Kötődően nevelők és nem nevelők, biztos, hogy van értelme a sok fáradalomnak?

Érdekes felvetés, mert én meg már többször olvastam itt a gyakorin olyanok véleményét, akik szerint az igény szerinti szoptatás a "lusta anyák módszere", mert minden nyekkre mellre teszi a gyereket, (együtt alszik vele, hordozza, stb.) ahelyett, hogy kiderítené, hogy valójában mi is a baja.

Persze ezt természetesen az "ellentábor" képviselői írták, akik valószínűleg soha nem csináltak ilyet, vagy egyáltalán nem is szoptattak, tehát nulla tapasztalat állt mögöttük ezzel kapcsolatban.

Szóval tök fura, hogy mennyire másként lát az ember kívülről dolgokat (mert te pl. azt írod, hogy ez a fárasztóbb).

Szóval minden csak nézőpont kérdése :).

Én mindent szerettem volna megadni a kisfiamnak, amit csak lehet. Nagyon cicifüggő volt, együtt aludtunk ... egészen 3,5 hós koráig, amikor már a cicit elengedni se volt hajlandó éjszaka. Ekkor úgy döntöttem, hogy a gyerekemnek egy nyugodt, kiegyenúlyozott anyára van szüksége, aki nappal tud vele érdemben foglalkozni, így bizony különkerült, és normálissá vált az alvása (persze kelt éjjel ettől még sokáig, de legalább aludt is). Kendőztünk is, kötöztem szorgalmasan, ő volt, hogy sírt, volt hogy aludt benne, néha nem akart csak karban lenni (úgy nagyobb volt a mozgásszabadsága), de volt, hogy tényleg nagyon megnyugtatta. De amikor elérte a 9 kilót (5 hósan hála az igény szerinti szoptatásnak), akkor megfájdult a hátam, ami hónapokig tartott. Többféle hordozót kipróbáltam, elől, hátul, (nem szerette!), oldalt, semmi se volt jó. Így babakocsi. Azt meg imádta. Látta a világot, látott engem, később eszegetett benne, nagyokat aludt, kint is tudtam hagyni a teraszon, könnyen bevásároltunk, nem szakadtam meg a 9 kilós fiam + 2 szatyor súlyától. Szóval rájöttem, hogy ez sem ördögtől való. Vettem mosható pelust (igen, nagyon sok kötődőn nevelő moshatózik és egy fogalomkörbe tartozik ez is), ami már 10 hósan nyomta a fiam derekát a legnagyobbra állítva is, állandóan rettenetesen büdi volt, hiába mostam a hozzá való szerekkel, és 3 napig száradt, éjszaka kifolyt, így változatlanul vennünk kellett az eldobható pelust is. A férjem mindezt megelégelve leállította a dolgot, és én se bántam meg.

Mindezek mellett mindig reagáltam a kisfiam jelzéseire, szuperédes, vagány kissrác lett, most 2,5 éves, nagyon pici sírással szokott be a bölcsibe (heti 3 délelőtt jár).

Kislányom most 5 hós. Vele is együtt alszom, nincs még kész a szobája. Lustaságból alszunk együtt, nem bírok felkelni hozzá altatni, annyira elfáradok nappal velük. Igény szerint szoptatom, bár korántsem akkora függő, mint a tesója volt, nappal sokszor igényei ellenére megkínálom, mert annyira elfoglalja a világ, hogy elfelejt enni. Próbáltuk a kendőt, szövöttet, karikásat, de utálja, sír benne. Karban ellenben imád lenni, sokszor van az ölemben. Manducánk is van, azt is próbáltuk, abban is sír szinte folyamatosan. Természetesen eldobható pelusozunk. Az ő igényeire is igyekszem odafigyelni, de születésétől van olyan és sajnos elég sokszor, hogy kitalálja, hogy vegyem fel, de épp a vajas kenyeret kenem a tesónak, így várnia kell. Vagy a nagyobbnak éppen a vécézésnél segítek és szintén várnia kell. Szóval minden igyekezetem ellenére sokkal többet kell várnia, többet is sír, mint a tesója.

Viszont sokkal ügyesebben eljátszik, mindenféle neki való (és nem neki való) játék érdekli, amíg meg nem éhezik, el nem fárad, addig jól elvan. Ez a tesójára egyáltalán nem jellemző, tkp. még ma sem nagyon tud egyedül mit kezdeni magával.

Szóval nem tudom, nekem nem sikerül ez a klasszikus "kötődően nevelés", de imádom a gyermekeim, a mindeneim, és remélem, így is boldog emberek lesznek, ha megnőnek.

"A lányom is ugyanezeket meg fogja kapni, ha igényelni fogja, a nap 24 órájában. És közben képesnek érzem magam arra is, hogy a fiam se szenvedjen semmiben hiányt..."

Most már csak arra lennék kíváncsi kedves nyolcas, hogy vajon a férjednek mi jut? MEg mi van a te igényeiddel? Attól, hogy anya leszek, nem hiszem, hogy megszűnök nőnek és feleségnek és önálló EMBERNEK lenni. És feltételezem, hogy a férjem sem válik köddé... de mindegy, ez az én véleményem.

Szia! Én tökéletesen egyetértek abban, hogy az arany középutat kell választani. Egyrészt szögezzük le, hogy minden édesanya a legjobbat szeretné a gyerekének (na jó, majdnem minden). És mindenki "kötődően" nevel (jó, persze itt is van kivétel, alkoholisták, mittomén..), ha nem is a szó divatos értelmében, hiszen a pici gyerek ha szeretik akkor a világon a legjobban az anyukájához, szüleihez fog kötődni, akkor is ha nincs rákötözve napi 24 órában.

Én a magam részéről nem vagyok biztos abban, hogy ezekkel a dolgokkal lehet "mindent megadni". Szerintem tényleg a szeretet, a türelem, a gondoskodás a lényeg, és ezt nem úgy lehet megadni a babának, hogy követsz valamilyen elméletet. Ez szerintem eleve ellentmondás, aki kötődően nevel az azt mondja, hogy ösztönösen nevel, de ő éppúgy egy elméletet követ a nevelésével, mint aki pontban 3 óránként eteti a gyerekét, stb. Csak neki az az elmélete, hogy az ő gyerekének akkor lesz jó, ha non stop össze vannak kötve átvitt értelemben is és szó szerint is, ha együtt alszik vele, stb.

Nem tudom. Én külön altatom a kisfiunkat, nagyokat alszik a kiságyában, napközben eleven, kipihent, vidám, stb. Valamelyik éjjel nem bírt aludni, nyűgös volt, hát odatettem magam mellé, és ott aludt egy nagyot. Szerintem nem kell foggal-körömmel ragaszkodni az elképzeléseinkhez, és mondjuk hagyni hogy üvöltsön a kiságyában akkor is ha nyűgös, de azt sem, hogy nyáron csuromvizesre izzadva nyűglődjön szegény mert nem bír aludni az anyja mellett, aki még tovább melegíti.

Szereti a babakocsit is. Abban is alszik nagyokat vagy nézelődik :). Valamelyik nap hordozóban vittem le, dolgom volt, sietni akartam, gondoltam úgy lesz gyorsabb, és végig fészkelődött benne, nem volt kényelmes neki, nagy baba. Most akkor erőltetnem kéne mert én hú de kötődően nevelek, és akkor most ez de jó neki?

Szerettem volna igény szerint szoptatni, de sajnos nincs elég tejem, így szoptatok, de tápszert is kell adnom mellette. Hetekig hibáztattam magam, hogy biztos rosszul csinálok valamit, és csomót sírtam miatta. Muszáj volt tápszerezni, mert besárgult, nem akartak úgy már a kórházból sem hazaengedni hogy nem jut elég folyadékhoz, hiába szoptattam órákig, alig evett valamennyit. De van ilyen sajnos, el kellett fogadnom, és ettől függetlenül volt olyan hogy nyűgös volt, és mellre tettem két etetés között, mert láttam, hogy arra lenne igény, és megnyugodott, elaludt. És mindent megtettem, hogy amennyire csak tudom feltornázzam a tejem mennyiségét.

Én is ismerek olyan anyukákat akiket Te írsz, akik kicsit szélsőségesek. Pl. egy kolléganőmnél olyan szinten mocsok van, hogy szerintem az egészségtelen egy kisgyerek és egy kisbaba számára, de nem csinál semmit szó szerint, azzal a felkiáltással, hogy kötődve nevel. És hogy a gyerekei neki fontosabbak mint hogy rend legyen. Nem tudom a férje hogy bírja azokat a háborús állapotokat. Nem is a rendetlenség a gáz, hanem a kosz. És ő egész nap a babával magára kötözve mászkál, és szoptatja mind a két gyerekét, a nagyobb szerintem már 3 éves is elmúlt. Semmi bajom ezzel, félre ne érts, de szerintem normális környezet is kell egy gyereknek. Sőt, az anyjától fogja azt megtanulni, hogy igényes legyen e a környezetére vagy ne.. Valahogy be kell építeni a napirendbe, hogy néha kicsit egyedül is ellegyen a pici, amíg anya takarít, ilyesmi, mi kezdettől fogva így alakítottuk a napirendünket, a kisfiam arra a napi 1/2 órára tökéletesen elvan egyedül amíg rendbe kapom a lakást, és egyébként szerintem csomó mindent pont így tanul meg a baba, hogy kísérletezik, próbálgatja magát, mocorog pl. a játszószőnyegén, vagy a kiságyban. Egyáltalán nem azt mondom ezzel, hogy aki kötődően nevel az egyben tuti trehány is, csak én is egy szélsőséges példát ragadtam ki.

Ugyan ez az ismerősöm a harmadik oviba viszi a nagyobb gyereket, mert állandóan összevész valamin az óvodai személyezettel, mert mindig valamit jobban tud, és ott nem az ő elvei szerint látják el a gyerekét. Hát nem tudom, ezzel jót tesz neki? Szegény kislány épphogy megszokna egy környezetet következő héttől már máshol találja magát megint??...

Egy szó mint száz, nem akarok bántani senkit. De szerintem tökéletesen igazad van, a szélsőségek nem vezetnek sehová, és a gyerekneveléshez rugalmasság kell. És úgysem fogjuk tudni, hogy jól csináljuk e, csak reménykedhetünk benne, hogy igen. Viszont az biztos, hogy mindenki mindent meg szeretne adni a gyerekeinek. Ha a gyerek boldog, vidám, láthatólag szereti az édesanyját és kötődik hozzá, akkor szerintem jól csinálja az illető akkor is ha hordozza és vele alszik, és akkor is ha nem.