Hogyan lehet elmagyarázni egy 7 évesnek, hogy a baba nem azonnal jön amikor elgondoljuk?

Mi több, mint egy éve próbálkozunk a tesóval, és a leendő nagytesó nálunk is hét éves. És igen, tudja, hogy szeretnénk babát, én ebben semmi bizarrt nem látok, miért ne tudhatná? Előtte folyamatosan rágta a fülünket, hogy mikor lesz már neki is kistestvére, és mindig mondtuk neki, hogy egyelőre nem. Aztán, amikor úgy döntöttünk, hogy jöhet a második baba, akkor neki is mondtuk, hogy most már mi is szeretnénk, és remélhetőleg hamarosan a pocakomban lesz a testvére. Természetesen azzal már előtte is tisztában volt, hogy ez nem úgy működik, hogy anya gondol egyet, és ott a bébi, sőt, kimondottan érdekelte, hogy milyen folyamatok zajlanak le ilyenkor az emberi testben, úgyhogy ő még a peteéréssel is marhára képben van :D Szerintem egyáltalán nem furcsa, hogy ilyeneket elmondjunk neki, ugyanilyen természetességgel kezeljük azt is, ha az emésztésről, vagy a légzésről kérdez, azt is elmondjuk neki, akkor ezt miért ne tennénk?

Azt is elmagyaráztuk neki, hogy felesleges naponta megkérdezni, hogy ott van-e már a baba, ez havonta egyszer úgyis kiderül, sőt, olyan időszak is van, amikor én magam sem tudom megmondani, hogy ott van-e már a baba, vagy nincs. Egyébként meg, mivel most már számomra is kiderült, hogy eddig miért nem lett baba (nem volt peteérésem), és kaptam rá gyógyszert, ezt is elmagyaráztam neki, és tisztában van vele, hogy még így is, hogy járok orvoshoz, lehet, hogy nagyon sok időbe fog telni, hogy tényleg legyen testvérkéje.

Az egyik agyament vagyok. Valamit azért mégiscsak rosszul csináltatok, ha a gyakorin kérdezgeted, hogy mit csináljál.

Attól, hogy együtt élek a gyerekeimmel, attól még nem avatom be őket mindenbe, peldául abba sem, hogy mikor azexelek az apjukkal.

Értelmesebb ismerőseim akkor mondták el a gyereknek, hogy kistesó lesz, amikor már látszott anyuka pocakján.

Egyik sem agyament.

Akkor mi "nem normális" felnőtt emberek vagyunk. Ha az számít normálisnak, ami a 14-es és a 15-ös válaszoló, akkor boldogan vállalom, hogy én nem vagyok az :D

Egyébként, csak mert valamelyik értelmiségi a kettő közül (meg nem mondom, melyik) olyan hülyeséggel jött, hogy ők nem avatják be a gyereket, hogy mikor szexelnek. Király, képzeld, mi sem. Ettől még nyugodtan tudhat róla, hogy babát szeretnénk. Már csak azért is elmondtuk neki, mert érdekelt minket is a véleménye a dologról. Persze azt, hogy lesz-e, vagy sem, azt mi döntjük el, de úgy gondolom, a gyereket sem árt meghallgatni, például azért, hogy a szülő tudja, mire számíthat. De azért az még mindig nagyon érdekelne, hogy a két utolsó mit mond a gyerekének, ha megkérdezi, hogyan lesz a baba. Mondjuk ilyen hétéves kora körül, mint amennyi most a kérdező gyereke. Jöttök majd neki valami hülye hókuszpókusszal? És ha igen, akkor bármi mást kérdez a gyerek, azt is ilyen hülye mesével rendezitek le? Például ha megkérdezi, hogy mire való a vér, vagy hogy miért veszünk levegőt? Vagy hogy mitől esik az eső, mitől van szivárvány? Vagy hogy hogyan működik a lámpa meg a sütő? Mert ha ezekre képesek vagytok normálisan válaszolni, akkor egy olyan hétköznapi kérdésre, mint hogy hogyan is kezdődik, jön létre egy emberi élet, miért nem bírtok egyenes választ adni a gyerekeiteknek?

De ha meg mégis csak képesek vagytok ezt elmondani nekik, akkor mi a búbánat a bajotok azzal, ha ezt valaki már a kistestvér megfoganása előtt elmondja a gyereknek, és nem csak utána? Nem tök mindegy? Ettől még nem jelentik be a gyereknek, hogy mikor fognak szexelni (te jó ég, még mindig nem értem, honnan vetted ezt a marhaságot).

Érdekes, hogy mi vagyunk a hülyék, akik nem avatjuk be abba, hogy gyereket tervezunk, és mégis a kérdező az, aki itt vergődik, mert nem tudja a gyerekének elmagyarázni a dolgokat.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, attól, hogy nem kezelem felnőttként a gyerekemet( mivel nem felnőtt), attól még nem fogok neki handabandázni , hanem normálisan felvilágosítom.

Pl. Nem szoktam előre beharangozni programokat sem, mert, ha valami kozbejon, akkor a gyerek csalódott lesz. Van egy csomó dolog, amin nem tudok változtatni, és a gyerekemnek csalódást okoz, nem kell még plussz rátenni egy lapáttal.

Kedves 16-os válaszoló, én az " értelmiségi" vagyok, és nem minősítelek, mert te minősítetted magad az írásoddal. Mi köze a felvilágosítás milyenségének ahhoz, hogy mibe avatom be a gyerekemet, és mibe nem.

Nyugodj meg, eszemben sincs ökörségeket magyarázni a gyerekemnek, mert nem szeretném, ha aztán olyan nagyon okos legyen, mint te. ( itt érzed az iróniát?)

"Ha nem akar, akkor nem lesz több? Vagy akkor is lesz - akkor meg minek kérdezed meg?"

Leírtam, hogy miért kérdeztem meg. Az, hogy nem érted még így sem, már az általános iskolai tanáraid szégyene :D

Amúgy, én nem látom úgy, hogy a kérdező "vergődne", azt konkrétan ti csináljátok. Már a kérdésből is látszik, hogy egy értelmes, ember módjára kezelt gyereket nevelnek, akinek egész egyszerűen vannak kérdései. Inkább az lenne a baj, ha nem lenne kíváncsi, ha nem érdeklődne, hanem megvárná, amíg majd a felnőttek kegyeskednek beavatni abba, ami szerintük rá tartozik. Hála az égnek, a legtöbb helyen azért a gyerek is családtagnak minősül, és beavatják őt is a fontos kérdésekbe, például abba, hogy bővül-e a család, vagy sem.