Először voltam a közeli játszón a gyerekkel. * az íratlan etikettben, hogy ne sírjam el magam?
* Segítenétek (nem engedte kiírni ezt a szót)
nekem egy csalódás volt az egész! szeretném tudni mit látok rosszul, vagy szokjam meg, hogy ilyen sz*r a játszóterezés??
amikor a játszóra értünk, az nem volt üres, ott voltak már más anyukák, gyerekek, látszott rajtuk, hogy kb összeszokott társaság, vagy látásból ismerik egymást, én voltam a "megjelent idegen".
köszöntem, nem köszönt vissza senki, habár lehet én voltam halk..(amúgy ilyenkor tegezni, vagy magázni szokás..?)
van 4 hinta, 2 baba, 2 gyerek.
az én gyermekem még alig múlt 1 éves, leginkább hintázni szokott, és egy anyuka a két nagy gyermekét a babahintában hintáztatta... (olyan 4-5 évesek, ha nem több, egyikük nem is benne, hanem a tetején ült). a másik két Gyerekhinta meg szabadon...Ez normális? ilyenkor mit lehet tenni? mindenesetre én eltereltem a gyermekem másfelé, még jó, hogy nem állt neki nyafogni.
a kisfiam nagyon barátkozós, ismerkedett a többi gyerekkel(a babakocsiban levőnek megfogta a cipőjét, de az anyja egyből aggódást, veszélyhelyzetet kreált a szituból, hogy jaj, meg ne rúgja, (magyarán el lehet menni tőlük,) vagy szerette volna a labdát egy másik kislánytól, aki persze hisztisen az anyjához bújt, hogy nem adja oda..., a homokozóban neki állt lapátolni, mire egy nagyobb fiú kioktatta, hogy oda nem szabad állni, mert az a "sütifőző" helyük, a gyermekem a hangsúlyból értette, hogy nem éppen kedveskedni akarnak vele, kicsit görbült is a szája, de a srác továbbált hál ég és nem ríkatta így meg a gyermekem)
Magyarán én egyfolytában csak sérelmeket éreztem, ami éri a gyermekem!!(játszóböcsiben soha nem volt ilyen, leszámítva, hogy néha megdobták egy játékkal, vagy egyéb baleseteket)
és azt vettem észre, hogy 5-10 perce, ha ott vagyunk, de mindenki gyorsan szivárogni kezdett hazafelé a játszóról. este 6-kor. ez is normális, általános, hogy már este 6-kor szépidőben megy haza az összes anyuka a gyerekkel..? gondolom mindenki a környélken lakik, különben nem oda járnának, int valami törzshelyre.
válasza:Szia. Hát nem túl pozitív dolgok, de azt hiszem ez van nagyjából. Enyém már nagyobbacska (hét éves), kb. másfél éve nem járunk ki, mert azt mondja (hálistennek) hogy ő már kinőtt belőle! :D (lány amúgy).
Én is nagyon utáltam sokáig. De hát muszáj volt, mert három éves kora előtt picivel lett bölcsis, szóval szerettem volna, ha kicsit szocializálódik más gyerekek között. Kb. nekem is ilyen tapasztalataim voltak nagyjából, de én úgy oldottam meg, hogy vittem könyvet, újságot, és fél szemem állandóan a gyereken volt, és mikor el tudtam nézni róla (pld. homokozóban ültünk) akkor olvastam és nem kerestem mások társaságát...
Aztán egy idő után már ismerősök lettünk többekkel akaratlanul is, és volt egy-két szavas beszélgetés, később több is..
Szóval idő kell, nyilván egy ismeretlent nem fogadnak hirtelen be azonnal a már összeszokott arcok.
A gyereknek pedig jó kis "terep" a nagybetűs bölcsihez-ovihoz, hisz ott ugyanezt fogja átélni, csak már nélküled. :)
Nehéz, de elmúlós korszak, szóval tarts ki! :)
válasza:Én sem szeretem a játszótereket. Sajnos mindenhol vannak klikkek.
Mikor panelban laktunk, akkor muszáj volt kimenni játszóra, ma már családi házban lakunk szerencsére. Mi belvárosban laktunk, rengeteg játszótér volt, mindig máshova mentünk felváltva.
Este 6 fele mi is mentünk általában haza, kivéve nyáron. Most már ovisak a gyerekeim és hárman vannak, 6 órakor már fürdés, vacsi, másnap ovi. 3 gyerekkel nekem kb. 2 óra procedúra a fürdetés és vacsi (5; 4; másfél évesek). Ha este 8-kor indulnánk haza, akkor igen kéne kapkodni. Nyáron más, ha nincs ovi, na meg a kicsi is nagyobb lesz jövő nyárra. Bár ritkán megyünk játszóra, szoktunk a gyerektársaság és az ovis barátok miatt, de sajnos mindenhol vannak ilyen szülők és gyerekek.
válasza: válasza:Félig-meddig hasonló tapasztalatok.
Ami nehéz: ahhoz még kicsi,h tartósan együtt tudjon játszani másokkal, így a nagyobbakat csak zavarja, a kicsikkel nem tud mit kezdeni. Mindig a másé kell, akármit és akármennyit viszünk ki. Az én kisfiam is nagyon barátságos, de a legtöbb korabeli inkább félénk, és elhúzódik előle - ez legyen az ő bajuk. Amikor erről panaszkodom, mindig megkapom,h "ilyen az élet". Tényleg. Az otthoni légkör egy kis burok, és nem fenékig tejfel az élet.
Nálunk viszont az anyukák nagyon aranyosak.
Reális, h 6kor haza kell menni, mert a nagyobb (pl. ovis) gyerekek hamarabb fekszenek, mint az 1 évesek :) Nekik reggel kelni kell.
Amúgy én sem vagyok oda a játszóterezésért. Vannak barátaink, ahol hasonló korú gyerekek vannak, velük járunk össze.
hát igen, én sem szoktam ehhez, való igaz.
csak ugye a játszóbölcsiben
- érdekes, mindenki viszont köszön
- az anyukák rendkívül közvetlenek, mosolygósak, beszédesek, Segítőkészek, először látom, de már együtt sétálunk útközben még egy darabig hazafelé, a többiekkel beszéltük a gyerekprogikat, vagy gyerekruhákat
- a gyermeket tanítják a jóra(ne vedd el tőle, add vissza neki, stb)
én nem volta befeszülve, inkább folyamatosan kaptam a "pofonokat" a játszón.
az utolsó dobást nem is írtam, otthagyott aszfaltkrétával próbáltam rajzoltatni, erre egy nagyobb gyerek összeszedte és elrakta hogy viszi haza, mire az anyja szólt rá, hogy hagyja ott, ne az övék(magyarán a gyerekem elől veszi el a játékot, és ez volt a "végbúcsú", az utolsó anyuka is hazament, persze köszönés nélkül)
egyszer az van bennem, hogy megreformálom az egészet, hogy térjenek már észhez a játék öröm és boldogság elvileg, nem irígység(labdaféltés), meg kiközösítésdi, másszor meg az, hogy feladok hirdetést, hogy legyen anyuka, akinek a gyerekével játszhat az én gyerekem, és nem kreált aggodalom van belőle, hogy menjünk arrébb.
most épp sír álmában a gyermekem....!
próbálom nem bebeszélni magamnak, hogy ez is a játszó miatt lehet..
válasza: válasza:Márpedig én is ugyanezt tapasztalom.
Kb szóról szóra ahogy te is leírtad.
Mi is 10 hónapja lakunk itt, bár nem túl sokat voltunk a játszón, hti kb 2szer, így nem is tudtam volna barátkozni másokkal.
De a nagyobb gyerekek ( enyém 2,5) többször elvették már a játékot, homokozólapátot stb az enyémtől, vagy szépen megelőzték a csúszdán, hasonló.
Először nekem is összeszorult a szívem, de mondtam neki hogy keressen más játékot.
Aztán pedig ahogy idősödött, úgy egyre jobban védte magát ill a játékait, mostmár nem veszik el olyan könnyen tőle, de ha mégis, akkor várok pár másodpercet és ha az anyja nem szól arra a gyerekre én szólok, hogy adja vissza.
Ha pedig ilyen szitu lenne,hogy kb az én gyerekem a homokozó egyik részén sem játszhatna,mert az ott mindenhol "sütizős" hely akkor megmondanám a gyerekeknek, hogy ő is szeretne valahol játszani, és fog is.
Egyébként hol laksz, kérdező? Budapesten?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!