Miért olyan nehéz belegondolni a nőknek, hogy nincs minden anyának segítsége?

Igen nincs két egyforma gyerek én is egyet értek ezzel és ezt a szülőnek kell tudnia hogy az ő gyereke mennyire érett, megbízható.

Pl.: A második szomszédommal egy idősek a gyerekeink. A kislány már 4 évesen egyedül átjött hozzánk, átszólt anyukája telefonon hogy jön és jött is egyedül. Én a fiamat még most se engedném mert max úgy hogy a kapuból nézem amíg be nem megy a kertbe pedig már 6 éves. Egyszerűen ő nem az a típus akit akár 10 méter erejéig is kimerek egyedül az utcára egyedül.

Teljesen mindegy, hogy mettől-meddig dolgozom, amíg nem tudok a gyerekkel lenni, addig gondoskodom a felügyeletéről. Vagy így, vagy úgy. Ha vége az ovinak/sulinak és sem te, sem az apja, sem rokon, ismerős nem tud rájuk vigyázni, akkor a helyedben fizetnék érte valakinek.

Persze te úgy csinálod, ahogy akarod. Nincs ezzel gond, amíg nem történik tragédia. És általában nem történik semmi az ilyen gyerekekkel. Csak nekem nem elég az "általában". Neked meg elég.

de ez hogy van nálatok pontosan? minden nap késő estig dolgozol? és időnként leküldöd őket a játszóra, vagy minden nap ez van? és hogy jönnek haza suliból/ oviból?

el nem tudom képzelni :)

én írtam, hogy időnként dolgozok itthonról is, este. igen, lakásba bezárva vagyunk akkor, ez miért olyan szörnyű neked? oviban vannak kint délelőtt és délután is, majd hazajövünk, az is egy kis levegőzés, én leülök dolgozni, ő meg legozni. akár 3 órán keresztül is eljátszik ha nem tudok vele lenni, feltalálja magát itthon, szendvicset is készít magának ha olyan. nem hiszem, hogy ez rosszabb a gyereknek mint hogy kicsapom az ajtón felügyelet nélkül, hogy menjen a játszóra.

és azt gondolom, hogy ehhez nem elég, hogy a gyerek megbízható, mert más gyereke nem biztos, hogy az. és sajnos az ördög sem alszik, lehet mostanában hajmeresztő dolgokat hallani a híradóban (és nem a szervkereskedő gyerekrablókra gondolok :D).

írod, hogy sok nagyi van a játszón. az miért nem működik, hogy megkéred valamelyiket, hogy nézzen a tieidre is? cserébe az ő unokájának meg adsz 1 tábla csokit... ott laktok, beszólnak, biztos segítenek is ha már ilyen viszonyban vagytok!

Én megértelek, kérdező, mert hasonló helyzetben vagyok, mint Te. A szüleim rég meghaltak, a férjem anyja meg messze lakik, és amúgy sem vállalná el szívesen a gyereket. Mivel a férjem csak havi 1-2 hetet van itthon egy hónapban (külföldi munka miatt), néha én is kénytelen vagyok "idegen", fizetett segítséget igénybe venni. Na, nekem meg ezért szólogatnak be a négy fiatal, egészséges nagyszülővel megáldott ismerőseim. Na, de én keményem el szoktam őket igazítani, hogy ha már ennyire tudják a frankót, akkor a szüleimet is fel tudnák támasztani (nosza, rajta hát!), hogy ne kelljen néhanapján "idegenre" hagyni a gyereket. Amúgy a lányomnak nemsokára testvére is születik, így a helyzet csak nehezebb lesz majd. Én is dolgozom, egyedül látom egy a háztartást és gondozom a kertet. Bizony vannak elintéznivalók, amit csak a "babysitter" segítségével tudok egyedül véghezvinni, de anyagilag nagyon húzós a babysitt, így kétszer is meggondolom, mielőtt igénybe veszem.

Amúgy az én anyukámnak sem volt anno segítsége (nagyon messze éltek a nagyszüleim), így 5 évesen egyedül mentem boltba - pár sarokra - és simán jártam egyedül első általánostól a suliba. Akkor egy harmincezres lélekszámú kisvárosban ez nem volt ördögtől való. A játszóra is egyedül jártam kb. hat éves koromtól (az emeletes ház előtt volt, ahol laktunk). És nem kísérgettek sehová a szüleim (hiszen dolgoztak hajnaltól estig), egyedül jártam úszni a város másik végében lévő uszodába 8 évesen, és hét éves koromtól zenesuliba, ami kb. két kilométerre volt a lakóhelyünktől. Talán ennek köszönhetem, hogy korán önálló lettem, és kicsit sem vagyok elveszett felnőtt.

Csak engem is idegesít, hogy mindenki alapértelmezettnek veszi, hogy körülugrálnak ma is a szüleim...