Kisfiam karácsonyra kapott az apjától egy tablettet, rosszat tettünk vele?

A 7 éves fiam is kapott karácsonyra, mellé meg legót, könyvet (elsős, már elég jól olvas, ezt kimondottan azért kapta, hogy már magának olvassa), meg még mindenfélét. Mindennek örült. Tény, hogy másfél éve nyúzott minket egy tabletért, és mostanra jutottunk oda, hogy megkaphatja. Egyrészt mert tud rá vigyázni, másrészt mert nem csak hülyeségekre lehet használni, és igaz ami igaz, szeret számítógépes játékokat játszani, de azok között is sok olyat, amiből tanulni is lehet. Pl. megfigyeltük, hogy sokszor fordítva írja le a számokat, ezért töltöttünk le neki olyan appot, ami a számok írását gyakoroltatja. Eleve jó dolog, hogy itt nagyban, az ujjával írja le őket, illetve érintőceruzával, és így sokkal szívesebben is gyakorol, mintha leültetném a füzethez, hogy írj le három sor kettest, három sor hatost.

De nekem azzal sincs bajom, ha Angry Birds-özik rajta, baja nem lesz tőle. Amúgy meg nem viszi túlzásba, játszik rajta fél órát, aztán leteszi, és csinál mást. Azt már az elején megbeszéltük, hogy ha játszani akar vele, tőlünk kérje el, és ha már nem akar játszani, akkor eltesszük, nem lesz egész nap a keze ügyében, és ha úgy látjuk, hogy már túl sokat nyúzta, akkor eltesszük. Eddig nem kellett rászólni, hogy elég legyen már, mert nem esik túlzásba.

Fotózni ugyan nem szokott vele, a kamerája annyira nem nagy eresztés, viszont ez nem is volt szempont, mert van már fényképezőgépe, mivel imád fényképezni, ezért kapott már korábban azt is.

Én nem vagyok ellene az ilyen jellegű dolgoknak, ha ésszel használják és nincs minden ráhagyva a gyerekre. Baja nem lesz tőle, ha van ilyenje, legalább is, ha ésszerű keretek között használja. Azt meg ti tudjátok, hogy tud-e rá vigyázni.

Nem ártasz vele, tényleg nem kell szerintem aggódni. Nem is értem azokat akik olyan vehemensen ellene vannak.

A mi időnkben volt nintendo, gameboy, tamagochi. Szerintem sokunknak volt, még se lettünk hülyék. Azok se voltak különbek, őt. Azok tényleg csak a játékra voltak jók, a tablet viszont remek lehetőséget nyújt a játék mellett a tanulásra is.

Nem ördögtől való dolog.

Nincs semmi gond a tablettal.

Leírom a sztorinkat, mindenki okulására, mert szerintem kevesen olyen bátrak vagy hanyagok mint én, hogy hagyják az óvodás gyereküket játékfüggővé válni.

Az én lányom tavaly karácsonyra kapott tabletet, akkor volt 1 hónap híján 5 éves. Az első 2 hónapban mindketten rákattantunk (nekem sem azelőtt nem volt, sem azóta nincs saját tabletem, mert nem kell). Rengeteget játszottunk, és mivel én is órákig elvoltam vele, nem lett volna túl hiteles, ha őt korlátozom. (Amúgy meggyőződésem, hogy ha én nem kattantam volna rá, akkor ő sem.) Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz itt, aztán valahogy meguntuk, a töltő is elveszett, úgyhogy egyik napról a másikra elraktuk a tabletet, és elő se vettük bő fél évig. Nem sírt érte egyikünk sem. Aztán három hónapja vettem egy új töltőt, és pár hétig megint rákaptunk a játékokra. Most sem korlátoztam, így naponta több órát játszott, főleg egy township nevű gazdálkodós városépítős játékkal. Ha felkelt, egyből a tabletért nyúlt. Ha hazaértünk, rögtön bekapcsolta. Játszott a vacsi közben, az esti mese alatt és még a wc-n is. Amikor nem játszott, akkor vagy nem voltunk otthon, vagy aludt, és én játszottam :) De ezúttal hamar meguntam, és kezdtem megelégelni a dolgot. Bár még mindig nem korlátoztam, elkezdtem rendszeresen felhívni az ő figyelmét is rá, hogy talán túl sok lesz ez, nem jó a függőség, mert elveszi az időt egy csomó jó dologtól, ráadásul így nincs sok lehetősége egyéb területeken fejlődnie, hogy napról napra okosabb és ügyesebb lehessen. Nem nyaggattam, vagy korholtam, hanem beszélgettem vele. És az érveim hatásosak voltak, csak ki kellett várni, hogy benne is gyökeret eresszenek. Lassacskán ő is érzékelni kezdte magán, hogy nem jó ez így. Előfordult, hogy egy-egy áttabletezett délután végére nyűgös volt, úgy érezte, nem történt vele semmi jó, nem is csinált semmit. A végső felismerést az adta neki, amikor az egyik délután átjött a két kicsivel idősebb uncsitesója játszani, akik hozták az ipadjüket és iphonejukat, és az itt töltött idő 80-90%-ában azokat nyomogatták. Teljesen kiakadt a lányom, hogy nem tud velük igazán együtt lenni. Azt hiszem akkor, ott döntötte el, hogy a tabletfüggőség valóban rossz. Nem volt rá szükség, hogy korlátozzam, mert egyrészt megunta, másrészt kialakult benne saját igény arra, hogy önmagát szabályozza. Így most mindenféle tiltás és regula nélkül a napi több órányi játékot jelentő tabletmániától 2 hónap alatt eljutott oda, hogy amikor unatkozik, 10 percekre előveszi a tabletet, de aztán magától el is rakja, és amúgy büszkén állítja magáról, hogy ő nem rabja a tabletezésnek. Most lesz 6 éves.

Nagyon jó érzés bízni a gyerekemben, nyugodtabb is vagyok így, hogy nem kell résen lennem, mert ő maga is tudja, mi jó, és mi kevésbé. Amúgy nem vagyok ilyen szélsőségesen liberális nevelési elveket követő, igenis vannak szabályok, amiket betartatok. A tabletezésnél csak azért alakult ez így, mert eleinte engem is beszippantottak a játékok, és utána már hiteltelen lett volna a lányomat cs*szegetni ugyanezért. De nem bánom, hogy így alakult, jó tapasztalás volt.

Szóval sem a tablet nem rossz dolog, sem a gyerekek nem hülyülnek meg tőle, még ha olykor mindkettő igaznak is tűnik.