Elhagyom a gyerekemet, megtehetem?

29, írok neked, köszönöm :)

Kérdező, menj ki a napra, jól mondod. Énis kiszoktam menni a kertbe egy energiaitallal a kezembe és lesek magam elé. Néha az is jót tesz.

Olvastam a sok kommentet, jó tanácsok érkeztek, de meg kell valljam: nekem túl finomkodóak. Biztos nem leszek szimpatikus, de kimondom: eszméletlenül irritáló, önző ember lehetsz, kérdező!

Nem teheted meg, hogy lelépsz. Anya vagy, hahó! Hogy beszélhetsz úgy egy nyiladozó értelmű 4 éves kis emberkéről, mintha egy tárgyat akarnál egyik helyről áttenni a másikra? Pontosabban nem, nem őt akarod elpakolni valahová, hanem te akarsz kilépni az életéből. Szerencsétlen gyerek, még csak el sem mondhatja a véleményét! Sajnos, a gyerekek úgy vannak összerakva, hogy szeretik az anyjukat, akár megérdemli az anya a gyermeke szeretetét, akár nem. A sajnos csak számodra sajnos, aki tehernek érzi a világ legnagyobb csodáját, a saját gyermek szeretetét!

Szerintem neked elég lenne egy hét a családod nélkül elmenni egyedül kikapcsolódni .

Ha a férjed nem adja meg a szeretetet miért nem éltek nyílt házasságban?

Menny el párnapra , szüleidhez barátnődhöz.

Lehet előtte le kéne tesztelni hogy képes e az apuka egyedül boldogulni, és ha nem akkor megy az intézetbe, vagy mi lesz?

De szerintem csak pihend ki magad menny el gyerek és férj mentes területre, aztán menj vissza családodhoz mindenkinek jót tesz az egyedüllét, a párod is jobban fog becsülni ha ráhagyod a gyereket de nem örökre csak pár napra.

A megszokottság az agyadra ment.

"akkor csak velem van a baj, meg kell változnom"

Ezt a mondatot így ahogy van felejtsd el! Ez senkit nem vitt még előre, azért nem mert ha hibáztatod magad és erőszakosan el akarod tüntetni azokat a tüneteket amiket a helyzeted kihoz belőled akkor még jobban lesüllyedsz.

Tudom hogy könnyebbnek tűnik széttörni az egész kialakult helyzetet, de a legtöbb felnőtt ember ezt nem teheti meg.

Én nem egyedül küldenélek beszélgetni egy pszichológushoz, hanem a pároddal küldenélek párkapcsolati mediációra, mert ezt a helyzetet nem egyedül teremtetted. Rengeteg jó szakember van és ha sikerül egyhez eljutnotok sokat tud segíteni nektek.

Amúgy pedig a helyzetet mindenképp kezeljétek mert a gyereketek az akin az egész a legkönnyebben lecsapódhat.

Szerintem járjatok a férjeddel párterápiára. Biztos sokat segítene, ha megértené, hogyha havonta 1-2x kimozdulsz barátnőkkel az teljesen normális és nem arra mennél haza, hogy szúrós szemmel néz rád, hanem örülne, hogy jó kedved van, kicsit ki tudtál kapcsolódni. Neked pedig jobb lenne, hogy nem okoz lelkiismeretfurdalást egy teljesen normális dolog miatt.

Talán ha a szakember is megmondja neki, jobban felfogja.

Esetleg nincs kedved valamit tanulni? Pl. ha valami olyasmit ami előléptetéshez kéne és ráadásul érdekel is, akkor mondhatod, hogy a családért teszed, hogy jobban éljetek. És akkor nem szólhat semmit, te meg a téged érdeklőd dologban heti 1x elmerülhetsz új arcokkal.

Gondoltál már arra,hogy mit érez majd a gyereked???

Ha felismerted,hogy szakember kell sürgősen menj el és kérj segítséget!

Az jó buli lesz, kérdező, a gyerek biztos boldogan fogja élni nélküled az életét! És aztán, ha leléptél, mihez kezdesz? Majd jól megmutatod, hogy te is el tudsz menni és ha lenyugodtál visszamész, vagy elölről kezded? Ezért mondják, hogy az anyasághoz fel kell nőni. Aki csak magára gondol, az alkalmatlan szülőnek. Gondold végig, aztán csinálj amit akarsz.

Vannak rosszabb napok, van amikor egyedül van az ember (én pl. szinte mindig egyedül vagyok a gyerekeimmel), mégis szabadnak érzem magam, mert ezt választottam. Akár tetszik, akár nem, a gyerek lemondással jár, és szerencse kérdése, hogy kinek mekkora segítsége van. Mindent nem kaphatsz meg. :)

Képzeld, van aki dolgozik gyerek mellett (ha nem akarsz háziasszony lenni), tedd ezt te is.