Rendrakás vagy sem?

Mi egyetértünk a férjemmel abban, hogy este mindent bevágunk a játékos dobozokba. 1-2 hetente kiválogatunk mindent (formaevők, stb).

Ha a férjednek ez a péterkéje, hogy a pónik a pónis polcon legyenek, akkor csinálja meg ő. Te meg csináld úgy, ahogy te jónak látod.

Jah hogy te vagy a férj.

Akkor csináld, amit mond a feleséged :D :D :D nincs rosszabb egy mérges feleségnél :) :)

Én (a nő) is nagyon háklis vagyok arra, hogy minden a helyére kerüljön, viszont az idő hiánya és a fáradtság nagy úr :)

Úgyhogy köztes megoldásként azt találtuk ki, hogy azok a játékok, amikkel csak önmagukban lehet játszani (pl. lego, gyurma, építőkocka, ceruzák, puzzle, stb), azok nagyjából a helyükre kerülnek vissza, a többi játék pedig ömlesztve 1-1 ládába.

Az előbbiekre nagyon odafigyelünk, hogy ne keveredjenek, de a többi annyira nem érdekel. 2 hetente rendet rakunk és kész.

Mi direkt az ilyen esti pakolgatások meggyorsítására vettünk guríthatós, színes, jópofa dobozokat. Ezekbe mindent bedobálunk, kivétel a könyvek, azok visszamennek a polcra. A plüssöknek egy nagy hálós tartó van rendszeresítve. Ez olyan gyors, hogy még a 3 éves is szívesen segít (általában).

De ha vmi ott marad a szőnyegen, az sem tragédia.

Egyébként Vekerdy Tamás (az egyik legismertebb gyermekpszichológus) véleménye az, hogy tök fölösleges a saját rendrakási mániánkat ráerőltetni a kisgyerekre. Ők egész máshogy látják a dolgokat, átlátják a káoszt és jól érzik magukat benne. Az örökös veszekedés, rendrakás erőltetése csak dacot vált ki. Nem ettől lesz "rendes" egy gyerek.

Csak próbáljatok meg visszaemlékezni a saját gyerekkorotokra. Kit érdekelt, hogy rend van- e a szobájában? Folyton rohantunk játszani, a többi utcabeli gyerekkel, biciklizni, stb. Azt hiszem, egyetértek Vekerdyvel.