget tettél. Ezek szerint.

A hangszerhiány nem nagy gond. Sokat nem tehetik meg, hogy vásárolhassanak. Ráadásul nem minden felnőttnek van érzéke dallamhangszeren játszani. Ez nem baj.

Tapsolsz a kisgyereknek, és énekelsz is - épp erről beszélek, hogy az élő ember a lényeg és a legfontosabb a kisgyermeknevelésben, tehát nagyon jól teszed, hogy tapsolsz és énekelsz neki! A legtöbb, amit a zenei neveléséért megtehetsz! Plusz mondókázás!!!

Persze csak akkor hasznos az ének, ha legalábbis hozzávetőlegesen tisztán énekel a felnőtt. NEM kell énektehetségnek lenni, csak tisztán kiénekelni a hangokat. A bölcsödés, óvodás dalok többsége egyszerű.

Ha egy felnőtt nem mer, vagy nem tud ennyire se énekelni a gyereknek, az se nagy baj. A mondókázás, és más ritmusok a gyerekkel való egyeüttes megélése már eleve jelentős pozitív löket a fejődésére nézve!

A hangszereket pontosan azért említettem meg, hogy NEM BAJ, ha van hangszer is, sőt, ha van hifierősítő, az is oké, de az élő hangszer alkalmazása még élőbb, még jobb, még fontosabb, de az se baj, ha az sincs!

A tévé, a mozgókép a gond, 7-8 éves korig!

Szóval vagy van hifi, vagy nincs. Vagy van hangszer, vagy nincs. Nem oszt, nem szoroz különösebben.

A LÉNYEG AZ ÉLŐ EMBERI JELENLÉT, a szülő, pedagógus által keltett ritmus és zene, amit a kisgyermek uténozhat. Ez a legfontosabb a zenei és értelmi, érzelmi fejlődésére nézve a kisgyermeknek.

Ami még fontos: hagyni kiélni a kisgyermeket, hadd rögtönözzön, hadd legyen kreatív! Alkothat a gyermek, ahogy épp jól esik neki! Akár ritmust, akár dallamot!

Azt írod, abszolut nem érez még ritmus a gyereked. Ez tévedés. ;) A zárkózottabb, magának való gyerekek sokszor jobb ritmusérzékkel rendelkeznek, bár ez nem törvényszerű; viszont általban bölcsödés korban nem feltétlenül mutatják ki, pontosan a zárkózotságuk miatt.

Bármit is tapasztalsz a ritmusérzékéről, te csak tapsolj neki továbbra is , és ha szeretsz és tudsz legalább alapvető, tiszta módon énekelni, énekelj is neki, továbra is. :)

A "foglalkozás" szót javaslom elfelejteni. Téves, korabeli hozzáállás. A rugalmas foglalkozás a döntő, kell némi spontaneitás, a tervezésnek irányadónak kell lenni a kisgyermeknevelésben. Egyedül a napi ritmusban jó, ha van egy viszonylatgos állandóság, és viszonylagos szabályosság, de az indokolt kivételnek ott is helye van. Pl enni akkor kell, ha éhes a gyerek, a felnőtt, bár persze a főzéshez is kell igazodni, nehogy kihűljön az étel - össze kell hangolni a dolgokat, erőltetni se szabad semmit, főleg picik esetén, de kell némi rendszer is.

Én pl kerülön a szélsőséges nevelési elveket, bár olykor relatív, ki számára m i a szélsőség. Én konkrétan a liberalizmus ellenvagyok, a kéyneztetés ellen is ennél fogva. Ugyanakkor az autoriter hozzáállást is kerülöm.

Én a gyermekközpontú nevelést találtam működőnek, melynek léynege, hogy a gyemrek midenkori igényeiből indulunk ki, de a felnőtt bölcs értékrendszerének, és HOZZÁVETŐLEGES, KÖRÜLBELÜLI napi, heti, éves terveinek keretein belül!

A büntetés fajták közül szinte kizárólag az ignorálással élek, de sose megszégyenító módon. Mindig megkérdezem a gyermeket, hogyan vélekedik a sajéát tettéről, rögtön a megvizsgálandó tette után! Majd rögtön ez után elmondom számára, én hogyan látom, elmagyarázom neki a meglátásom az iménti tettéről. Dicsérem is, ha helye van, általábana tett súlyának megfelelő intenzitással.

Anapi fél óra minimum reális ,de ez NEM merev foglalkozásként értelmezendő. Elosztva a nap soránm állhat 10-10 percekből, akár. Sőt, mondom, legjobb, ha van kellő spontaneitás, ráérzés a hozzáállásodban. Persze értelmes kereteken belül.

Anapi minimum egy, élő szóbeli mesemondás is valóban nagyon fotos a kisgyermek számára! Este, lefekvés előtt mindenképp, de ez csak3 éves kortól fontos kifejezetten! Óvodás korban jó, ha napi többször is hallmesét, oviban fog halllani. A szülő este, fektetéskor mindenképp mondjon mesét! Én nem értek egyet a fejből mesélés hangsúlyosságával. Lehet, h van némi jelentősége, de nem látom hangsúlyosnak. Akinek jó a memóriája , tegye. Ha nem jó a felnőtt memóriája, semmi gond, ha olvassa a könyből, cskapróbáljameg úgy olvasni, lazán MINTHA fejből mondaná, tehát ne gépies legeyn; sajnos ennyiből hátrányban van az a szülő, aki egyszerre diszlexiás is, és egyúttal nem képes eg ymese vázlatát megjegyezni - ez ritka eset a minimum 100-as, átlagos IQ-jú felnőttek körében, így, egyszerre. A soraid szerint te átlag feletti felnőt lehet IQ-ra is ,EQ-ra is, persze azt távból jó ég tudja, mennyivel felette. A lyéneg , hogy van könyből ,vagy fejből szinte tuti, h képes vagy neki mesét olvasni / mondani este.

Nappal is olvashatsz neki mesét.

ISMÉTLEM: HÁROM ÉVES KOR ALATT NEM muszáj mesét mondani/olvasni a gyereknek!!

Ami fontos a bölcsis korban: az ő életéről mesélni, ahogy spontán ráérzel, oylan tartalomról! Pl hogyan született, mi az ő nemee és miért, kik a szomszédaitok, jó, vagy ross embernek tartod-e őket (ezt SE magyarázd neki túl és NE úszítsd, nyilván, ha rossz a szomszéd), mesélj a tesóiról, ha van, arról, hogyan költöztetek oda, ahol vagytok, mesélj a kutyusról, cicusról, akit látatok múltkor a játszótéáren, és így tovább. EZ A FAJTA MESÉLÉS ami kell, 1-3 éves kor között!! Az ovisoknak való mese nekik még korai, nem fontos, van ,h zavaró is. Esetleg néha a 3 éveseknek valók közül, pl láncmese, és más egyszerűbbek közül.

Bábozás: ez se feltétel, 3 éves kor alatt, enek hiányában nem szenved hátrányt a fejlődésben. Ovisoknak azonban nagyon jót tesz, rnívül hasnzos a bágbozás, sokszor az élményeik kijátszásában is döntő, ha pl ők báboznak, és az is fontos, h a felnőtt bábozzon nekik, elsősorban mesét eljátszva - ha a szülő nem báboz , ne mnagy baj, amikor már oviban a gyermek. Ám de kell, hogy a szülő IS ovlasson az ovisnak mesét, és este mindenképp!

A bábos mese is, és a felolvasott, vagy fejből mondott mese is átlalában népmese legyen, mégpedig magyar népmese. Nem részletezem az okát, hosszan sorolhatnám. Magyar a gyermek, akkor magyar népmese az első. DE CSAK OVIS KORTÓL KELL NEKI KLASSZIKUS MESE!!

A bábozás is ráér még tehát.

Az önálló játék is nagy szereppel bír, döntő fontosságú! Ekkor tudja önmagát kiélni, az élményeit kijátszani magából a gyermek, plusz tanulja a tágabb környezetét a játékon át! Áldd az eget, h sokat eljátszik egyedül! Pláne hogy tévé nézés helyett!! :)

De kell, hogy bevondd ő a társas érintkezésekbe is, persze sose erőltetve.

Remek, h tapsolsz neki, és énekelsz is. :)

Mondókázni is fontos, akár csecsemő kortól! Sőt, a ritmusos gyerekverseknek is hasonló a szerepe, kb 6 éves korig! Azoknak sokszor inkább csak a ritmusa köti le őket, és ez önmagában teljesen rendben való, 6 éves korig!

A szókincs miatt is remek a mondóka, a vers, ha igényes gyerekversről és klasszikus mondókáról van szó! A 70-es évek nagy költői gyerekversei közül javaslok válogatni:

Szabó Lőrinc, Weöres, Nemes Nagy, Tamkó, Nagy László, és így tovább....

Jónak tűnik a hozzáállásod, amiket magadtól tettél, maz alpján is, és hogy érdeklődsz is másoktól! Főleg szakembertől javaslom érdeklődni, mert sajnos a laikus szülők között sok a tévhit, főleg kereskedelmi okokból a médiák hamis nevelési elveket terjesztenek direkt, indirekt módon!

Ajánlom figyelmedbe a magyar óvodaapedagógiai reform legnagyobb atyjának írásait is, aki a 80-as évek óta kivűló irányba terelte a mgyar óvodapedagógiát, nemzetközi szintet is túlhaladva, valamint az iskolapedagógiát is érti a gyakorlatból szintén:

Vekerdy Tamás, gyermekpszichológusra és pedagógus szakemberre gondolok!

Ezen felül ha nem is minde vonatkozásban, de Ranschburg Jenő gyermekpszichológus írásait is ajánlom kedves figyelmedbe! :)

További sikereket és örömöket kívánok neked a gyermeknevelésben! :)

Elnézést, sok mellégépelésem maradt, stresszes környezetben élek, plusz van némi fizikai akadálya is, főleg a billentyűzetem tekintetében. Egyszer átjavítom, a maradék elírás sajnos megmarad.

Remélem, sikerül dekódolnod az elírt szavaimat. Ha nem , szólj, kérlek.

Most inkább egy kis tartalmi korrigálás a soraimról:

"Mindig megkérdezem a gyermeket, hogyan vélekedik a saját tettéről, rögtön a megvizsgálandó tette után! Majd rögtön ez után elmondom számára, én hogyan látom, elmagyarázom neki a meglátásom az iménti tettéről. "

EZ 3 ÉVES KORTÓL érvényes! Előtte még dac korszakban a gyermek általában, és épp emiatt az éntudata sem alakult még ki stabilan. 3 éves kor előtt még nincs olyan nagy jelentősége a szóbeli magyarázatnak, mint kb 3 éves kortól. De persze érdemes kísérletezni vele, hiszen még a magzat is elég sok szót megért már - a beszédfejlődés ehhez képest több éves elmaradásban van mindenki esetén.

Más szóval még a csecsemő is viszonylag sok mindent ért abból, amit a felnőtt mondd neki, de persze a nonverbális, metakommmunikatív tényezőket érti elsősorban: a hanglejtést, a hangsúlyt, a dallamot, ritmust az emberi hangból, az arcmimikát , és így tovább.

Ez igaz ovis korban is, csak akkor már áltlalában lényegesen fejelttebb a beszékészség, bár természet szerűleg egyénenként változó, kinél mikor indul be - nem kell megijedni, ha később, mint az átlag, mert az esetben a gyermek más téren ért hamarabb a kortársainál!

A határidő a lényeg! 3 évesen ha tud egy gyermek egyszerű, pár szavas mondatokban beszélni (nem fontos a szép kiejtés még), és legalább pár száz szavas szókinccsel rendelkezik, akkor nincs oka az aggodalomra akkor se, ha majdnem 36 hónaposan még alig beszél, de ekkor hirtelen lendül a beszédfejlődése, és a 40. hónapra eléri ezt a szintet - akár zseniknél is késhet bármelyik részképesség!

Az oka, hogy a gyerekek eltérő SORRENDben fejlődnek, képességek vonatkozásában! Az egyikük előbb beszél, később lesz szobatiszta, a másik fordítva, a harmadik csak 20 / 24 hónaposan kezd el járni, de már akkorra szobatiszta és már mondatokban beszél, stb.