Kisfiam nem szeret otthon lenni, nem akar hazajönni a mamától. MIT lehetne tenni? Én nem tudom azt megadni, amit egy nagyszülô.

Az 1. válaszoló kivételével nem lennék egyikotok gyereke sem. Fújj!!

Az utcánkban laknak nagyszülők, mérhetetlenül kedvesek és imádják az unokát. De ahogy a meny viselkedik az elképesztő. Ugyanígy szabályozná a nagyszüloket, nem enged semmit szegény gyereknek, volt idő, amikor el is volt tiltva tőlük. Nagyon sajnáltam őket és szegény gyereket is. Aztán mióta ujra mehet, azóta mindent titokba csinálnak a gyerekkel szövetkezve, hogy a harpia anyja ne tudjon róla. De meg is érdemli. Veletek is ez lesz, ha mindent megtiltotok.

Kérdező, gondolom pici gyerekről van szó, majd megtanul különbséget tenni, hol hogy viselkedhet, mit szabad és mit nem.

11-es csak ártanak ezzel a gyereknek ha nem tűnne fel.

egy gyerekben már a szövetkezés az általa szeretett szeméy ellen frusztrációkat szül...

és egy gyereknek bármily érdekes is, szüksége van napirendre, eleve a társadalomba való beilleszkedéshez is kelleni fog...

STB

*majd nézd meg az arcát egy gyermeknek, amikor azt mondják neki pl kapsz cukrot, de nehogy elmond anyának.

majd figyeld jól, hogy mit fognak tükrözni a gyerek szemei erre a mondatra!

Szerintem itt is az arany középút a célravezető.

Vannak dolgok, amiket előre tisztázni kell a nagyival, másban meg hagyni kell, hogy a saját szabályait kövesse.

A gyerekek nagyon könnyen megtanulják, hogy hol mit szabad, és ez könnyíti a későbbi alkalmazkodását, megtanulja, hogy mindenhol mások az elvárások. Hiszen az oviban, iskolában is más a szabályrendszer, mint otthon.

Írok példát:

Otthon a két kisebbem a saját ágyában alszik. Ha anyáméknál vannak, apám költözik a nappaliba, ők meg a mamival alszanak a nagyágyban. Imádják, de itthon eszükbe sem jutna.

Anyám fogmosásban mániás, naponta 5-ször a kezükbe nyomja a fogkefét. Hát fogat mosnak. Itthon ezt azért kevesebbszer kell.

Viszont egyik helyen sem ehetnek nasit főétkezés előtt, sehol sem kapnak színcukor nyalókát, mert engem attól ver le a víz, és 2 saroknyi autózáshoz is be vannak kötve a gyerekülésbe.

Anyósékkal is így megy, csak ott megint mások kicsit a szabályok.

Ha rendkívüli helyzet van, minkét mami fel szokott hívni, hogy erről, vagy arról mi a véleményem. Ha határozott elképzelésem van, megmondom, ha eltér, megvitatjuk, ha nem érzem túl nagy jelentőségét, rájuk bízom.

Sajnos gyakran látom ezen az oldalon, hogy az anyukák azt hiszik, korlátlan urai a gyereknek, és próbálnak totális kontrollt gyakorolni a nagyszülőkön. Volt olyan anyuka, aki kiakadt, mert a mami nem értesítette előre, hogy elsétálnak a tóhoz kacsát etetni a gyerekkel. Aztán amikor kiírta ezt, kapta a sok támogató megjegyzést (is). Ilyen helyzetben simán el tudom képzelni, hogy idővel szövetkezni fog a nagyszülő és a gyerek, a szoros kontroll pedig a visszájára fordul.

Az már a másik véglet, ami a kérdezőnél megy. Náluk arra tanítja a család a gyereket, hogy anyu a rossz, a szigorú, és szó szerint elkapatják. Ez csak majomszeretet, nem nevelés.

Le kell ülni a nagyszülőkkel, megbeszélni, mik a fő irányelvek. Betartatni azt, amit tényleg fontosnak gondolsz, a többiben meg engedni.

Mert nincs annál rosszabb egy kisgyerek számára, ha a feje fölött meg a harc.

18-as! Megfogtad a lényeget: nem sok szabály van, de azokat betartatjátok. Tehát nincsenek kötöttségek az utolsó apróságban is. Ez jó!

Én is pontosan erről írtam, csak máshogyan fogalmaztam meg, talán mert mások az indíttatásaim. Nem hiszek abban, hogy tökéletes szülő lennék, akinek korlátlan döntési joga van a gyerekeivel kapcsolatban. Meg lássuk be, sok szabály valóban a gyerek érdekeit szolgálja, mások meg a saját kényelmünket. Soha nem veszem az a számra, hogy az én gyerekem, csak én tudhatom jól, csak nekem van jogom dönteni. Elfogadom, hogy anyuék és anyósék nem hülyék, remekül felneveltek minket, ők meg elfogadják, hogy változik a világ, vannak dolgok, amiben én már máshogy gondolkodom.

Értelmes emberek között nem szabadna ebből hatalmi ügyet csinálni. A gyerek nem tulajdon, mindannyiunk döntéseinek az ő érdekét kell szolgálniuk.

A nagyszülők dolga a kényeztetés, a szülőké meg a nevelés. Nálunk az a szabály, hogy itthon én vagyok a főnök, ott meg a mama. Viszont vannak olyan szabályok, amiket mindenütt kötelező betartani. Pl nincsolyan, hogy nem fürdik a gyerek, mertektelenul eszi a csokit, vagy ugrik mindenki, ha elsohajtja magát. Mondjuk ehhez az kell, hogy partner Legyen a nagyszülő is, anélkül nem megy.

Ha a ferjed nem áll melletted, akkor itt komoly beszélgetésre van szükség első körben. A két szülőnek mindig azonos véleményen kell lennie a nevelés alap kérdéseiben - a gyerek előtt pedig az apróban is.