2,5éves kislányom nem akar aludni napközben. Mit tegyek?

semmit

rendszer kell neki

8 kor minek alszik lehet egy orával késöbb kell eltolni mondjuk 9 kor alszik csak el és reggel 7 kor meg ébresztö

agyilag le kell fárasztani és dél körül lefektetni aztan vagy alszik vagy nem. oviba se kötelezö az alvás de a csendes pihenö igen

Szia, én még megpróbálnám a napirendet tolni, este később fürdetni, reggel korábban kelteni. Ha fáradt és mégsem alszik el, valamiért túlpörög. Lehet, hogy a kistesóval van összefüggésben, lehet úgy érzi, keveset vagy vele, és azt igényelné, próbálj meg egy kicsit vele foglalkozni alvás előtt.

És mindezek mellett, próbáld meg a citromfű teát, nyugtató hatású, alvásgondokon segít, nyugodtan ihatja, az én 20 hónaposom is issza, amúgy ő is olyan túlpörgős. Ő éjszaka sokszor sírt látszólag indok nélkül, amióta ezt a teát issza, nyugodtan alszik éjszaka is.

És figyeld meg, nincs-e az étrendjében olyan összetevő, ami "pörget", fekete tea, kakaó, csokoládészármazékok, elvileg a bölcsiben sem adnak ilyeneket, de ki tudja, nem-e kap fekete teát inni délelőtt.

Hasznosakat írtak. Kérlek, ne érts félre, szintén jóindulattal írok, mégpedig kiegészítésképpen.

Valamilyen szinten -nem is kicsit- a szülők tudatalattiját tükrözik a kisgyerekek, minél kisebbek, annál inkább. Tehát a csecsemők is, csak hát náluk még a finomabb részletek nem alakultak ki, tehát a finom motorika, beszédkészség stb hiánya miatt KEVÉSBÉ ÖSSZETETTEN TUD a csecsemő bárkit is tükrözni. Így a kb másfél / két éves gyermek a legjobb tükre a szülők tudatalattijának, csak hogy nem teljesen, mivel sok más tényező -a gyermek étkeztetése, a környezet levegője, esetlegesen mástól elszenvedett traumájuk, vagy pusztán egyéb élményeik másokkal is, stb- mind befolyásolja viselkedésüket.

Ez a fajta tükrözés ösztönös megnyilvánulás csecsemőktől, kisgyermekektől. Még 6-7 évesen is jellemző némi arányban.

Általában nagyobb arányban az anyja tudatalattiját tükrözi a picurok viselkedésének java része -viszont ha csak apa neveli, akkor nyilván az övét-, és természetesen a táplálkozás, és más fizikai hatás is jelentős részben hat a viselkedésükre, tehát további javaslatom az étrenden változtatni, hátha van mit, pl sok felnőtt is, gyermek is érzékeny a gluténre (a legtöbb gabonában van, kivéve pl rizs), érzékeny a laktózra (tej, tejtermékek), ezek elhagyása sokszor több szempontból kikegyensúlyozó hatású, és ha tetszik, ha nem, számos vegi család él, ahol a kisgyermekek soha nem ettek húst; amennyiben helyes a vegi étrend összeállítás, az mindig további kiegyensúlyozó hatású egészében az egészségre, közérzetre, viselkedésre..

AZONBAN -és most a szülő tudat alattijának tükrözésére visszatérve mint a kisgyermeki viselkedést befolyásoló egyik fő tényezőre- sok esetben nem a gyermekkel van gond, vagy részben nem vele, hanem részben , vagy egészében a szülővel, azaz a szülőnek érdemes tudatalatti feltárást végeznie minimum fél évente -pl kineziológus, vagy pszichoterapeuta, drámacsoport stb által-, amíg gyermeke még nem iskolás korú, de akár kisiskolás korú gyermekkel rendelkező szülőnek is javasolják.

Miért fontos ez? Azért, mert az élet velejárója, hogy SZINTE MINDEN FELNŐTT hordoz a tudatalattijában nyomasztó emlékeket, és mivel tudat alatt vannak, ez azt jelenti, hogy ezekre tudatosan NEM EMLÉKSZIK az ember. Mégis kihat az életeseményei alakulására, evvel együtt a környezetére, főleg a kisgyermekére, mert a picurok különösen érzékenyek a NEM LÁTSZÓ dolgokra, pl a ki nem mutatott érzelmekre, gondolatokra és tudataltti tartalmakra IS, beleértve a sajátjait, és a közelebbi környezetéét, mellékesen enyhén másokét is.

Elsősorban a felnőtt is egykor, gyerekkorában szerezte a legtöbb érzelmi sebet, gátlás, blokkot, melyek nagy része, részben, vagy egészben tudat alá süllyed, kvázi elfelejti - egy egy pszichés önvédelmi mechanizmus. Sokszor közepesen kellemetlen eseményekkel is ezt teszi a saját pszichénk. Nyilván minél kellemetlenebb, annál inkább, és/vagy annál nagyobb részét nyomja a saját psziché tudat alá. A tudatalatti tartalom általában nem ismert az illető előtt, bár ébrenlétben néha -asszociációs módon-, alvás közben pedig álmodás során nagyrészt szembesül azokkal, ugyanakkor a kisgyermekek is szembesítik evvel, főleg a saját kisgyermek (és csecsemő).

A leírásomból egyébként kikövetkeztethető, hogy bár kisebb korban naivabbak vagyunk mindannyian, mégis többet és jobban látunk a rejtett, nem ismert, illetve titkolt dolgokból. Ezen látszólagos ambivalencia oka elsősorban az, hogy minél fiatalabb valaki, általában annál inkább befolyásolható. Magyarán a pici gyerek jobban látja a felszín mélyebben fekvő okokat, legfeljebb kevésbé tudja az ilyesmit érteni és értelmezni, mint a kamaszok és felnőttek, ám felülírni, befolyásolni a könnyebb a kisebb gyermekeket:

pl ül anya és apa az asztalnál, a gyerek előtt nem veszekednek, míg , mondjuk, 3 órával ezelőtt parázslott a vitától a levegő a szülők között, de tegyük fel, akkor még oviban/bölcsiben volt a gyerek. Tegyük fel, a szülők még mindig mérgesek egymásra, de a "gyerek kedvéért" ELJÁTSSZÁK a nyugodt légkört, nem veszekednek, hanem elfojtják azt. A kisgyerek tuti érzi, mi volt 3 órája!! És általában szorongást okoz benne, ami többnyire a viselkedésén is meglátszik!!

Tehát még a közelmúltat is érzékeli a gyerek, elég jól, ha titkolják is. Viszont a sok évvel ezelőtti kellemetlenségeket , és örömteli eseményeket legalább ennyire érzékeli, pl ami anyával, apával 10-20-30-40 éve történt, gyerekkorukban!!! Ha pl negatív esemény és még feldolgozatlan a szülőben, leginkább az hat ki a kisgyermekre, persze van, h alig ,van, hogy jobban. Lehet, h amíg a gyereked 12 hónapos, nem reagál a tudatalattid X negatív élményére, csak mondjuk 15 hónapos korától, mit tudom én, pl 27 hónapos koráig, ha, tegyük fel, nem dolgozol azon problémádon.

Felmerül a kérdés: hogyan tudsz pszichésen dolgozni azon, amire nem emlékszel? Nos, a tünetek beszédesek. A tudatalatti tartalmak általában testi, és /vagy lelki tüneteket váltanak ki, pl sok felnőtt nem tudja, miért szorongó alkat, miért lesz szomorú bizonyos színes, szagok, események mmiatt, holott, tegyük fel, áltaában véve nem lenne logikus oka ennek. De hát végső soron van logikus oka ,csak hát az személyes! A személyes tudatalatti rejti sokszor.

Mi a teendő a felnőttnek, szülőnek? A tünetek nyomán szakemberrel tudat alatti feltárás, példának okáért. Ez a dolgo egyik fele. A másik fele meg, mint írtam: a gyermekkel mi történt, esetleg van, amiről nem tudsz, h vbele mi történt, valamint hogy milyen a gyerek étrendje, stb, fentebb soroltam a többi lehetséges, sokszor részbeni okot (környezete, pl lehet esetleg kistesó, esetleg nagyszülők hatása is részben, stb).

A többiek válaszát meg nem ismétlem, azok is elgondolkodtatóak, az övékét is javaslom figyelembe venned.

Sok sikert a további gyermekneveléshez! :)