Akinél rendesen ment a hisztis dackorszak, sokáig - ti is úgy éreztétek / érzitek gyakran, hogy nem normális, és megbolondultok?

Mindjárt megkapod, hogy ejnye, nem tudsz gyereket nevelni! :)

Nálunk is komoly volt a dackorszak, meg a hisztikorszak is. De mivel az én lányom az első évét végigordította, először hasfájás, majd reflux miatt, a dackorszak már nem idegelt annyira. Persze azt nem mondom, hogy amikor a fejét az asztalba verte, nem tudott volna kihozni a sodromból... Hajaj, dehogynem!

Néha csak néztem, hogy mire képes ez a gyerek...

Szerencsére csak otthon produkálta magát, pl. bolti hisztije soha sem volt.

Hogy megnyugtassalak: most 4,5 éves és tüneményes. Teljesen nyugodt, értelmes gyerek lett belőle, nem ordít, nem visít és nincsenek vele gondok. Kedves kislány lett, hisztit csak nyomokban tartalmaz. :) Azt is csak igen ritkán, és enyhén. Úgyhogy van remény, anyuka!

Amúgy meg szabadulj ki néha otthonról, ha tudsz. Csodákat tud művelni, akár csak 1 óra távollét is!

Az én lányom egy csoda bogár. Bár átmentünk és megyünk (mert mindig vissza-vissza térnek ezek a korszakok), de ú sosem verte magát a földhöz, nem ütött, harapott, rúgott meg. Nem vert le semmit a boltba direkt, nem használta a boltot/rendelőt/bármi mást játszótérnek stb..

Az, hogy mások min mennek keresztül ilyenkor, fogalmam sincs. Én még nem tapasztaltam szerencsére.. de néha van, hogy rossz napom van és mondom magamban: Már csak 14 év van hátra! :D

Amikor a legidősebb lányom elérte a "kort", csak pillogtam, hogy ugyan hová is lett az én édes, szófogadó, szemvillanásból értő tündérkém, és ki ez ez az akaratos hisztérika. Még abba sem hagyta, a húga is elkezdte (másfél év van közöttük). Mint mondjak, tartogatott számomra meglepetéseket. Nála rengetegszer éreztem, amit a kérdésben megfogalmaztál. Az átlagos földhöz csapkodós, harapós, ütögetős hisztin túl fura fóbiákat is összeszedett. Most a legkisebb kezdte el. Edzésben vagyok. A legbrutálisabb bolti hisztinél is mosolyogva viszem ki. Nem tud annyira felbosszantani, pedig nagyon igyekszik. :)

Egyébként a legidősebb lányom már túl van rajta, 5 éves, és újra egy kedves figyelmes tündér. Csak túl kell élni, amíg "helyrebillen a golyó".:)

Elso valaszolohoz tudok csatlakozni, csak nalunk 2 evig tartott a hasfajas+ egyeb problemak miatti ejszakazas, folyamatos nyuglodes... a dackorszak ehhez kepest semmiseg, osszeteszem a ket kezemet, h legalabb van idom rapihenni ejjel, nem mint eddig, na nem az volt a legrosszabb, mikor ejjel nem aludtunk, ment siras, napkozben is, csak fel-1 orat aludt...

Persze van, h ugy erzem felrobbanok, de mindig arra gondolok, delutani alvasig, esti alvasig birjam ki, utana pihi :P Bar lehet igy jobban ertekelem, h nalunk sokkal gazabb volt, es igy ez mar megvaltas :-)

* na NEKEM az volt a legrosszabb

Fura fobiak, szokasok nalunk is vannak :-)

Én például ma érzem azt hogy megbolondulok. Általában heti 1-2 nap van ilyen, de a mai a hónap legszarabb napja...

Kisfiam 2 éves, van 1-2 hét amikor tök normális, aranyos, kedves, bájos, szófogadó, aztán jön 3-4 hét amikor a falra tudnék tőle mászni... Most ezt éljük, visít egész nap, vagy azért mert baja van, vagy azért mert semmi baja, ha leülök vele játszani- nem igényli, ha felállok és teszek-veszek, majd leülök meginni egy kávét már ott is terem és szekál, hogy had üljön az ölembe, hogy adjam oda a telóm (amit kávé közben szoktam csak nyomogatni-fb stb...), hirtelen éhes lesz és szomjas, szóval már egy kávét sem ihatok meg 2 perces csendben.

A húga is ilyenkor zendít rá a legjobban...

Jelenleg is a fejemet fogom, bár most alszanak, de már gyomor görcsöm van hogy mi lesz ha felébrednek. Délben sírva fakadtam mert a fiam visított, a lány éhes volt de nem fogadta el a cumisüveget (a franc tudja hogy mi nem tetszett neki) én meg rákiabáltam a nagyra hogy maradjon már 2 percig csendbe, erre meg sírva fakadtam... Alig bírtam abbahagyni, csak ültem, bőgtem és sajnáltam magamat... :D Holnapra elmúlik, csak éljem túl a mai napot.

Szóval fiam éli a kis dacos világát én meg legszívesebben elásnám magam... :D

Hármas vagyok. Fura fóbiák:

- fél a széltől. Ne csak nem szereti, attól retteg, hogy elfújja a szél, ezért kapaszkodik, és közben sír. A múltkor haza kellett hoznom az oviból, olyan cirkuszt csinált az udvaron.

- bogaraktól, mondjuk most már ez múlófélben van

- magasságtól

- hintától

Ez utóbbi kettőt már leküzdötte.

Egy darabig pedig minden sírás oka az volt, hogy "folyik az orra".