Belefáradtam az anyaságba. Nem nekem való és senki nem ért meg?!
Nagyon szeretem a fiam (4). Tényleg ő a mindenem. De úgy érzem, hogy teljesen kiégtem. Be van korlátozva az összes napom,órám, percem. Szoros a kapcsolatunk, állíthatom, hogy én vagyok a kedvence. Munka/ovi után sokat foglalkozom vele, velem jön mindenhová, mert igényli. Ha az apja megy a boltba akkor a gyerek itthon marad. Ha én mennék a boltba akkor jön. Egy szabad percem sincs. Fürödni sem tudok egyedül, csak ha az apja nagyon megfeszül, hogy addig is lefoglalja. Ami ritkaság, mert általában este sosincs itthon. Ritkán tudok ébren maradni altatás után, így magamra még ekkor sem jut időm. Általában hamarabb kidőlök mint ő.
Szerencsére a szüleim szoktak rá vigyázni, 1 hónapban 1 vagy 2 hétvégére el szokták vinni. Nagyon szégyellem, de nekem ezek a legszebb napjaim. Hallom a saját gondolataim. Meg tudok nézni egy filmet, amit hallok is és végig ülhetek, nem kell percenként valamiért rohangálni.
A férjem szeretne még gyereket, de én hallani sem akarok róla.
Akinek elmondtam ezeket az elítélt és szerinte rossz anya vagyok. Lehet, hogy tényleg igaza van.
Én csak arra lennék kíváncsi, hogy más is érez így?
válasza: válasza:Szerintem teljesen normális az, hogy egy anya is szeretne magára időt. Aki azt állítja, hogy innentől fel kell áldoznod magad, elég furán gondolkozik.
Nehéz lehet úgy, hogy csak veled van el, kicsit szoktatni kellett volna, hogy az apjával is tudjon időt tölteni. Bár ha nincs otthon, akkor sok esély nincs rá.
Én mindig úgy vagyok vele, hogy de jó lenne egy kis szabadidő, de ha a fiam nincs ott, akkor meg az hiányzik, hogy miért nem vele vagyok :) Ördögi kör :)
válasza: válasza:Érdekes egyébként, de a szüleimnél is jól elvan, kifejezetten kéri, hogy mehessen hozzájuk és nem bánja ha nem tartok vele. Ha nekem valami olyan dolgom van a városban ahová nem jöhet akkor itthon tudom hagyni az apjára, nincs hiszti. De ha választhat akkor csak én létezek. Az apját valamiért kirekeszti. Pedig próbálkozik rendesen.
És egyébként eljátszik egyedül is, úgy értem nem kell mindenben részt vennem fizikailag, de folyamatosan beszél hozzám. Szóval nem hallom a gondolataimat.
Ha meg nem éppen szellemi munkát végzek ( tanulok) hanem mondjuk mosogatok akkor nem mondhatom azt, hogy maradj csendben, mert nem tudok mosogatni. Meg tényleg olyan édes, szüksége van a megerősítésre, elmeséli éppen mit játszott. Szóval nem tudok rá haragudni, hiszen természetes amit csinál csak már rottyon vagyok.
Azóta rosszabb, hogy iskolába járok megint, mert ez így már sok.
válasza:nem vagy rossz anya!
Az viszont baj ha az apját kevésbé fogadja el. Ehhez hozzá kéne szoktatni hogy nem csak te vagy a világon.
válasza:Hm. Nem mondanám hogy rossz anya vagy, hisz törődsz a gyerekkel és mindent megteszel, még azt is, ami nem feltétlenül elvárható (apa helyett is, hogy szegénynek ne kelljen megfeszülnie, amíg bevásárolsz és hazapikekedsz, nehogy ő éhen maradjon). Az, hogy őszinte vagy, mindenekelőtt saját magadhoz, viszont nem magától értetődő mindenkinél... A legtöbb anyuka ezeket a dolgokat nem vallja be magának. Szerintem 1., ne vállalj több gyereket, 2., próbáld meg bevonni, ha lehet, a másik nagyszülőpárt is egy-egy estére, és 3., hidd el, ha nagyobb lesz a gyerek, és nem lesz ennyire a fenekedbe bújva, sokkal könnyebb lesz neked.
Én azt mondom, hajrá. Csak így tovább.
válasza:van erről is szó a Suttogóban, ami az ÉN-ről szól gyerekvállalás mellett.
ezt szigorúan úgy be kellett volna osztani már az elejétől, mint a babaápolást, gondozást.
a kicsi is önállósodott volna, ami Neki is az érdeke.
válasza: válasza:Én ugyanebben a helyzetben vagyok mint te csak nem egy hanem kettő gyerkőccel!
A nagy 4 a kicsi 2 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!