Hogy kezeljem a hisztijét? Beleröhög az arcomba, verekszik.

Sziasztok!

Van egy hatalmas problèmám. Van egy kèt èves fiam, aki valószínűleg az apja temperamentumát örökölte, ezzel az őrületbe kerget engem.

Ha kèrek valamit, belenevet az arcomba, azt mondja nem, ès elindul oda, ahova gondolja. Ha valamit nem szabad, akkor ő azt egy nap többször is megteszi. Ha szólok, hogy valami veszèlyes, azt dupla beleèlèssel csinálja tovább. Ha enni adok neki, nem ül le, folyton rohan, nèha bekap egy falatot, ès megy tovább. Tudja, hogy a hűtőbe, spejzbe, konyhaszekrènybe nem nyúlhat, mert veszèlyes lehet, pl kèsek, csípős fűszerek, de számára a tej ès tejtermèkek is veszèlyesek, mert allergiás rájuk, amit tud.

Ha a fejèbe vesz valamit, ès nem kapja meg, mert nem az övè, pl borotva, a lányaim tankönyvei, akkor toporzèkol, földhözvágja magát, krokodilkönnyekkel sír. Kapott règi tankönyvet, pengètől megszabadított borotvát, szóval, amit akar, csak lebutítva, de az nem jó, ès kidobja a bejárati ajtón, ablakon.

Állandóan hajat tèp, verekszik, harap, amit a lányoktól visszakap, de akkor is csinálja, csak maximum elbújik előlük.

A gyógyszerekèrt meg van veszve, állandóan kiszedi a hűtőből, vagy megoldja, hogy felmásszon a gyógyszeres szekrènybe.

Alapjáraton nagyon kis "gonosz", imád engem idegesíteni, ha elsírom magam a dolgain, akkor boldogan tapsol.

Apával nem csinálja, ahogy idegen helyen sem, csak otthon.

Amúgy okos, mindent megèrt, ha kedve van megcsinálja, ha nem, akkor hiszti, szobatiszta.

Beszèlni nem akar. Nem nem tud, hanem nem akar. Ha nagyon muszáj, akkor mondja, amit szeretne, de inkább nem, azzal az èn dolgomat könnyítenè, de nem akarja.

Segítsetek, mit tegyek vele? Egyik gyerkőcöm se volt ilyen, pedig ő a 4.

Vèdőnh figyelte egy napunkat, igazat ad nekem, de nem tudja, mit csináljak vele.