Ez már a dackorszak?

Jól csinálod szerintem :-) Visítani szabad, ütni, harapni, karmolni nem. Tök jó ahogy ezt leálljtod és eltereled a figyelmét. És igen, ez már a dackorszak, lesz még jobb is ;-)

Esetleg miközben visít, fogalmazd meg neki helyette a nevében az érzéseit ("én most nagyon-nagyon dühös vagyok amiért beleteszel a babakocsiba, nem akarok beleülni, nagyon szomorú vagyok és haragszom amiért bele kell ülnöm!"). Ha észreveszi, hogy pontosan tudod, hogy mi a baja (vagyis átéli, hogy figyelsz rá), hamarabb le fog szokni a visításról. Amikor elhallgatott, mondd el neki, hogy tudod, hogy ez vagy az milyen rossz most, de muszáj, mert... és indoklás. Sietünk, útkereszteződés jön, meg kell tanulni járni mielőtt futni tudunk stb. Az összes ilyen arra szolgál, hogy nagyobb biztonságban érezze majd magát és folyamatosan tudatában legyen, hogy rád számíthat. Nem baj, ha a magyarázat felét nem érti, a hangod meg fogja nyugtatni és fogja érezni, hogy egy csónakban eveztek :-)