6 éves fiam fél a kutyáktól. Mit tegyek?

1. Mennyire fél? Óvatosan, vagy pánikolósan?

2. Milyen a kutya? Nyugodt, barátságos, bizalmatlan, pörgős, lassú?

3. Van valami konkrét oka a félelmének? Pl. korábbi rossz tapasztalat?

4. Mennyi tapasztalatod van kutyákkal? És a kisfiadnak?

Bocsi, hogy nem pont a kérdésre válaszolok.

Kisgyerek mellé, pláne, ha ő fél is tőlük, semmiképp se javasolnék menhelyes felnőtt kutyát, csakis kölyköt, akit már a kezdetektől úgy szocializáltok, hogy eltűrje a gyerekeket.

Egy felnőtt kutya már kialakult rendszerrel/szokásokkal rendelkezik és ha nincs gyerekekhez szoktatva potenciális veszélyforrás lehet rá nézve, főleg, ha a gyerek fél tőle, akkor ott gyakori lehet az ideges, gyors mozdulat, kapkodhat, elszaladhat előle stb. amire a kutya nem kívánt módon is ragálhat.

Ráadásul egy kölyökkutya gyerek szemszögből nézve is aranyos, könnyebben megbarátkozik vele, szívéhez nő, ha pici korától vele van és dédelgetheti, játszhat vele, taníthatja, gondoskodhat róla.

Elhiszem, hogy nektek kényelmi szempontból jobb lenne a felnőtt kutya, de higgyétek el, nektek is könnyebb, ha ilyen esetben kölyköt fogadtok örökbe akit úgy alakítotok, neveltek ahogyan szeretnétek.

A kezdeti pár hónap plusz "macera" bőven meghozza a gyümölcsét.

Kedves 00:51, képzeld, én is 30-50 kilós böhöm vadállatok között nőttem fel, egyszer se öltek meg se engem, se egymást, viszont megtanultam bánni velük, megtanultam értelmezni a jelzéseiket, a kommunikációjukat, ami sok kínos helyzetből mentett ki később. Ellentétben az unokatesómmal, akire ráhagyták, hogy jajj, hát fél a kutyáktól, ő ilyen... egész addig, míg le nem ugrott a járdáról az úttestre a forgalomba egy másfélkilós törpetacskó puszta látványától.

Kérdező: bizonyos fokig a félelme normális, de ha az átlagos "nem merek közel menni, mert olyan nagy" szorongásnál súlyosabb, akkor lehet, hogy jó lenne szakemberhez fordulni, mert megkeserítheti a kisfiad életét.

Szerintem is át kellene gondolnotok a felnőtt, ráadásul nagytestű kutya beszerzését. Ha te és a párod is tapasztalt kutyások vagytok és nagyon jó a kapcsolatotok a fiatokkal, akkor némi szoktatás után lehet róla szó, de csak így hazaállítani,hogy "Nézd, Peti, ez itt Hektor és mostantól velünk fog lakni" nem feltétlen jó ötlet.

A javaslatom: vigyétek ki a kisfiút egy jobb kutyamenhelyre, és kérjétek meg a gondozókat, hogy egy békés, kistestű, nagyon nyugodt kutyát hadd sétáltassatok meg. Vagy ha az ismeretségi körötökben van ilyen kutya normális gazdával, akkor az is jó. Lássa a fiad, hogy a kutya nem egy vérengző vadállat, kedvesek és szeretetreméltóak tudnak lenni. Tanulja meg,hogy hogy lehet velük szépen játszani, hogy kell megérinteni stb. Ha már megbarátkozik a kutyákkal mint létformával, akkor lehet gondolkozni a továbbiakon.

De jó lenne, ha írnál pár sort a kutyáról is, akit örökbe akartok fogadni. Milyen típusú, milyen karakterű?