Kevesebbnek érzem magam a 2 vagy több gyerekes anyukáknál, más is van így?

Abszolút megértelek. Én szerintem még a szülést se bírnám ki (rosszul bírom a fájdalmat, pusztán azért), nemhogy a babakocsi cipelését, vagy a gyerekek állandó felügyeletét. Pedig én is szeretnék egy olyan anyuka lenni, aki teljes életet él és nem érzi magát kevesebbnek.

19/F

Pedig lehet, sokkal hogy jobban, torodobben nevelned, mint a tobbi, akire irigy vagy. Ne mondd addig amig nem probaltad.

Akiknek meg olyan jonak latszik a hazassaga az emberek elott, azoknak a legrosszabb a szinfalak mogott.

Lehet, hogy ok meg teged irigyelnek...

Nem írtad, hogy mennyi idős a gyereked, sem azt, hogy mennyire nehéz vele.

Nekem az első igazi többemberes kölyköcske volt, és 3 éves koráig ugyanúgy éreztem, mint te. Aztán valami megváltozott, és én, a tipikus egy gyerekes nagycsaládossá váltam, 5 gyerekem van. Sok idő kellett, a gyerekek 21, 17, 16, 5 és 3 évesek.

Ha még kicsi a csemetéd, te is változhatsz, lehet, hogy a mostani gondolataid a legbelső vágyaidat takarják, mert tudat alatt szeretnél még babát.

De ha nem, az sem baj, egy gyerekkel sem vagy kevesebb, mint mások, mert a lényeg az, hogy annyit vállalj, ahányat szeretetben fel tudsz nevelni, és ahány mellett nem kell elveszítened önmagadat.

Pont ugyanúgy érzek, mint te. Az én lányom 2 éves lesz, én meg 39 vagyok. A szívem mélyén remélem, hogy lesz testvére, de valószínű hogy nem vállalok még egyet. És ennek nem a korom az akadálya, hanem hogy nem bírnék el még egy gyerekkel az ördögfióka kislányom mellett.

Segítségem nincs (szüleim nem élnek, a férjem meg alig van itthon a munkája miatt). :-(

Szerintem egyáltalán nem baj,hogy így érzel, sőt, jó hogy ezt felismerted magadban, és nem vállaltál 2. babát,csak azért mert "kell". Mindenkinek más a kapacitása, ezzel semmi baj az ég világon,ez így jó, jobb hogy egy gyerek teljes értékű anyukája vagy, minthogy 2 gyerek idegbeteg anyja, aki azt nézi mikor tudja őket lepasszolni.

A másik,szerintem kezdj el foglalkozni a férjeddel való kapcsolatoddal!Azt írod jó apa,csak mint nő és férfi távolodtok el egymástól.Csinálj meglepi estét mikorra hazajön,ha lehet vidd át nagyszülőkhöz a gyereket és készíts vacsit, gyertya, aztán film, vagy csak beszélgetés,mondd el neki mi bánt!!Vagy menjetek el valahova kajálni,öltözz fel szépen,stb. Fel lehet élénkíteni a kezdeti tüzet,csak tenni kell érte!hidd el,ha helyreállna ez a rész az életetekben,akkor sokkal kiegyensúlyozottabb lennél :) hajrá :)