Hogyan éltétek meg, amikor első gyermeketek bölcsit/ovit elkezdte?

Szia!

Egy kicsit nehezen. Most szeptemberben kezdte az ovit. Tudtuk, hogy szükséges, és kell már neki a közösség. Jól be is szokott, szeret járni. Itthon meg van egy kisebb tesó, illetve hamarosan még egy pici.

Sokszor elpityeredtem magamban (gondolom a terhesség is közrejátszott), hogy már ilyen nagy fiú, hogy ovis lesz. Gyorsan eltelt közel 4 év.

Az enyém még nem óvodás, de már alig várom, hogy menjen.

Én végre részben visszakapom a szabadságom, kereshetek állást, ő pedig gyerekek közé kerül amit szeret.

Szia!

Nagyon rosszul :D Nagyon rossz emlékeim vannak az oviról, a lányom visszahúzódó, félénk, a mamánál se mindig akar ott maradni ( volt is belőle sokszor mérgelődés..) Gyerektársaságban előtte nem volt. Erre 1. nap ott voltam vele, minden oké. 2. nap otthagytam 2 órára, Semmi gond nem volt, nem sírt. Én amint kiértem a kocsiba, elbőgtem magam. Hazajöttünk párommal, megláttam a ruháit, újrakezdtem :D

Végre letelik a 2 óra, megyek érte. Hát, rám se bagózott. Hiába szóltam neki én is, óvónéni is, ő nem jött. Sorba állt a többiekkel, bement velük, stb...

2 hétig semmi gond nem volt. Amitől féltem, az a reggeli kelés ( fél 10 helyett fél 7-kor kel), és a délutáni alvás.. Még a szopija sem volt vele első nap, mert nem mert szólni, hogy kell neki. Minden reggel úgy kelt, hgoy álmos. Mondtam neki, megyünk az oviba, erre ő: Hurrá, és kiugrott az ágyból. A 2 hét betegség után sírt alvásnál, de azóta sincs gond. Bár nem beszélget, 1-2 kisgyerekkel már próbál barátkozni :)

Nagyon nagy szüksége volt rá.