Mit tegyek, hogy ügyesebb, bátrabb, energikusabb legyen a kisgyerekem?

20 hónapos... vannak a "majom" gyerekek és vannak akiket leültetsz a homokozóba és 3 óra múlva úgy veszed fel :D

egyikkel sincs semmi gond, főleg 1,5 évesen :)

majd ha nagyobb lesz, akkor viheted tornára, de 3 éves kor alatt max annyit csinálj, hogy nem ragasztod rá a félelmeidet :)

Az én fiam is ilyesmi idős. Fel tud mászni, de nem akar. Játszótéren sem szokott felmászni dolgokra, inkább megfigyelő. Sétálni szeret, amíg el nem fárad, de én sem indulok még el babakocsi nélkül.

Nem is tudom, mire számítasz, még két éves sincs. Miért akarnál már babakocsi nélkül menni?

Én örülök neki, hogy nem az az ész nélkül szaladgálós típus.

Biztos nem érdekli. Nem minden gyerek egyforma. Meg sokat is változnak rövid idő alatt. Most nem érdekli, lehet, egy hónap múlva már igen.

Fogadd el inkább, hogy ő ilyen, és ne erőltesd rá a mászókára, ha ő nem akarja. Majd játszik mással, és eljön az ideje, mikor gyalog akar menni.

Fogadd el a gyerekedet olyannak, amilyen. Ők ugyanúgy különböznek temperamentumban egymástól, mint a felnőttek. Egyik felnőtt vállalatvezető lesz, a másik beosztott. Egyik festő lesz, másik orvos. Különbözőek vagyunk az első pillanattól.

Biztasd sokat, engedd, ha menni szeretne, de a legfontosabb, hogy érezze, hogy elfogadod és nem kell neked örökké bizonyítania.

Az enyém is 20 hónapos, ő sem nagy mászó. Max a fotelba, meg ágyba... De a játszótéren is én rakom fel a csúszdára. Mászóka nem is érdekli. Sétálni sétál, amíg el nem fárad, de sosem indulok el babakocsi nélkül.

Minden gyerek más, ne akard versenyeztetni. Majd elkezdi valamikor.

Az én lányom is mindig ilyen volt. Már 6 éves, és azt kell mondjam, alapvetően nem sokat változott, a kortársainál még ma is lassabb, ügyetlenebb, koordinálatlanabb, bátortalanabb valamelyest. 3-4 éves kora körül el is vittem egy fizetős vizsgálatra, de azt mondták, a normális tartományban van, még ha ügyetlenebb is, ezért nem javasoltak neki fejlesztést. A mozgást sikerült megszerettetnem fele, sokfélét sportol, de ettől nem lett ügyesebb, ma is a gyengébbek, sportokban lassabban fejlődők közé tartozik. Még mindig nem tud bringázni, gyors sétánál nyafog, hamar kifárad, 2 éve tanul úszni, és még mindig nem az igazi, a nagyobb csúszdákon nem mer lecsúszni (bár ennek ellenére furcsa mód ügyesen síel).

Én azt tapasztaltam, hogy a legjobb, amit tehetek vele, hogy elfogadom ilyennek, és nem erősítem benne a tudatot, hogy milyen kis béna. Ügyesebb nem lesz attól, hogy elveszem az önbizalmát. Persze tök nehéz, mert én is sokszor látom, hogy a kortársai mennyivel belevalóbbak, és bevallom, néha idegesít a lányom tutyi-mutyisága, de aztán észhez térek, mert közben pontosan tudom, hogy nem az a fontos, hogy kiemelkedő legyen, hanem hogy örömét lelje a mozgásban (is). Ráadásul a visszafogottsága miatt mindenütt ő az okos, megfontolt "jó gyerek" a felnőttek szemében, mert ő sosem mászna fel a könyvespolc tetejére és ugrana le onnan csatakiáltást hallatva. Az oviban és suliban ez kifejezetten előnyös tulajdonság (sajna vagy sem).

Az én személyes receptem tehát:

- türelem, sok pozitív megerősítés, elfogadás (nem lemondás!)

- pozitív példamutatás: pl. vele együtt új sportokat kezdtem én is, így láthatja, hogy a tanulási folyamat elején én is bénázom, de nem adom fel, és sokadjára sikerül, ő pedig azonosul ezzel a hozzáállással

- sok séta, játszótér, kismotor, roller, futóbringa

- játékos, cél nélküli közös torna otthon zenére

- sportok, majd 3-4 éves korától

- otthoni eszközök: bordásfal, alatta szivacs, alagút, hupple, hinta, nagy labda, stb.

- fókusz azokra a tevékenységekre, amikben ügyes, vagy amiket különös élvezettel végez

- és legfőképp nyugi. Úgy tökéletes a gyereked, ahogy van. Nem fogják elnyomni. Nem azon múlik a későbbi asszertivitása, hogy 20 hónaposan fellökik-e a mászókánál. Hanem, hogy mennyire bízik magában.