4,5 éves kislányom kikészít! HOgy neveljem, hogy szófogadó legyen?

Babóm???2,5???Az mit takar??2,5 hónapos vagy éves???mert ha éves akkor az már nem babó!!!

Kérdező!

A nagy baj sztem hogy nincs közösségbe,nem szocializálódott,nem tudja mi az hogy alkalmazkodni,szabályokat betartani stb!

Egy 4,5 évesnek már erőteljesen közösségben lenne a helye...még ha sokat volt beteg akkor is!

Milyen doki az olyan aki erre azt mondja vedd ki az oviból??

Ezen minden gyerek átesik,mármint a sok betegségeken!

Az enyém a bölcsit(1 év) meg az ovi kiscsoportját végig betegeskedte(1 hét ovi két hét itthon)

Most középsős és még ebben a "tanévben" nem volt beteg!

De sztem ehhez kellett az is hogy már megerősödött az immunrendszere!

Ha majd te 5 évesen viszed oviba(mert akkor már kötelező lesz)akkor ti akkor fogtok ezen átesni.Csak akkor már rosszabb lesz mert kiesik sokmindeből(pl iskolafelkészítő)és akkor még évet is ismételtetnek vele!

Szóval a betegségeket nemtudjátok megúszni!

Az első pár választ olvastam el, egyetértek. :)

Kedves kérdező, mintha magamat látnám, huszonévesen. :)) Nem nevetlek ki, egykori önmagamon mosolygok. ;)

A kisgyermek azonnal megérzi, milyen pszichés jellemzők munkálnak a vele foglakozó felnőttben. :) És a gyermek, temperamentumától függően, esetleg vissza is él a felnőtt hibáival, vagy nem. (Anno egy óvodás kislány úgy lealázott szerepjáték közben, hogy csak úgy csattant... :D Zöldfülű voltam, új volt a szitu. Kellett pár perc, mire magamhoz téretem. :)) )

A felnőttnek önmagát is nevelnie kell ám. ;) Valamint sokat tanulhatunk a kisgyermekektől, újra és újra. Lényeglátást pótolhatnak, valamint tükröt tartanak elénk, csakhogy ők nem rossz szándékból, mint a legtöbb felnőtt...

Hajrá! :) Ügyes vagy ,erős vagy, határozott vagy! :) Csak elő kell bányászni magadból. Mégiscsak kicsi gyermekről van szó, nem Igazságos Izom Tiborról. ;)

Ügyelj arra is, nehogy a másik végletbe ess, mint sajna a legtöbb szülő, tehát NE legyél autoriter, hatalmaskodó, se manipulátor! Egy 4 évesnek lehet. ;) Az más.

(4 éves kor alatt meg sose manipulál egy gyermek se senkit, az csak látszat, és előszeretettel vetíti rá a gyermekek ösztönösségére a saját manipulációs attitűdjét sok felnőtt, sajnos.)

Nekem is makacs és akaratos kislányom van, 2-4 éves koráig sok gondom volt vele, de ennyi idő után a következetesség meghálálja magát, és persze a szülői példa is. Még nem késő elkezdeni, de nagyon gondold át, és készülj rá lelkileg, mert nem könnyű ilyen indulással. Persze nem is lehetetlen. Az első és legfontosabb: ne hagyd magad érzelmileg zsarolni! Sír? Üvölt? Tudod hogy nincs igazából baja, csak hisztizik és eddig így érte el, hogy az legyen amit ő akar. Ami mellesleg NEM JÓ NEKI SEM (!) mert a biztonságérzete akkor van meg, ha olyan felnőtt van vele, akiről tudja hogy szilárd, igazságos,következetes és nem manipulálható, nem omlik össze idegileg! Ha sírt hisztizett, mondd neki nyugodtan: hangosabban, ez jót tesz erősödik a torkod! Ne törődj vele. Bizonyos helyzeteken átsegíthet a humor, elveheti az élét a dolgoknak. És nagyon fontos a tervezés. Előre gondold át, hogy fogsz nekiállni, ha valamit el akarsz érni nála, és pontról pontra legyen a fejedben a terv, hogy mit teszel, ha ellenállásba ütközöl. Büntetésnek jó lehet a sarokbaállítás, játékelkobzás, mesemegvonás és sok egyéb, de mindig előzetes figyelmeztetés után! Ha megbüntetted, akkor sose emlegesd fel többé a vétket, ne sulykold bele, hogy te ilyen meg olyan vagy lányom, nagyon haragszom rád. Legyenek egyértelmű következmények,de ne minősítsd a gyereket, és tudj megbocsátani is neki. Ismerd be ha hibázol. Mindig legyen biztos abban hogy szereted, a szeretet megvonást sose helyezd kilátásba! Lehet, hogy apa hozzáálássa ront a dolgon, de te vagy vele többet, és a gyerek másként fog viselkedni veled mint apával, ha te következetes tudsz lenni, ez nálunk is így van. Most öt éves a lányom, és most jutottunk el oda, hogy ha behisztizik és semmiségek miatt vagdalkozni kezd, akkor elég szóvá tennem, hogy csúnyán viselkedik. Pár perc gondolkodás után felszólítás nélkül és spontán bocsánatot kér! és abbahagyja a hisztit. Sose hittem volna, hogy eljutunk eddig, szóval kitartást!

Jó könyvek a témában: Szuperdada 1,2, Beszélj úgy, hogy érdekelje, Gyerekekre hangolva

A 14-es válaszoló meglátásainak felét bátorkodom kritikával illetni:

Némely ponton jókat ír, valóban fontos a humor, és olykor, indokolt esetben az ignorálás (hagyni kitombolni a kisgyermeket, persze fél szemmel felügyelve rá eközben is), de csak ritkán, indokolt esetben ignorálni (mely jelenti azt is ,hogy úgy teszünk, mintha észre se vennénk, mit csinál a gyermek, éppen).

! Többségében azonban fontos együtt érezni vele, figyelni rá eközben is ,ám a felnőtt irányít alapjában véve!

Olykor lehet engedni. Dackorszakban is (1-3 életévek között), utána is. De többnyire következetesen a szülő irányít, és tudatában kell lenni, hogy a gyermek még csak gyermek, bizonyos többlet kijár neki - persze NEM elkényeztetve, NEM liberálisan nevelve!

Ugyanakkor tévedés, h manipulatíve tenné bármely gyermek, 4 éveskor alatt, hogy tombol, "hisztizik", sőt, SEMMIKOR, SEMMILYEN MÓDON NEM manipulál soha senkit egy 4 év alatti! Mivel hogy nem képes (még ilyen) fokú tudatosságra!! A csecsemő is ír, h cicit kapjon - de hogy képes hinni ennyi sok ember, h ezt direkt, tudatosan teszi a csecsemő.... belegondoltatok már?

A határ meg a 4. életév (vagy még később, spec.esetben, pl fogyatékosság esetén... de 4. életév alatt sose manipulál senki, senkit!).

Még 4 évesen is határeset, bár akkor olykor-olykor tudatosan cselekszik és méri fel a felnőtt reakcióit már. OLYKOR. 4 éves kor alatt viszont SOHA NEM EZÉRT sír, tombol!

A kedves 14 -es beíró sajnos alap szinten sem ismeri a dackorszakot, ami valamikor az első és a harmadik életévek között zajlik (változó, mely gyermeknél mikor, és hány hónapra, vagy 1-2 évre).

Csak a leglényegesebb tévedését javítottam ki, pláne mert ez tömeges tévhit a köztudatban, ahogyan ő vélekedett.

Egész más tehát a helyzet a 4. életévtől, főleg a 4. életév felett! Akkortól -egyéntől, temperamentumtól függően- több-kevesebb manipulatív érzelmi kitörés jellemző a gyermekekre, bár nem mindig, hiszen nyilván vannak fájdalmai is, hiányérzetei is, és többnyire ilyenkor IS sírnak, akár "hisztiznek"!

-----------------

Hangsúlyosan Vekerdy Tamás gyermekpszichológus írásait, youtube előadásait javaslom. Másodsorban melegen ajánlom Ranschburg úr írásait szintén.

Egy óvodapedagógus

Szia, kedves előző szerintem tegeződjünk, fórumon így szokás. ;)

Köszönöm figyelmed, és meglátásaid ecsetelését ismét, valamint a kedves kérdezőét is! :-)

Mint írtam múltkor is, sok hasznosat, és reális meglátásokat fogalmaztál meg. Az is igaz, hogy részben minden gyermek más, főleg idővel, amikor már nagyobbacskák. Egyetértünk ebben.

Azonban egy ponton ki kellett javítsalak, amit a legutóbbi, előző hozzászólásodban is kiemelsz - valóban javaslom, hogy gondolj bele, kérlek, ha sír egy csecsemő, mert éhes, szerinted tudatosan teszi? Be kell látnod, hogy nem. Még nincs éntudata! Ebből következően van egy életkori határ, amikortól tudatosan, manipulatíve is kinyilvánít már, érzelmi kitöréseket. Én nem pusztán a szakirodalomra, hanem tapasztalataimra is támaszkodom.

Az elmélet és a tapasztalataim szerint is túlnyomórészt egységesen a 4. életév körül van a vonatkozó határ, tehát szinte egy gyermek se képes még tudatos manipulációra, 3 évesen, vagy még kisebb korban. Az éntudat a dackorszakban fejlődik intenzíven, és ez valamikor az 1-3 életévek között jellemző, minimum fél éven, éven át.

Nos, utóbbi tekintetben például valamelyest jellemzőek az egyéni eltérések, hogy az első és harmadik életévek között pontosan mikor, pontosan mennyi ideig tart a dackorszak, gyermekenként. De az éntudat kialakulatlansága miatt legfeljebb ösztönösen képes csak azért sírni, vagy azért viselkedni provokatíve bármelyik gyermek, 4 éves kor alatt, hogy elérjen valamit! Épp úgy, ahogyan a csecsemő eléri, h enni adj neki, sajátos fajta sírásával - tehát elér valamit a sírásával, azt, hogy odamész hozzá megeteted/szoptatod, de ez nem manipuláció, tehát nem tudatos viselkedés a csecsemőnél!

A látszat csal, ezért hiszed azt, h a három éves gyerekeknél mintha létezne olyan viselkedésformája, mely mögött mintha tudatosság húzódna meg, holott ez kizárt.

Négy évesen már van, akinél megjelenik a manipuláció, ami tudatosságot feltételez, de itt már léteznek egyéni eltérések: van, aki még nem ,vagy csak igen ritkán hajlamos / képes erre, négy évesen.

"Egyébként a szigorú következetesség sem mindig jó, mert ha megfeleleő helyen tud az ember engedni, és kicsit nagylelkűbb lenni a gyerekkel, az nagyon jól is elsülhet, mert láthatja belőle, hogy próbálok a kedvében járni, amennyire ezt a helyzet engedi."

Evvel viszont egyet értek. Erre is utaltam, h még dackorszakban is hasznos a gyermek fejlődésére nézve, ha olykor engedünk is, bár többnyire a szülőnek kell irányítani, jó esetben ha kellően ráérez a gyermeknevelésre, és jóindulattal, következetesen, tudatosan végzi. Tudni kell, rá kell érezni a gyermeknevelésben, éppen mi az optimum. Erre nincs recept. Szakkönyveket lehet ajánlani, te is megtetted itt, én magam is. De azok csak irányadók, ám hasznos irányadók, ha valóban szakemberek írták, és nem bulvárkönyvről van szó (utóbbi vagy használható, vagy részben, vagy egyáltalán nem). A döntő az, hogy a felnőtt ráérezzen az adott helyzetre, mi a megfelelő éppen - és ezt a szakirodalom, ilyen pontossággal sose adja meg, hiszen nem "receptkönyv" egyik, gyermekneveléssel foglalkozó könyv sem (bár egyes bulvár írás sajnos annak mutatja be magát, ha nem is mindegyik).

Óvodapedagógus.