Mi lehet a következménye annak, ha egy kisgyereket büntetnek azért, mert sír?
Tombol a dackorszak nálunk, nap mint nap sírás, hiszti a kisebbiknél, én nyugodtan próbálom a saját módszereimmel leszerelni, de a férjem ki van rajta bukva. Úgy akarja megoldani, hogy megbünteti azért ha sír. Egyszer-kétszer elszakadt a cérna is már, mint tegnap: hazajön a párom a munkából fáradtan, éhesen, készítem neki a kaját, elkezd enni, abban a pillanatban velőtrázó üvöltés, mert a kicsi el akarja venni a nagytesótól a játékot, és persze ő nem engedi, ordítás, visítás, a férjem odaszól hogy csend legyen, de persze nem lesz csend, ekkor már ideges, hogy nem lehet nyugodtan enni, a kicsi üvölt, a férjem is üvölt, a vége az lett, hogy adott neki egy pofont, erre csendbe lett...
Ilyen még csak egyszer fordult elő, hogy így kibukott rá, de legtöbbször akkor is csak ordibál rá, hogy csend legyen, csend legyen, hát hol érti meg egy 2 éves, hogy csend legyen?
Mit tegyek? Először jól összevesztem a férjemmel, de hiába mondom neki, hogy az ő módszere nem megoldás, ő azzal akar nevelni, hogy a pofonnal fenyegetőzik, ha nem lesz csend. Ne essetek nekem, ez a pofon kétszer csattant el, és látszólag hatásos a módszere, mert csend lesz, abbahagyja a hisztit, de mi lesz ennek a lelki következménye? Hogyan tudok hatni a gyerekemre és a férjemre?
Kedves 8-as, örülök neki, hogy neked ilyen férjed van, de nem mindenkinek adatik meg a tökéletes mintaapa.
Az én férjem este 6-kor jön haza, lezuhanyzik, és rögtön kapja a vacsorát, mert egész nap nem evett igazán, utána játszik ő is a gyerekekkel, de először tele a gyomor, utána megy nála a jókedvű bohóckodás, a fürdetésben is részt vesz,a pofon meg csak kétszer csattant el, amikor nagyon kibukott, nem védem őt, csak ezek a tények, a kisfiam meg velőtrázóan idegesítően tud üvölteni, csak az én birkatürelmem bírja ki halláskárosodás nélkül...
Én sem támogatom a fizikai erőszakot, meg úgy egyáltalán az erőszakot, de a történtektől még biztosan semmi baja sem lesz a gyereknek.
Ennyitől még nem lesz lelki sérült, sem bizalmatlan. Itt egy jól meghatározott cselekedetért egy kiszámítható következmény történik. Nem elkerülhetetlen számára, tehát nem frusztráló pszichológiai értelemben.
Ha továbbra sem szokik le a hisztiről, akkor nyilván találni kell valami megoldást, de ne rágd magad a történteken. Ez a mindenáron inkább a gyerekedet védd duma meg hát.. mit ne mondjak, ezért is van ennyi egyedül nevelt gyerek. Nos nem biztos, hogy két pofonnál jobb, ha a gyerek két hétvégente látja majd az apját.
jó pár taslit kapott a férjem is gyerekként, mégis példa értékű a kapcsolata a szüleivel és a családjával. Engem sose neveltek, de ha csak fele olyan jó kapcsolatom volna anyámékkal.. na mindegy.
Ezzel együtt, a pofont akkor sem tartom helyesnek, csak azt mondom, ha néha eldurran az agya az embernek, és már úgysem tudjátok vissza csinálni, ne rágódjatok rajta, több is veszett Mohácsnál :)
a büntetés egyáltalán nem rossz dolog, ha olyan miatt sír, aminek az oka egyértelmű hiszti. De ne fizikai büntetés legyen, hanem következetes, nevelő célzatú. Minden esetben büntessétek, ha hisztizik, de ne ütéssel, és ne olyankor, ha pl fogfájás miatt sír.
Jelen esetben pl arra gondolok, hogy a nagyobbik, innentől büntetésből pl minden nap egy hétig adja oda fél órára a kedvenc játékát a picinek, amikor pedig szeretne avval játszani, hogy ezzel érezze, hogy meg kell mindent osztani, akkor is ha az neki épp nem tetszik. Ha erre jön a krónikus dühroham, akkor se pofonnal kezeljétek, zárjátok be a szobájába amíg lehiggad, vagy a fürdőbe, és ha kitombolja magát, el lehet neki mondani miért tettétek.
Egy: amikor hazajön a férjed, teremtsd meg a körülményeket, hogy ne lehessen hiszti, legyél ott a gyerekekkel, hogy azonnal közbeléphess.
Kettő: Jó lenne, ha a férjed enne valamit napközben, mert nem normális, hogy egész nap koplal, és emiatt (is) ideges, türelmetlen.
3: a gyereknevelés ezzel jár, zajos. A gyerekek játszanak egy távolabbi szobában.
Esetleg vezess be egy új szokást: Egyetek együtt és gyerekeket megosztva. Két gyerek nem egymás mellett. Te eteted a kisebbet, férjed kicsit segít a nagyobbnak. Szabály legyen a rendezett étkezés.
A férjed reakciójából nekem ez jön le: Fáradt vagyok, hisztis vagyok és elvárom a szintén fáradt 2 évesemtől, hogy felnőttesebben viselkedjen mint én. Ha nem...én vagyok az erősebb. Durr. Az jön le nekem, elvárja, hogy körülötte ugráljatok, mikor ő kegyeskedik hazaérni, mert ő dolgozott, neki kijár. Ja, te meg otthon melóztál...de ez persze neki nem számít melónak. Lemerem fogadni, hogy így gonolja.
13-as, 14-es, és 15-ös köszönöm, nagyon hasznosak a válaszaitok, ötleteket adtatok és nem bírálatot.
A többinek is köszi, aki nem ítélkezni akart, hanem tényleg segíteni, nem pedig a férjemet támadni. Hogy hibázott azt tudom én is, nem kell az orrom alá dörgölni, próbálom őt is finomítani, de azért őt védtem a szavaimmal, mert őt kritizáltátok(ami jogos), a gyerekemet nem érte kritika, így őt nem kellett védenem.
Próbálom átszervezni a dolgokat, mert ez a hazatérő fáradt férj szindróma tényleg nem jól sül el olykor, hát meglátjuk, mit tudok változtatni a helyzeten.
ww.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-kerdesek__6769569-vannak-vitak-paroddal-a-gyermek-neveles-miatt-en-ugy-erzem-total-kiabrandulok__oldal-1
... azt hiszem egy cipőben járunk kedves kérdező! Nálunk pofon nem fordult elő szerencsére, szerintem nálam az az utolsó csepp lenne , így is kiábrándult vagyok, de ha megpofozná...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!