Mitől lehet visszamaradva a kisfiam több dologban?

Nem mondtak rosszat az emberek. Ráér, és minden gyerek más. Ne hasonlítsd össze a saját gyerekeidet, hogy de bezzeg a nagy ilyenkor..... Ő más, ő nem a nagy.

2,5 éves, mit akarsz tőle? Dackorszakban van. Írod, hogy középső gyerek, akkor nyilván van egy kisebb is, akire most több figyelem irányul, mint rá, persze hogy fel akarja kelteni a figyelmeteket.

Miért baj, ha még nem szobatiszta és nem beszél? A fiam 3 évesen került oviba, rajtam és az apján kívül senki sem értette, hogy mit mond, még a nagyszülők se, pedig együtt lakunk. Oviban beindult.

A naggyal azért ment minden olyan könnyen, mert több türelmed volt hozzá, csak ő volt, csak rá kellett figyelned. Nem kételkedem, hogy foglalkoztok a középsővel is, de azért valld be, hogy egy gyerekre több figyelem jutott anno, mint most 3ra.

A nagy nyilván nyugodtabb típus, ő pedig felfedezőbb.

Enyém is 2,5 és nem szobatiszta, nem foglalkozom vele, tudom sok gyerek ilyenkor már az, ő még nem. Persze próbálgatjuk, beszélek vele erről, ha szeretne rá is ül a bilire, de nem erőltetem. Szóval nem vagy lekésve.

Lehet másabb játékok érdekelnék pl mozgásos, menjetek motorozni, csúzdázni most jó idő van.

Nyugi majd belejön mindenbe.

Megnyugtatásul, a kisgyermekkori alapvető fejlődési képességekről:

A képességek fejlődési sorrendje még az átlagos, egészséges kisgyermekek esetén is eltér(het) egymástól, értve ezalatt főként a járás, a beszédfejlődés, valamint a szobatisztaság képességeket.

Gyakran az aggodalmat a szülőben az váltja ki, hogy nincs tudatában: pusztán a sorrendiség eltérése miatt késik egyik gyermek a másikhoz képest. Ebből következően egészségesen fejlődő gyermekek esetén aki pl később kezd beszélni, mint az átlagos időpontja ennek, az előbb szobatiszta, mint az átlag, és/vagy előbb kezd el járni. És így tovább... (Javaslom a többi variáció végiggondolását is.)

Ha ezek közül minden téren késik, akkor lehet csak gyanakodni, főleg ha az egészségesekre jellemző határon túl sem alakul ki.

Ezek a bizonyos határok "kijjebb vannak", mint ahogyan a legtöbb szülő elképzeli. (Vélhetőleg azért képzelik korábbinak e határokat, mert túl aggódják a kérdést.)

A VONATKOZÓ ÉLETKORI HATÁROKRÓL:

SEMMI KÓROSRA NEM UTAL, AMENNYIBEN:

- a JÁRÁS csak a 2. szülinap táján indul meg;

- a beszédfejlődés a 3. szülinap táján indul be

(nem feltétlen tiszta kiejtéssel, pár szavas mondatok, pár száz szavas szókincs elegendő ekkor még) ;

- a nagydologra vonatkozó szobatisztaságra tartósan csak a 4. szülinaptól képes a gyermek;

- a nappali vizelet tartásra TÖBBNYIRE képes a 4. szülinaptól;

- valamint a vizelet tekintetében teljesen ágytiszta a 6. életévtől, bár egészségeseknél már 3-4 éves kortól egyre ritkább az ágyba vizelés.

Semmi kórosra nem utal FIZIKÁLISAN (testileg), ha RITKÁN, szorongás, trauma stb okán akár 8-10 évesen bevizel, legfeljebb néhány napon át párszor, persze ilyenkor a probléma lelki okát mielőbb meg kell keresni és feloldani.

Remélem, sikerült megnyugtatnom a kedves kérdezőt, és más, szintén aggódó szülőt. Szakirodalomban utána lehet olvasni, bár több, különböző kisgyermekkel való foglalkozás gyakorlata is meggyőző tud lenni.

Egy óvodapedagógus.

Szívesen. Egy picit korrigálom az előző beírásom:

Eltérő sorrendiség helyett pontosabb kifejezés az "eltérő ütemezés".

Eltérő ütemezés alatt ezt értem:

adott gyermek egyes képességei lassabban, fokozatosabban fejlődnek ki az átlaghoz képest, míg más képességei gyorsabb ütemben fejlődnek az átlaghoz képet.

Végső soron a sorrend is eltér a gyermekek között, de azt ez bizonyos szint elérésére, tehát időpontra értettem. (Evvel szemben ugyebár maga a fejlődés az egy folyamat, és egyszerre indul minden, mindenkinél.)

Tehát a sorrendre nézve: X gyermek beszédfejlődésének adott szakasza előbb érkezik el, mint az átlagnál, míg pl szobatisztaság egy adott fokára meg lehet, h később érkezik meg, mint az átlag.

Csak egy konkrét példa még, hogy ne írjak hiába, és közérthető legyek teljesen:

Aki kb 24 hónaposan (2 évesen) kezd el járni, valamint ugyanekkor már képes száz (két-háromszáz) szót mondani egyszerű mondatokban, tökéletlen, de érthető kiejtéssel (a szókincs tekintetében pár napja téveset írtam, mert pár száz szó az a beszélt "szókincs" az egészséges két évesnél, azonban többször ennyit felismer), és ugyanekkorra szobatiszta a nagydolog tekintetében,

arról a gyermekről elmondható, hogy:

- e három képesség fejlődése terén egészséges (hacsak más tényező nem utal gondra) ;

- a járás tekintetében későn érő, de ez még éppen egészséges vonatkozása a mozgásfejlődésnek;

- beszédfejlődése e tekintetben átlagos;

- azonban a nagydolog tekintetében szobatisztasága valamivel előbb alakult ki, mint az átlagé. (Az átlagnak, ill a többbségnek kb 30-36 hósan alakul ki, bár elég nagy a szórás a nagydolog tekintetében, mivel kb 10-12 hóstól, az éppen 4 évesig bármi jellemző, EGÉSZSÉGES ESETBEN.)

Mint látható, van, amiben e példabeli gyermek picit késett, van, amiben átlagos, van amiben némileg korábban ért meg,

! miközben eme példabeli gyermeknek mindhárom képessége 24 hónaposan, tehát egyszerre érett meg!

Remélem, érthető a példám. Elnézést, ha olykor pontatlanul fogalmazok. :)

(Ha az előző előtti beírásom időszakaszairól írtakat nézitek, abból következik a példa kiértékelése.)

Bocsánat, hogy túl sokat írok, de most konkrétan a kérdésben szereplő aggodalmakra, h teljes legyen a kép:

"Kisfiam 2,5 éves,ő a középső gyerkőcünk.Elég sok szót tud,de valahogy nem akar mondatot alkotni."

Akkor lehet aggódni, ha a 3. szülinapjára se alkot mondatokat. Addig felesleges.

"valakinek mindig felkeltse a figyelmét,de csak a rossz dolgokkal[...]Sokat hisztizik,ha nem az van,amit ő akar,és torka szakadtából ordít.Nem hallgat meg[...]Csak megy a saját feje,és elgondolása után."

Hála jó égnek dackorszakban van! Ezt meg kell élni ekkoriban, az egészséges érzelmi-értelmi fejlődéséhez! Éntudata mostanra alakult ki alapvető szinten, és teszteli az én-te-ő-mi-ti-ők viszonyokat. Ha nem tanul meg dacolni, nemet mondani, később becsaphatóbb és befolyásolhatóbb lesz, mint az átlag. Persze a a szülőnek fárasztó a dackorszak, de a gyerek érdeke jól megélni úgy, h a szülő határozott, türelmes, és következetes vele szemben (ugyanakkor kis részt engedékeny ekkor a gyermekkel).

"ráadásul még nem szobatiszta."

Erről sokat írtam, semmi gond (ezt itt (egymás után) a negyedik beírásom).

"A nagyobbal olyan ügyesen ment minden,mikor ennyi idős volt,vagy még kisebb"

Biztos vagyok abban, hogy a gyermeked, aki most 2 és fél éves, pár dologban már most ügyesebb, mint a bátyja/nővére volt 2 és fél évesen! Csak hát sokszor nehéz felismerni egyes készségeket, potenciális, rejtett (látens) képességeket.

AKTUÁLISAN MINDENKI JOBB VALAMIBEN, MÁSOKHOZ KÉPEST. Ahogyan mindenki tehát gyengébb képességű is másokhoz képest, aktuálisan.

Ez felnőttekre is, minden életkorúra értem.

MÁS KÉRDÉS, H SOKAN NEM (eléggé) AKNÁZTÁK MÉG KI TÖBBFÉLE képességüket.

A szülő egyik fő szerepe a példamutatás mellett a gyermek kibontakoztatásának segítése.

Pici korúakat NEM direkt módon kell fejleszteni -más eset a fogyatékkal élő-, hanem egészségesekkel alapvetően és többnyire csupán játszani kell vele (a mondókázás, mesehallgatás, stb mellett, lehetőleg mozgókép helyett), és megfigyelni, mihez van különösen jó érzékük, arra vonatkozó játékokhoz juttatni őket - tehát a környezet, az ingerek a kulcs! :)

A játékszer meg jó, ha többnyire egyszerű, 7 éves kor alattiaknak, hogy a fantáziájukat és a környezetből eredő benyomásaik tagolását, értelmezését ki tudják élni.

A környezet legyen inkább inger gazdag érzelmileg és fizikailag is.