Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Elítélendő vagyok ezért?

Elítélendő vagyok ezért?

Figyelt kérdés

Néha azt érzem, hogy elegem van, összeroppanok, nem bírom tovább. Türelmemet vesztem és azt kívánom bár el lehetnék valahol tök egyedül, gyerek, férj családmentesen! Úgy érzem hogy kevés vagyok és alkalmatlan.

Két gyermekünk van egy négy és egy két éves. Nagyon szeretem őket, de néha azon kapom magam, hogy nagyon csúnyán viselkedek velük. Ma is pl, reggel még nem tettem be a nagyobbik uzsiját a dobozba, mondtam neki hogy menjen öltözni, még én a húgát rendeztem. Egyszer csak hallom hogy valami borul a konyhában. A tál amiben a pogácsák voltak, azt borította ki, mert ő akarta magának bepakolni. Én lekiabáltam, hogy miért nem azt csinálja amit én kértem! Szégyellem magam. Esténként harcolunk a lefekvéssel, mert kb másfél óra még végre elalszik. Addig jön a pisilni kell, szomjas vagyok, apával akarok aludni, félek és társai. A végén már azzal fenyegetem, hogy fakanállal verem el. Pedig rendszerint esténként bebújok mellé, mesét mondok és énekelek neki, de ezután kezdődik a cirkusz. Nem tudom hogy kéne csinálni, hogy ne legyek olykor indulatos. :(


2014. nov. 3. 09:24
 1/9 anonim ***** válasza:
87%
Meg kell találnod, hogy hogyan tudod levezetni a stresszt. Nekem, bár brutálisan hangzik, a kora hajnali futás segített. Alig bírok felkelni, olyan vagyok, mint egy élőhalott, de ha ilyenkor kocogok egy fél órát-háromnegyed órát, utána a nap nagy részében nem vagyok ideges. Keresd meg, hogy neked mi segít kikapcsolódni és akkor, ha úgymond "alacsonyabb szintről indulsz", nehezebben éred el a felső határt! :) Kitartás! Jah, és amiket felsoroltál, te is tudod, hogy nagyon erős túlzás ilyeneket mondani a gyerekekeknek, ugye? Legyenek ez a példái annak, hogy rosszul szervezed a saját életed, mert nem tudod levezetni a stresszt. A gyerekek nem bokszzsákok. Megérdemlik, hogy nyugodt anyukájuk legyen. Dolgozz még magadon egy kicsit!
2014. nov. 3. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
100%
Az, hogy néha elveszíted a türelmedet, teljesen normális. Mindenkivel előfordul, emberek vagyunk. Az esti lefekvéssel kapcsolatban azt tudom javasolni, hogy mielőtt lefekszik, igyon, pisiljen, és utána már ne teljesíts semmilyen kívánságot! Ne alkudozz vele, szó nélkül rakd vissza az ágyba, ahányszor kijön! Egy idő után rájön, hogy nincs értelme harcolni.
2014. nov. 3. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Én ugyanígy érzek, mint te, néha nagyon jó volna egyedül lenni. Én is elvesztem néha a türelmemet, és akkor rondán viselkedem. Szóval tanácsot nem biztos, hogy tudok adni. Talán ha minden reggel úgy indulsz neki a napnak,hogy "ma jó kedvem lesz, és türelmes leszek...", akkor talán sikerül. Nekem ez be szokott válni. Csak hát néha jönnek a megoldhatatlan, nehezen feldolgozható problémák..és napközben ezek a dolgok járnak az ember fejében, próbál rendszerezni az agyában a teendők és problémák között...miközben valami mást csinál pl. takarít, főz, és eközben mindkettő elkezd hisztizni, rosszalkodni...szóval nem egyszerű.

Én azt tudom még mondani, hogy ha egészségesek a gyerekeid, akkor adj hálát az égnek, és szeresd őket, és mindig ez legyen a gondolataidban, hogy milyen szerencsések vagytok, csak a napi apróbb dolgokat kell rendben tartanod, és nem azon kell agyalnod, hogy melyik nap hány órára milyen kontrollra kell menni, hogyan jutsz oda, honnan lesz hozzá autó, és pénz, mikor lesz a következő műtét, addig ki vigyázz a másik gyerekre, honnan lesz pénz a fejlesztő tornákra, hogy lehet elintézni kisvárosban hogy spec. étrenden lehessen majd az oviban ha eljön az ideje....... sorolhatnám.


Ülj le, amikor nyugi van, gondolj át mindent sorról sorra, és és tervezd el a megoldásokat, csinálj tervet, rendszerezz össze mindent, csinálj napirendet, zárd le magadban és utána foglalkozz a gyerekekkel, és figyelj csak rájuk, ésdöntsd el hogy többet nem veszted el a türelmedet.


Nekem egy 3,5 éves és egy 9 hónapos fiam van.

2014. nov. 3. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%

Bocs de mi a baj az első valasszal? Baromira igaza van...teljesen termeszetes,h kiborul az ember néha, de te is tudod,h te vagy a felnőtt, te tudsz vsltoztatni magadon...es a futás tényleg nagyon sokat segít. ..egyedül vagy gondolkodsz,kitisztul a fejed és egész más lesz a világ

Ettől még ugyanúgy szakad a cérna néha, de jóval kevesebbszer.

2014. nov. 3. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
Miert nem hagyod oket az apjukkal egy napra es mesz el kikapcsolodni?
2014. nov. 3. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
Heti 1-2aerobik vagy ha lazitani szeretsz akkor uszoda egy szaunaval 1-1ora delutan, addig apa vigyaz rajuk, te meg jokedvubb leszel. Amugy a fenyegetesnek semmi ertelme, ezt nyilvan te is tudod, nem az a cel h feljenek toled.. mindenkinek van rosszabb napja, de ha minden napod rosszabb akkor valamit valtoztatni kell magadon az o erdekukbe!
2014. nov. 3. 11:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:
Én nem pontoztam le senkit! Én köszönöm a válaszokat!
2014. nov. 3. 11:48
 8/9 anonim ***** válasza:

Tök normálisan érzel. Sajna velem is előfordult ez, de már elmúlt szerencsére. Én is megtaláltam a módját, hogy hogy tudjak nyugodt és birka lenni sokszor a gyerekeimmel. 6, 4, 2évesek.

Én meditálok naponta fél órát, ahol totálisan le tudok nyugodni. Ha nem jön össze nap közben, akkor este lefekvés előtt, az is ugyanolyan jó. Van pár meditációs zeném, szövegem, és fülhallgatóval hallgatom este.

Nálunk mondjuk a lefekvés nagyon flottul megy, mind a három gyerek nagyon jó alvó. Este sincs cirkusz, de volt időszaka a középsőnek, mikor ő is ezt csinálta, mint a te fiad. De mostanában én is sokkal nyugisabb vagyok és ez átragad rájuk is. :)

Kapcsolódj ki- mindenképpen, mert így a gyerekeiden vezeted le a feszültséget akaratlanul is.

2014. nov. 3. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:

Nekem 1 kisfiam van, Ő 5 éves lesz januárban és 0 szabadidőm, én nem hogy utolsó vagyok a sor végén, sokszor sehol, mert úgy eltelik a nap.

Én is szoktam gondolkodni, hogy is kellene, de nem nagyon jutok eredményre. Fáradt, kimerült vagyok állandóan. Munka mellett, alig vagyok otthon, elmegy a házimunkával az idő és a kisfiammal a másik és magamra nulla marad.

Nálunk az az esti lefekvés mindig cirkuszos volt, Ő sosem álmos és nem akar aludni, Ő inkább reggelig fent lesz. Sajnos mára már belefáradtam és együtt fekszünk le este 10-kor, sokszor nálunk alszik, nem a saját ágyában. :( A párom még jóval ezután ér haza heti 7-ből 5 alkalommal. De a páromra még ennyire sem lehet rábízni, szélmalomharc nekem ez a "családosdi" úgy érzem. Ha én nem akkor senki és semmit sem csinál, állandóan mondogatni, figyelemmel kísérni még a páromat is. Sokszor türelemre kell magam inteni és sokszor odafigyelek, ne kiabáljak a kisfiammal.

Szóval én sem tudnék eljárni sehová kikapcsolódni, reggel 5,45-kor kelek így is, aztán meg munka után velem van a kisfiam. Örülök, ha havonta 1-szer a körmöshöz eljutok, akkor általában a szüleim jönnek érte, de nem lakunk egy városban, őket sem akarom sűrűn rángatni, idősek is már és a benzin sem olcsó, még szerdánként szokták elhozni, mert akkor tovább dolgozom, de után megyek haza akkor is, nincs is kivel találkoznom, de akkor is már mire hazaérek 6 óra is elmúlik, vacsora, fürdés és már el is telt a nap. Monoton, mókuskerék.

2014. nov. 4. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!