Te el mersz mozdulni kisgyereked mellől pár napra?

Mikor 7 éves voltam, anyám feltett a buszra...néném 80 km-rel odébb leszedett....mekkora élmény volt...és milyen büszke voltam, hogy bennem annyira megbíznak, hogy egyedül utazhatok....

Simán elmenèk ha lenne aki vigyázna a 3 gyerekemre de nincs senki mert anyukám sem bir 3 gyerekre vigyázni egyszere.

Én simán elmennék, ha lenne lehetőségünk. 2 lányunk van, a nagy 3 éves, a kicsi 10 hónapos. A nagyot először 1 éves korában vitték el a húgomék (nem élnek a nagyszülők), mi itthon próbáltunk pihenni. Azóta is elviszik időnként. A 2 gyereket nem tudom, hogy mikor fogják elvinni egyszerre (a kicsi sokkal ragaszkodóbb, mint a nagy volt, meg ritkábban is találkozik a tesómékkal), pedig nagyon szeretnénk kettesben lenni. A férjem szakács így heti több napon is éjjel jár haza. A gyerekek mire lefekszenek kb. 9 óra, utána még pakolni, fürdés, vacsi, mire ágyba kerülünk 10-11 óra, hát ez nagyon kevés nekünk. Amúgy akiknek kikapcsolódás a gyerekekkel az élet, nem szeretnének néha tovább aludni, vagy napközben is pihenni, filmet nézni, olvasni, sétálni anélkül, hogy babakocsit kéne tolni vagy a nagy után rohanni? Csak nekünk vannak ilyen vágyaink? Szeretjük a gyerekeinket, szeretünk velük lenni, de néha jó lenne egy kis nyugi!

Jelenleg nem érint a téma, a fiam már hétéves elmúlt, szóval már nem sorolnám a kicsi gyerek kategóriába, kistesó meg sajnos még nem jött össze. De amikor a fiam kisebb volt, akkor is el "mertem" utazni pár napra, én ebből sosem csináltam lelkiismereti kérdést. Nyilván ha nem érezte volna jól magát a nagymamánál, sírt volna, hiányolt volna minket, akkor nem mentünk volna el nélküle, de mivel nem így volt, ezért miért ne mentünk volna?

Magyarországon

Magyarországon sajnos túl van dimenzionalva ez az anyaság téma. El nem tudom képzelni, hogy ép, jól működő házaspárnak ne legyen igénye kettesben időt tölteni. Imádom a gyerekeim, de pont a wellness nekem velük nem kikapcsolódás. Rohangálni egész nap, medencéből ki-be.. Szóval kell kettesben töltött idő. Franciaországban a szülők fele ennyi időt nem töltenek együtt a gyerekeikkel, senki nem vár a nőktől mártíromsagot, mégis boldogabbak, mint mi.