Dackorszakos gyerkőcök szülei. Ezekben az esetekben hogy reagálsz?

- fürdés után megkapja a pelenkát, onnantól nem megy el a wc-re (kb még egy órát van fent) belepisil ébren

- kisgatyába vagy pelenkába kakil, ha ráültetem a wc-re mikor látom hogy kell neki, de akkor inkább visszatartja

Én csak ezekre reagálnék.

Amíg pelusos volt a lányom, fürdés után soha nem adtam rá pelust. Kb fél 8-kor jött ki a kádból, fél 9-kor mentünk aludni. Alvás előtt mindig pisi a vécébe, ezután húztam rá a pelust.

Fél éve szobatiszta, de kakihoz még kéri a pelust. Ha nem adok neki, akkor nem kakil akár napokig se. Inkább ráadom, gondolom nem marad így.

:) dacosak, hisztisek, és cukik! :)

Türelem, kitartás! A nagy nemsokára kinő belőle (mondjuk akkor meg a kicsi lesz dacos) úgyhogy csak egy gyerekkel lesz "probléma"

Sajnos, ezekre nincs recept.

annyira tipikus amit leírsz erre a korra. :)

amit kiolvasok a sorokból, hogy a gyerekeid, de talán a nagyobbik több figyelmet szeretne. Persze nem elég hogy leülsz velük játszani, aktív figyelmet akar. Hallgasd végig mit akar, kérdezz vissza, dicsérd meg, öleld meg stb...

Vele már lehet külön anya fia délután, lepasszolod a kicsit és elmész a naggyal csak állatkertbe.

beküldeni a szobájába butaság, nem ért belöle semmit és nincs köze ahhoz amiért fegyelmezni akarod.

egyszerüen ha nem ül le akkor menjen el az asztaltól. de adjál neki csinálnivalót az asztalnál. pl vágja össze maga a kenyerét, vagy a paprikáját, vagy csinálja meg maga a szendóját. az asztalnál legyen szó a gyerekekröl is ö mondhassa el mit csinált az oviban, játszón. vagy is legyen érdekes az étkezés, mert gondolj bele hogy ott kell ülnie, teljesen másról beszéltek, eléteszel egy tányér kaját és csak unatkozik. figyelem nincs rá, folyamatos megróvás csak.

A hiradónál legyen egy határ. most pedig kezdödik a hirado mindenki leül és játszik a kockákkal, ha vége a hiradónak lehet újra hangoskodni. pont. határozottság az egyik leg lényegesebb.

ja és ne várd el hogy rögtön minden úgy lesz. kitartás kell, és egy gyereknek mindent 100x el kell mondani, de nem szabad engedni. majd ha megtanult valamit lehet elfelejti.

egyszerüen nem szabad beengednetek közétek ha nem akarod ez kb 3-4 nap sírást jelent, de megérti és leszokikróla. ha lehet aludjál te ezeken a napokon az ö szobájába.

a seb szerintem nem jó ha állandóan felszakítja 1 éve, egyszerüen ragaszd le és mond meg neki hogy ne kaparja.

egyszerüen határozotlan vagy, és néha amikor már nem bírod kiakadsz, pedig inkább normál helyzetben kellene több energiát fordítnai rájuk, hogy kevésbé legyen rossz a helyzet.

mindig a te határaidat nézd és a szerint cselekdj, az mellett maradj.

utolsó vagyok

a dackorszak 1évestöl korapbertáskorig is terjedhet.

Embert próbáló időszak, kitartás:)

Én sokszor az egy szem két és fél évesemmel nem bírok, kistesó pocakban. Néhány ötlet, ami nekem bevált, vagy láttam-hallott és tetszik:

-ha rászólok, azt nem ismétlem el ezerszer. Rászólok. Következőnél elmondom, mi lesz a következmény. Következőnél életbe lép a következmény. Esetleg próbálj meg kevesebb dologért szólni, de amiért az szóljon, azt ne engedhesse csak úgy el a füle mellett. Ha nem jön le az ágyról, leveszem; A büntetés, a szobába küldés, az nem következmény -szerintem nem sokat ér.

-másutt láttam, úgy tűnt működik: a nagynak volt egy lekerített rész (a szétszedett járóka oldalaiból) hova ő be tudott menni, de a kicsi nem. A kicsi megtanulta, hogy az a nagy területe, ott az ő játékai vannak (inkább apróbb dolgok voltak), a nagy meg elvonulhatott.

-pakolás: szerintem nem elvárható még a rendrakás önmagában. Olyan van, hogy elő szeretne venni vmit, azt mondom már nincs hely, vmit tegyünk el. Általában közösen pakoljuk el, de ha ő nem segít semmit, akkor én is leállok és nem vesszük elő a másik dolgot (pl. építőkocka van a földön és kéri a legot -azt még nem találta ki, hogy vegyesen építsen). Illetve az esti rutin része, hogy elpakolunk, többet én, mint ő, de elvárom, hogy segítsen. Sokszor azt látom, hogy a segíts, te is csináld, pakoljál stb. nem elég instrukció. Ha azt mondom, kérem a kék sínt, odaadja, vagy adogatom neki, ő meg bepakol a dobozba az is működik. Sokszor a pontosabb instrukció már elég.

-inkább az elterelő instrukciók segítenek. Illetve a felszólítások, nem pedig a tiltások és a nemek.

Nálunk is ez van, már a nevtant is megjártuk. Nincs az a figyelem, ami elég lenne neki, hiszen most már osztozni kell anyán. A trónfosztottság örökre megmaradhat. Egész nap dumál, két szót nem lehet vele váltani. Rettenetesen anyásak, a kicsi másfél éves, tuti mindig a lábam alatt van, a nagy meg rám mászik, ha csak leülök valahová, rögtön az ölembe ül.

Étkezésnél tényleg csak a szigor segíthet. Ha nem tud viselkedni, menjen az asztaltól.

Híradókor üljön le ő is, nézegessen könyvet vagy valamit csendben.

A pakolás együtt történjen, az motiválja.

harmadik vagyok megint.

próbálj egy kicsit más szemszögböl nézni a dolgot.

amit teszel az az hogy mindenért leszidod a nagyot. minden amit tesz rossz. persze ez még nagyobb féltékenységet szít. ANYA figyelj rám kiáltás töle, én is itt vagyok és nem csak rosszat tudok tenni.

Mit érsz el vele ha beküldöd a szobájába? Semmit. Tudja miért ment be? Szerintem nem, csak azt hogy hugi miatt kikapott. Még egy lapát a hugi ellen.

Kiturja a székböl és leszidod, már megint a hugi miatt kapott ki.

Elgáncsolja a hugit, a hugi sír. Ez az amikor ne fogglalkozz a naggyal míg a hugit megvígasztalod, majd menj od a nagyhoz, vedd az öledbe és mond el miért baj amit csinált, hogy a huginak ez fájt, és akár az ágyról is leeshetett volna, hogy neki sem esik jól ha elgáncsolják, és ha szeretne hugival játszani akkor ne gáncsolóst mert még ö kicsi, de mondjuk tudnak már fogocskázni, vagy építeni.

ezzel a gesztussal figyelmet adsz a gyereknek, elmondod a helyzetet, és nem leszidod, bünteted. Persze ha azt látod hogy direkt szándékosan ugyan azt csinálja napról napra. Pl a te jelenlétedbe direkt mindig akkor elgáncsolja (vagy is nem csak egy eltévedt rosszulsült el játék) akkor kell a bünti. méghozzá olyan aminek a bünhöz köze van. pl most nem tudok veled foglalkozni mert a hugodat kell vígasztalni. most nem nézhetsz tv-t mert neked játszanod kell a tesóddal, mert gonosz voltál vele. menj oda és kérj bocsánatot a hugodtól.

légy következetes és figyelj a nagyra is személyesen. ne csak félvállról. ok hogy holnap elmentek szinházba, de ha ott a hugi is ereszkedj le a nagy szintjére is. ha rosszat tesz ne csak leszidd hanem magyarázd el neki miért baj az mi rosszat tett.

A büntetésnek sok jelentösége nincsen ha nincs köze a bünhöz és nincs elmagyarázva miért is van.

Ja és soha ne a gyerekre legyél mérges hanem arra amit tesz. ne tedd a gyereket bele egy rossz gyerek szerepbe.

Vagy is eltör egy tányért.

Amit ne mondj neki "annyira mérges vagyok rád...."

Amit mondj "annyira mérges vagyok hogy ledobtad a tányért..."

vagy is nem ö maga lesz a rossz hanem a cselekedete. teljesen más érzés lesz.

Egy példa rád: elrotasz a munkahelyeden egy táblázatot. a fönköd bejön és azt mondja "maga annyira hülye, hogy nem volt képes jól megcsinálni"

vagy "maga akkor hülyeséget tett azzal, hogy nem volt képes jól megcsinálni"

mindegyik durva de melyiktöl éreznéd rosszabul magadat? és melyiknél éreznéd hogy máskor másképp kell csinálni?