Szeretnék egy kis biztatást tőletek más is elfárad néha?

Ez teljesen természetes.Nekünk egy 5 éves fiú és egy 3 éves lányunk van.

Feleségem is sokszor kimerül mellettük.Én dolgozom,ő otthon van velük+házimunka.

Teljesen megértem őt.Ha nem dolgozom akkor általában én főzök ,elvagyok a gyerekekkel stb.hagyom őt pihenni.És mit mondjak....elképesztően tisztelem őt.Egy héten 1-2 olyan nap van ,hogy én nem dolgozom .És elképesztően elfáradok egy ilyen nap után.Pedig fele annyit sem csinálok mint ő naponta +ő egész héten ezt csinálja.Nagyon tisztelem és szeretem is ezért.

Szóval nyugi ,mindenkinél előfordul.

29/F

Ne keseredj el kérdező, nem vagy egyedül.

Nem tudok segíteni (senki sem tud innen), csak írok, hogy megnyugodj- mindenkivel előfordul az, hogy kiakad, elfárad.

5 éves kisfiam van. Egyedüli gyerek, de egyedül is nevelem és sajnos nagyszülők, más élő rokon sincsen- szóval átérzem a helyzetedet. Sőt: nem túl elegáns ezt tanácsolnom, de ha jobban érzed magad tőle, akkor nyugodtan meríts erőt az én nehezebb helyzetemből :)

Sajnos nekem nincs későig dolgozó férjem, nincsenek nagyszülők és minden rám hárul.

Nagyon nem egyszerű. Néha, amikor nálam is megtelik az a bizonyos csizma, akkor késő este, amikor a kisfiam lefeküdt aludni és végeztem a késői házimunkával- bizony "elengedem" magam. Úhy 2-3 havonta egyszer elpityeredek tehetetlen dühömben vagy csak a fáradtságtól- meg nem oldja a gondokat, de legalább sem infarktust nem kapok, sem idegbeteg nem leszek :)

Aztán másnap reggelre alszom rá egyet és újra megy a taposómalom.

Nem mindig tudok annyi minőségi időt egütt tölteni a gyermekemmel, amennyit szeretnék, hiszen tényleg ott vannak a háztartási dolgok is. De ezen kár emészteni magunkat. Amire mostanában rászoktunk, hátha nektek is bejön:

- ha épp a konyhában tevékenykedek, akkor ott játszik a közelemben és segítek neki közben- nagyon jó a LOGICO primo, LÜK bambino és két gyerek is tudja együtt játszani (1-1 feladatot felváltva pl.)- az enyém is már szépen leül a nappaliban (amerikai konyhás, egybe nyitott tér a konyhával, így látjuk, halljuk egymást)- ő keresi a kép párját, én vágom a hagymát és közben azt kérdezgetem, hogy mi a könnyű ellentéte vagy a közlekedési táblán akkor merre mutat a nyil? :)

- főzés, mosgéppakolás közé gyorsan be lehet iktatni egy-egy kör UNO-t, mi most nagyon szeretjük- egy parti 5-10 perc és akkor egy parti, egy konyhai kör (ételkavargatás stb.)

- persze én is befogom a fiamat a korának megfelelő házimunkába, nem is kérdés- de általában megbeszéljük, hogy ha hazamegyünk, akkor első a munka mindkettőnknek (megvannak a kis feladatai, ilyenekre gondolj, hogy új szemeteszsákot vesz elő, bepakolja a mosógépbe a csak fehér dolgokat, elviszi a robotporszívót a dokkolójába, ha út közben lemerült valahol stb.)- ezzel is kicsit könnyebb, közben beszélgetünk és én is haladok. Mindig vlágosan elmondom, hogy ezt meg amazt meg kell csinálnom, utána tudunk játszani/olvasni. Addig ő is kap feladatot, vagy előkészítheti a játékot.

Nem csak az számít, hogy mennyit társasozunk/legózunk együtt (őszintén bevallom, én UTÁLOM a puzzle-t és 10 percet bírok legózni, ellenben szívesen gyurmázok és társasozok- mindenki másban jó)- a beszélgetés is számít. Szóval főzés közben is lehet értelmesen kommunikálni, vagy mi szoktunk mesét szőni- egy részt én mondok, utána ő folytatja és így tovább. Vagy a legózásnál is- leülök 10 percre, kicsit rakjuk együtt, utána megyek a dolgomra, de reagálok arra, hogy akkor most kék vagy zöld kerítése legyen a házikónak vagy a barna vagy a rózsaszín inges emberke őrizze az oroszlát :)

Van a mindennapokban néhány biztos pont a napunkban (pl. esti mese könyvből- ugyan már nem az ölemben, hanem mellettem ülve, átkarolva, de ez kb. ugyanaz), ezek mindig megvannak és elsőbbséget élveznek a házimunkával szemben.

Ha a te napodban is találsz pár olyan közös elfoglaltságot, amikor van módod akár egy negyed órára félretenni mindent és egy mese vagy bármi kzben csak rájuk figyelni, megölelni őket, akkor már nem vagy rossz anya. Tényleg nem.

"6os, és hogy pihenjen az apuka, ha a válaszoló az egy szabadnapján rá akarja hárítani a gyerekeket? Hm?ellentmondásosan ír... én tudok olvasni, sőt, meglepő, de az értő olvasással se voltak gondjaim. Azt írja hogy mindkettőjüknek joga van, de előtte, szinte közvetlenül meg azt, hogy az apukának, a szabadnapján kötelessége a gyerekekkel lennie, míg az anyuka pihen."

Egy gyereket az ember ketten vállal, nem egyedül. És honnan tudod, hogy a kérdező párja csak heti 1 napot van szabadnapon? És ha hétfőtől péntekig dolgozik csak, szombat, vasárnap otthon van, akkor szerinted nincs olyan felállás, hogy egyik nap az egyik pihen, a másik nap meg a másik? Vagy ha történetesen 1 szabadnapja van egy héten a kérdező párjának, akkor egyik héten apuka pihen, kapcsolódik ki, a másik héten meg anyuka. Ennyire egyszerű. Szóval ebben mi az ellentmondás?

Igen is anyukának is ugyanúgy jár. És magamról tudom, aki dolgozó nő és anya vagyok, 11 órát vagyok távol a családomtól napi szinten, néha hétvégén is ügyeletben, úgyhogy igen, elfáradok a munka során, de nem nagy fáradtság még utána a gyerekemmel együtt lenni. Szóval apukának se legyen az! Nyilván ha hétköznap este későn ér haza, akkor nem, de ott a hétvége, ami nem csak pár órából áll, ha még egy szabadnapról is van szó a héten, akkor is pár órát abból ne érdemelne ugyanúgy apuka, anyuka megosztva?

Szóval nem tudom mi bajod van, de nálatok nyilván bizonyos lehetőségek nem is ismertek...