Van itt olyan, aki dackorszakos gyermekével még sosem kiabált? Hogyan kell kezelni ezt higgadtan, eredményesen?

Nem kiabálni kell vele, hanem bevinni a szobájába, ha hisztizik. A kiabálás nem ér semmit, ha tudja, hogy úgy is az lesz, amit ő akar. A hisztijével nem kell törődni. Ha látja, hogy nincs értelme, abbahagyja majd.

Következetesnek kell lenni vele.

Tudatosítsd, hogy nem visz előre a kiabálás, nem hatásos eszköz.

Én már babakorban (nem teljesen tudatosan) azt vezettem be, hogy "HÉ-HÉ-HÉ!!" kiáltással tudattam, ha valami "rosszat" csinált. Akkoriban ez etetésnél a kanál kiverését jelentette a kezemből, vagy hajhúzást, stb.

Ezt indulat nélkül, de hangosabban mondom.

Egyébként gyerek előtt sokáig kutyákat képeztem ki és azt vettem észre, hogy sok dolog működik kb két éves korig a gyerekeknél is. Ha valamit helyesen csinál, akkor akár túlzóan is megdicsérem (oké, jutalomfalat azért nincs :)), ha helytelenül, akkor figyelemmegvonással "büntetem". Ez csak 1-2 perc, de elég gyorsan összekötik mind a gyerekek, mind a kutyák.

Valamint a rövid, határozott (nem kiabáló!) utasítások is jól működnek mindkét esetben. "Nem", "nem szabad", "fúj".

Én amiatt, hogy rögzült, néha a "marad" parancsot is használtam a gyereknél, de meglepő módon működött :) Házon kívül igyekeztem ezeket kevésbé használni, mert hülyének néztek volna :)

Jaj, kedves Kérdező, pont ebben a dilemmában vergődöm én is, hogy hogyan ne veszítsem el a türelmem a 20 hónapos nagyon energikus, állandóan pörgő kisfiammal szemben. Ő az a típus, aki az alváson kívül sosincs nyugton és csendben. Imádom, hogy ekkora energiája van, csak lépést kell Vele tartanom. Alapvetően a saját temperamentumomat meghazudtoló módon türelmes vagyok Vele, de vannak napok, amikor picit könnyebben eldurran az agyam. Velem is előfordult már, hogy kiabáltam Vele, és bevallom, én is ragadtam már meg erősebben a karját, amikor pl. a vegyszeres szekrényt nyitogatta. De ez azért nagyon ritka. Én minden reggel a 'türelem-mantrát' mormolom még az ágyban:-) vmint kiírtam nagy betűkkel a hűtőre, hogy türelem. És napjában többször magamra szólok, hogy 'Számolj el tízig, mielőtt megszólalsz!'. Picit eszelősnek is tűnhetnek a megoldásaim, de egyre többször tudom már alkalmazni a fentieket. Ebbe is bele kell jönni. Dolgozz ki Te is magadnak saját önmgnyugtató módszereket!

Persze nem baj, ha néha-néha látja a gyerekünk, hogy anya is emberből van, most aztán tényleg átlépte azt a bizonyos határt, így tud különbsége tenni reakció és reakció között. De a kiabálással nagyon nem értek egyet /a tettlegességet pedig egyenesen elítélem/, ezért küzdök ennyire, hogy megőrizzem a hidegvérem. De mondom, napról-napra egyre jobban megy. Úgy fogom fel, higy a kisfiam egy nagyon komoly önismereti tréninget tart nekem tudattalanul is, rengeteget tanulok magamról, a reakcióimról, és lehet fejlődni, ha elég komolyan veszem. Ha a gyerek ilyen példát lát, Ő is fogja tudni kontrollálni az indulatait.

A módszer neve önuralom. Ugyanúgy működik, ahogy az élet összes többi területén. Máshol is napi szinten érnek sérelmek, bosszúságok, mégsem ordibálunk a főnökünkkel, munkatársainkkal, banki ügyintézőkkel, eladókkal, az utastársakkal a tömegközlekedési eszközön, stb. A gyerekkel még könnyebb is, hiszen őt szeretjük is.

Ja, és a többi gyerek sem ül csendben a sarokban és a türelmes anyukák sem élnek nyugtatón, vagy alkoholon, csak az ilyen ordibálós, karmegragadós anyukák szeretik ezzel nyugtatni a saját lelkiismeretüket.

Mintha én írtam volna! Tudom, hogy nem ezt kérdezted, de tudd, hogy nem vagy egyedül. Az én lányom 4 éves, és elképesztően sokat hisztizik még mindig, amióta megszületett a tesója még durvább. Én alapból nagyon higgadt, és türelmes vagyok, és vele is elmentem már százszor a végsőkig, de van, hogy az ember robban, és nem tudsz már kínodban mit csinálni, és üvöltesz, akkor is, ha nem akarsz, ha utálod magad érte. Én MagneB6-ot szoktam bevenni nehezebb napokon. És próbálok néha kikapcsolni, ha tehetem, akár 5 percre pihenni, ha alszanak bedugom a fülemet, és hangosan zenét hallgatok, "kitombolom" magam.

Ne haragudj magadra, ember vagy, el fog múlni ez is, mint minden nehéz időszak!

Elhiszem hogy van egy-egy alkalom amikor kiakadsz.

De mégis, gondolj bele! Te kiakadsz, kiabálsz, ideges vagy, a gyerektől meg azt várod hogy nyugodt legyen? Ha veled elkezd kiabálni például a párod, vagy a testvéred, te nyugodt tudsz maradni? nem valószínű.

Ha te agresszívan reagálsz a gyerekek dolgaira, ők is agresszívan fognak visszareagálni. És ezt el is tanulják tőled. Ezt szeretnéd?

Ha nagyobbak lesznek, és te idegesen szólsz hozzájuk, ők is ugyanezt teszik. Mint egy tükör. De viszont ha nyugalmat sugárzol, ők is megnyugodnak. Gondolkodj el ezen.

Előző vagyok, egyetértek az 5. válaszolóval. Lepontozhattok, de én nem kritizálásként írok, hanem hogy segítsek.

az édesanyánkkal, munkatársainkkal, stb (normális esetlen) miért nem kiabálunk? mert tiszteljük őket. A gyerekeid is megérdemelnének ennyi tiszteletet. Ne próbálj uralkodni felette. Ők még most tanulják, milyen az élet, mit szabad, mit nem szabad. És neked kell segítened őket az utukon!