Öltözködés miatti hisztit hogy lehet kezelni?

Nálunk a reggeli indulásnál volt ilyen. Most lett 3 éves , de már régóta családi napközibe jár. Ugye reggel még reggel van :) kelni kellene öltözni stb... Soha nem haladtunk és folyton csak a hiszti volt mint nálatok. Na egyszer valami miatt kitaláltam, hogy játszunk darusat, hogy úgy öltöztettem mintha én lennék a daru (imádja a darus autókat, játékokat - szóval így pizsi le, ruha fel), ja és persze így megelőzzük apát és ő lesz az első aki teljesen felöltözik. Na ez nagyon jól bevált. Reggel még fel sem ébred már húzom le a pizsijét és szépen fel a gatyót, zoknit. Mire a felsőhöz érünk felkel és tetszik neki, hogy őt emelgetni kell (meg a végtagjait). Így hiszti nincs és utána rohan apához, hogy ő bezzeg már kész van indulhatnak :)

Szóval én is a figyelemelterelést javaslom, nem tudom ő mit szeret egyébként csinálni, de valahogy az irányba elterelni és kitalálni dolgokat. Aztán majd kialakul.

Ez a darus nekem is tetszik, ha később ilyen gondjaink lesznek én is kipróbálom.

Nekem 2 éves a kisfiam és bizony nálunk is sokszor van hiszti az öltözés miatt, de már régóta, kb mióta csúszni-mászni tud.

Én mindig azt mondtam neki, hogy ez nem játék, az öltözés egy komoly dolog, ha tetszik neki ha nem akkor is felöltöztetem. És bizony volt hogy a visító-torkaszakadtábólüvöltő gyerekről szinte úgy kellett letépnem a ruhát majd rátuszakolnom de akkor is megcsináltam mert én vagyok az ANYA és én így akartam.

Amúgy én sok mindent így kezelek, hogy én vagy az anya, én vagyok a felnőtt, a nagyobb, én döntök és az lesz amit én akarok. Sokszor látom, hogy használ hogy szigorú vagyok vele.

Mostanában az öltözés sem telik visítással, csak nagyon nagyon ritkán.

Mindig mondogatom neki, hogy ha megengeded hogy gyorsan felöltöztesselek akkor annál hamarabb mehetsz játszani. És ezt és ehhez hasonló mondatokat szajkózok neki míg végül el is készültünk és mehet a dolgára.

Én volt hogy ráütöttem a fenekére ha nagyon nem fogadott szót öltözés közben, persze ritka ez, de van hogy a 100. kérésemre sem hajlandó letenni a fenekét hogy ráadhassam azt a nyamvadt pelenkát, egy fenékre ütés után egyből hagyja magát.

(Nem verem a gyerekem, hangsúlyoznám, de van az a pont amikor tudom hogy nála már semmi más nem segít.)