Mennyit várhatok el rendrakás terén egy 3 és egy 5 éves gyermektől? Nálatok mik az elvárások?

A saját játékok helyre tétele oké. De hogy töröljék fel a padlót meg a teát... igen, ez már sok.

Vedd egy kicsit játékosabbra a dolgot, lazíts... ők még nehezen esnek ki a játékból, ezért nem állnak neki pakolni. Meg aztán nincs bennük az a mókuskerék-érzés, az a feszültség, ami anyában... legalábbis jó reménység szerint.

5 évesem van. én lazán kezelem ezt, az ő szobája az ő területe, kis vára, tőlem egész héten ülhet a kupiba... hétvégén viszont meg kell csinálnia. megbeszéljük mikorra kell készen lennie (legalább tanulgatjuk az órát), és akkor, ami a földön van, megy a kukába. na persze, ilyen csak egyszer volt, azóta időben végez ;) most már sokszor bevállalja, hogy fel is porszívóz a szobájába és tényleg azért hétközben is többször elpakol a szobájába, de ez már a maga igénye. mondjuk én próbálom azt elérni, hogy ne miattam tartson rendet, de ez hosszú út lesz. én viszont tényleg nem csinálom a szobáját!

néha a fürdőt kitakarítja (pucéran a kádat sikálja a folyékony szappannal :D) és tényleg sokat segít a konyhában, szeret kiskukta lenni :)

3 évesen még nem volt feladata a szobája, akkor még én csináltam...

5 éves a kisfiam és természetes, hogy a játékait ő pakolgatja.

Nincs szupergyerekem és én sem vagyok szuperanya.

Egyszerűen így lett szoktatva, nevelve, tőlünk is azt látja, hogy gond nélkül, természetesen elpakolunk, nem is merül fel ezzel kapcsolatban kérdés.

Szerencsére az oviban is ezt a szokást látja, így neki ez a normális.

5 évesen- kb. 1 évvel az iskola előtt szerintem azért kell valami rendszer, kellenek "szabályok" a kis életébe, ez a családi életben is könnyebbség és neki is keretet ad.

Amiket fixen, külön figyelmeztetés nélkül már megcsinál:

- reggel felkelés után az ágyát megigazítja (kb. kisimítja a lapos kispárnáját, leteríti rendesen a takarót- nem kell tökéletesnek lennie persze, ha arra járok igazítom, ha szükséges- az a lényeg, hogy csinálja)

- alvós kis állatkáit elviszi az ovis hátizsákba, mert a délutáni alváshoz is kellenek, naponta szállítjuk őket- tud rájuk figyelni, délután az oviban is beteszi őket a hátizsákba, talán a 2 év alatt ha 2* maradtak bent az oviban (reggel sosem hagytuk otthon!)- akkor is megmagyarázta, hogy buliznak éjszaka az állatai :)

- ha hazamegyünk, az előszobában lepakol, levetkőzik, a cipőt a helyére teszi, kezet most és van egy "rutin" a hazaérésnél- apróságokra kell gondolni, de ő kapcsolhatja be a setup boxot (nap közben nincs standby üzemmód), a robotporszívó portartályát ő veheti ki- ha valami miatt véletlenül elakadt a robot pl. egy visszahajtott szőnyegben stb. akkor magától elviszi a dokkolójába stb.

- ha vásároltunk, akkor elviszem a táskát a konyhába, ő pakol ki belőle a pultra, illetve pl. tudja, hogy a dobozos üdítőt, tejet stb. hová tesszük, szívesen megcsinálja, a hűtős vagy magas polcon lévő dolgokat pedig adogatja

- fürdéskor van egy nagy tárolónyi mindenféle műanyag játék- azt vesz ki belőle magának a pancsoláshoz, amit csak akar, de ha szólok, hogy lassan vége a fürdésnek, akkor tudja, hogy el kell pakolnia

- meg tudom kérni, hogy segítsen teríteni (tényérokat odavinni, tányértalátéteket kitenni, szalvétát hajtani, kitenni, evőeszközöket, poharakat stb.)- el tudja már vinni a konyhából az ebédlőasztalig az ételt is (figyelek, hogy ne csurig legyen tele az edény és persze ok, levesestálat nem, de pl. salátát simán), ha végzett az evéssel, akkor a szalvétát iszi a kukába, a használt edényeket teszi a konhypultra vagy a mosogatóba

- nálunk ha valamit kiönt, akkor bizony kéri a papírtörlőt vagy már adom is neki és feltörli- ebben szerintem semmi megalázó vagy különös nincs- nem baj, ha kicsöpög valami, velem is előfordul, miért ne törölné fel? Ha valami nagyobb dolog ömlik ki, akkor természetesen segítek. Ha eszetlenkedésből történik, pedig szólta előre, akkor meg 100%, hogy neki is kell segíteni helyreállítani a kárt. Nálam ez alapelv- különben hogy érezné a súlyát, hogy tanulná meg, hogy miért butaság pl. tele teás bögrével cikázni a lakásban?

- evészet nálunk a konyhában, étkezőben van, elvétve a nappaliban. Szobákba, ágyba különösen nem mászkálunk be ennivalóval, ezt már korán megtanulta. Ha valamiért rájönne, hogy ropti akar enni a szobájában a szőnyegen (nem szokott, fel sem merül benne, de pl. ha vendég másik kisyerek van nálunk, akiknél esetleg más szabályok vannak és ragadós ugye)- akkor elég egyszer szólnom normális hangnemben. Elmagyarázom, hogy inkább üljön az asztalhoz (van külön kisasztala vagy jöjjön a konyhába, vagy adok egy kistányért, szalvétát stb.). Próbálom normálisan megindokolni, hogy miért kérem (az nem jó indok, hogy "csak", meg "én azt mondtam"). Ilyenekre gondolok,hogy: ha elpotyogtatod a morzsákat, akkor belellépsz, morzsálódik, csupa kaja lesz minden, szúrni fog az ágynemű, ha belepotyog a só, újra kell takarítani és pl. nem lesz idő társasozni, tele szájjal ne rohangálj, mert "cigányútra megy" stb.

Nekem még az is bejön, hogy előre tisztázzuk a játékszabályokat, vagy a teendőket. Pl. ha elmegyünk vásárolni, akkor hazafelé az autóban megbeszéljük akár lépésről lépésre, hogy mit fogunk csinálni.

Pl. hazamegyünk, levesszük a ruhát-cipőt, kezet mosunk, segítesz kipakolni, elkészítjük az ennivalót és akkor a te feladatod pl. megmosni a zöldséget, elvinni a helyére a bevásárolótáskát, előszedni egy doboz tejet. Mindig elmondom, hogy miért fontos, hogy flottul menjen minden: akkor van idő még egy mesére, akkor időben el tudunk indulni biciklizni.

Régebben bizony előfordult, hogy visszabeszélés vagy hasonlók miatt elhúzódott az idő- előre jeleztem, hogy mi lesz a következmény és bizony be is tartottam, akár mennyire ment is a szájhúzás. Bizony nem mentünk biciklizni. 1-2szer kellett ezt eljátszani (és nekem is kibírni, hogy következetes legyek!) és aztán már jellemzően nem volt gond.

Próbálkozások mindig vannak, inkább alkudozás jelleggel (előbb meséljünk, utána elpakol)- néha ilyen kisebb jelentőségű dologban engedek, főleg, ha igyekszik megindokolni és nagyon látom rajta, hogy ez fontos.

Így nem hiszem, hogy nagy terrorista lennék, hogy támasztok felé néhány egyszerű és az együttélés alapjait jelentő elvárást. Ő is a család tagja, az életkorához mérten tőle is ugyanúgy elvárható, hogy tudjon együttműködni, elrámolni maga után.

...és persze tőlünk sem lát este szétdobált alsókat, szennyeseket elszórva vagy ebédlőasztalra kiborított táskákat, hűtőben rohadó ételt stb. Akkor joggal háborodhatna fel.

Sokszor mondogatom neki és már kezdi átvenni: először ha hazaérünk gyorsan végezzük el a házimunkát (másnapi ruha elkészítése, vacsora előkészítése stb.) és több idő marad lazításra. A rend fenntartása sokkal kisebb energiabefektetés, mint az impulzusszerű takarítási rohamok idegeskedéssel megspékelve :)