Elhagyom a gyerekemet, megtehetem?

És te dolgozol és mellette?

Miért érzed magad háziasszonynak?

A férjed oké, hogy tökéletes apa, de milyen társ?

Teljesen egyedül akarsz élni?

Nem hiányozna a mostani családod, gyereked?

4 évesen már majdnem iskolás, egyre önállóbb...

Őszintén érdekel a válasz, nem ítélkezésből kérdezem. Szeretnélek megérteni. Nekem is volt egy ilyen időszakom, amikor azt éreztem, hogy nem vagyok normális, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam, és tuti megfulladok, ha nem kerülök ki belőle, de egész egyszerűen csak lelkisegélyre volt szükségem, más célokra és változtatásra egy-két ponton, de azért az nem fordult meg komolyan a fejemben, hogy elmenjek. Neked mi vezetett idáig?

Kedves Kérdező, én írtam azt, hogy ha csak a szabdságodért akarsz lelépni, akkor süllyedj el VAGY ha problémáid vannak, kérj segítséget. Nem vonom vissza, amit írtam, mert ez így nem inkorrekt szerintem.

A férjed jó ember, a gyermeked szeret, te pedig nem álltál még készen az anyaságra, amikor érkezett. Vagyunk így egy páran. De egy felnőtt ember alkalmazkodik az élet kihívásaihoz, és felelősséget vállal. Azért az a baba nem az égből pottyant le, valami kis részed volt a fogantatásában, nem?

Ha ehhez segítség kell, akkor első lépés, hogy azt igénybe veszed, és legalább megpróbálod helyre tenni az életed. Nehogy azt hidd, hogy olyan lelkiállapotban, amelyben képes vagy otthagyni egy téged szerető, neked kiszolgáltatott gyereket, abban "szabadon", függetlenként boldog tudsz lenni, mert a probléma ettől még nem oldódik meg.

Tehát első a gyógyulás, utána ha még mindig szükséges, lehet lépni. De azzal senki ne áltassa se magát,se a kérdezőt, hogy a gyereknek jobb lesz nélküle, mint vele!

Pszichoterápiára gondoltál már? Nem gyógyszeres kezelés, semmi drasztikus, csak beszélgetés. Szerintem próbáld meg, mielőtt ilyen életreszóló döntést hozol, hogy elhagyod a családod! Egy utolsó esélyt megérdemelnek még, hátha egy jó szakember tud neked segíteni.

Anyává válási problémákban ők nagoyn jók Budapesten: www.perinatus.hu

De ha nem vagy budapesti, akkor is érdemes keresned segítséget, szerintem ezt még megérdemlik, mielőtt lelépsz: www.pszichologuskereso.hu

15 ös, te honnan tudod mi a jó a gyereknek? a kérdező gyakorlatilag semmit nem írt, nem tudjuk milyen anya, hogy viszonyul a gyerekéhez!

nekem gyerekkoromban (30 éve) elváltak a szüleim, én nagyon kicsi voltam még, de apukámnak ítéltek. anyám korán lett anya, nem volt rá kész és nem a saját életét élte míg velünk volt. sokat vert, de nem azért mert rossz voltam, hanem mert nem tudott ezzel a helyzettel mit kezdeni és már nem tudott felülkerekedni ezen.

szóval ismeretlenül azért ne mondjuk ki mi a jobb a gyereknek.nyilván optimális esetben az anya a minden egy gyermek számára, de ha nem optimális, akkor meg a szeretet és a békesség, hidd el!