Akik az első gyermekük megszületése után döntöttetek úgy bármennyi idővel is, hogy nem lesz több gyerek, elmesélnétek, miért jutottatok erre a döntésre?

Azért, mert nagyon fárasztó volt a lányom kicsinek, semmit sem tudtam tőle csinálni. Minden időmet lekötötte és el sem tudtam képzelni, hogy egy másik baba szóba jöhetne mellette. Ráadásul az apja nagyon keveset volt itthon, minden rám maradt. Ez egész addig természetesnek is tűnt, amíg pici volt. Mikor viszont nagyobb lett, akkor is igényelte a társaságomat és a teljes odafordulásomat, ezért döntöttem így.

De végül másképp alakult szerencsére, ő is sokat változott, és mi is. Van egy tündéri öccse, aki szintén minden percemet leköti. :) Imádják egymást.

Attól, hogy most így érzed, 1-2 év múlva gyökeresen meg is változhat a véleményed.

2,5 éves a fiam, igazából én sosem szerettem volna egy gyereknél többet, de ki nem zártam azért. Amiért végül eldöntöttük, hogy nem lesz több:

1. Idegileg, érzelmileg mindketten egy gyerekre érezzük magunkat alkalmasnak.

2. Megyek vissza dolgozni és a munkám olyan, hogy még egyszer nem jöhetek el évekre.

3. Az anyagi helyzetünk most nem alkalmas 2 gyerek olyan szintű nevelésére, amit mi szeretnénk, a később történő gyerekvállalás pedig a fent leírtak miatt nem lehetséges.

Hosszú út vezetett idáig,de maradtunk az egy gyereknél.

Rengeteg tényező... néhány a teljesség igénye nélkül: -2 év után jött össze a kisfiam (már a végén lelkileg nagyon össze voltam zuhanva) -a terhesség nagy részén veszélyeztetett terhes voltam,az első 3 hónapot végig feküdtem és utána is az ügyeletre rohangáltunk.

-hasfájós volt és köldöksérve volt...ne hagyjam sírni,mert kizáródhat a sérv, de sírt,mert fájt a hasa. A kezemben aludt állandóan. (végül kinőtte....megerősödött a hasfala,a sérv visszahúzódott.) - 2 évig nem aludta végig az éjszakát,max. 2-3 órákat aludtam egyben (így embereket kínoznak,hogy nem hagyják aludni. :( )

-Nagyon anyás,így el se tudom képzelni,ha a második terhességem alatt feküdnöm kellene,akkor mit csinálnék vele.

-Most már 36 éves vagyok,a kisfiam 4 éves ...már öregnek is érzem magam :)

-Persze anyagiak is...1 gyereket könnyebb támogatni és elindítani az életben.

-és egy paramami vagyok...

-végre azt érzem,hogy ismét nyílik számomra világ...végre néha a nagyszülőknél alszik,végre ismét kezdem nőnek,feleségnek érezni magam...összejön egy-egy randi a férjemmel :)

Szóval van benne minden, testi,lelki,anyagi és talán egy kicsi önzőség is ...de szerencsére a férjem se érzi úgy,hogy baj,hogy csak egy gyerekünk van. Mi így vagyunk egy kis "kerek egész" család :) ...és néha irigy vagyok arra,aki olyan erős,hogy több gyereke van ...de én elfogadom a korlátaimat,és megpróbálom abból kihozni a legjobbat.

mielőtt terhes lettem volna,két gyerekre vágytam

a fiam most 5,5 éves,és még mindeg két gyerekre vágyom

de sajna nem lesz több

nem a gyerek miatt,mert ő jó kisfiú,és jó baba is volt,egész éjjel aludt,tíz hónapos korától nappal egyszer aludt,de akkor három órát.az evéssel voltak és vannak is gondok,de ezt az apjától örökölte

nálunk az anyagiak,a lakás és a korom miatt alakult így.két szobánk van,nem tennék be egy iskolás mellé(elsős lenne,ha most teherbe esnék,mire megszületne) egy újszülöttet,de később sem

neki normális szinten mindent meg tudunk adni,mint élmények,heti két úszás,angol és sakk az oviban stb

tudom,hogy nem ezen múlik a boldogsága,de imád úszni,imádja az angolt,szereti a programokat,és nem szívesen venném el tőle ezeket

elég húzós munkarendben dolgozunk a férjemmel,egy gyerekkel még ellavírozunk,hogy mikor ki viszi-hozza,de két helyre ezt csak segítséggel tudnánk megoldani,az meg megint pénz

ja és 37 leszek pár hónap múlva