Léteznek olyan anyukák akiknek több gyermekük van mégis az első gyermekhez kötődik jobban?

Sógornőm ilyen.

Csak az első gyerekével foglalkozik egész nap, aki 2,5 éves, a kicsivel meg alig, ő 7 hónapos. Pedig nem egy örökmozgó, izgága gyerekről van szó, ideje lenne a picivel is törődni, beszélni hozzá, szórakoztatni. De csak ellátja, ezen kívül kb. 2-szer negyedórán át "dédelgeti" naponta. Azért az idézőjel, mert nem igazán szeretetet árasztó módon viselkedik ilyenkor, inkább olyan közönyös. Mosolyog ugyan közben, de ez inkább csak a testvéremnek szól, a gyerekek apjának, hogy: látod, milyen jó anyuka vagyok. Mintha ezt csinálná egész nap, közben meg...

Nem tudom miért ilyen, én arra gyanakszom, hogy megbánta már, hogy kettő lett, ezért ilyen rideg vele. Mert nehezebben élnek azóta anyagilag, talán rájött már, hogy elég lett volna egy.

Barátnőm is ilyen. 5 éves a nagy, 4 hónapos a kicsi. A picivel szinte semmit nem foglalkozik azon kívül, hogy ellátja. Eleinte azon aggódott, hogy a nagy zokon veszi, hogy a kicsivel törődni kell, ezért tudatosan akkor is a nagyobbal foglalkozott, miközben pelenkázott vagy szoptatott. Vagy házimunkát végez, vagy a naggyal játszik, kicsi meg csak fekszik a kiságyban órákig egyedül a másik szobában.

Ráadásul folyton kritizálja a külsejét, pedig nagyon helyes baba. Be is vallja, hogy nem érez olyan kötődést, mint az elsőszülöttel, pedig sokadik lombikra jött csak össze a pici, és látszólag nagyon akarta.

Persze hurcolja ide-oda, ha dolga van, de azt a figyelmet, amit a nagynak megadott, a kicsinek nagyon nem biztosítja.