Ilyen helyzetben hogy tanítsam meg a lányomat a helyes értékekre?

5 és fél éves a lányom. A problémám az, hogy anyósom vásárlási betegségben szenved és mindent megvesz az unokájának. Ha naponta találkoznak, akkor naponta hoz neki valami drága játékot, legót, barbie babát. Ez magában még nem is annyira probléma és biztos azt gondoljátok, hogy jó dolgomban írtam ki ezt a kérdést, de már kezdek begolyózni emiatt. Elképesztő amiket csinál. Pl. régebben kérdezgette tőlem, hogy mit szeretne a lány karácsonyra, én elmondtam, erre ő egyből rohant megvenni, de többfélét is vett ugyanabból (pl 5 db barbie babát), és elkezdte csepegtetni november körül minden találkozás alkalmával, így a karácsonyi ajándékból ez lett. Minden évben ezt csinálta. Mostanában már nem mondok neki semmi ötletet direkt ezért, de mivel nagyobb a lányom, tőle kérdezgeti. Így volt most is. A lányomnak 5 hónap múlva lesz a szülinapja, kitalálta, hogy milyen legót szeretne és kitől. Megmutatta a nagyanyjának hogy melyiket szeretné. Anyósom jobban be volt indulva mint a lányom, hogy van egy "megbízatása". Már hallottam hogy tegnap susmorognak a hátam mögött, erre ma délelőtt míg én nem voltam otthon megvették a 40 ezres legót csak úgy. Amit szülinapjára szeretett volna a lányom. A lányom simán kibírta volna addig, de anyósom erőltette hogy megveszi. Tegnap még beszélgettem vele, mert éreztem hogy ez lesz, finoman próbáltam elmagyarázni neki, hogy semmi értelme mindent összevásárolni neki, mert nem fogja értékelni. Azt mondta hogy igazam van, és le fog állni. Erre ma ezt csinálja, mintha nem is beszéltünk volna. Persze már többször beszéltem vele erről, mindig igazat ad nekem, és mindig megígéri hogy abbahagyja ezt az ajándéközönt. Ma meg amikor látta rajtam hogy mérges vagyok, akkor szégyellte magát. A lányom meg állandóan vele szeretne találkozni, mert tőle mindig kap valamit. Az első kérdése az, hogy "mit hoztál"? És amikor megkapja sokszor csak leteszi és rá sem néz.

Nem tudom mit kéne tennem, túlságosan anyagias lett, csak az ajándék érdekli már. Szegény apukámat meg úgy sajnálom, amikor jön a kis kinder tojásával, és a lányomat hidegen hagyja, mert nem legó, meg más értékes játék. Anyósom kilóra megvette a lányomat. A férjemmel is beszéltem már többször, hogy állítsa le az anyját, de csak nevet rajtam hogy mit idegeskedek emiatt. Mondjuk ő is ugyanilyen, ő is mindent megvásárol a lányának, úgyhogy neki is hiába beszélek. Egyedül maradtam a problémámmal. Én próbálnám a lányomat szépen nevelni, nagyon következetes vagyok (vagyis csak az szeretnék lenni) de így nem lehet. Attól félek ha felnő, akkor nagyon anyagias lesz, csak azt fogja nézni kinek mennyi pénze van. (látom már most ilyen kezd lenni, csak még nem ismeri a pénzt)

Mivel anyósom és a férjem hasztalan, ezért lehet hogy a lányommal kellene beszéljek, rávezetni valahogy, hogy ne azért szeressen valakit, mert ajándékot hoz, hanem mert játszik vele, szereti, stb. Mert már sokszor mondja, hogy a mamát sokkal jobban szereti mindenkinél, mert ő mindig hoz neki ajándékot.

Nem tudom, egy ekkora gyereknek el lehet ilyesmit magyarázni?

Vagy mit gondoltok erről? Én reagálom túl ezt az egészet, és nem kéne ennyire foglalkozni ezzel?