Akinek 1 éves gyereke ijedve felébred a hangosra állított ébresztőórára hajnalban, mit tehet? Megszokja-e, és ha igen, meddig tart ez?

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Nem szegény baba, mert van, aki keresi a jobb megoldást, hogy változtassunk!! :))

Sajnos még korábban, fél 5-kor csörög az óra, és nincs hely külön aludni. Nem én zörgetem, és nekem egy halk kis nootbooke volt beállítva, de a csörgés előtt szinte mindig felébredtem, amikor még dolgoztam, mert felületesebben alszom. Nem tehetek róla, hogy a férjem meg mélyebben alszik, de muszáj felkelnie!!

7 körül a napirendünk miatt is fontos felkelni, ezt nem részletezem, de így jut idő mindenre. Ha meg negyed 7-kor felébred, 7-ig talán visszaaltatni sem sikerülne.

Utolsónak: nálunk kb pont így volt a közelmúltig, emiatt vezettük be a "napirendet", újra külön alvást 3 után is. Szerintem nincs olyan, hogy egyszer csak magától külön alszik, a (jó) szokásokra mi tanítjuk. Van ismerősöm, akit nem zavar, hogy közöttük alszik. (Ált iskolás kor körül legkorábban, és gyakran még 12 évesek sem akarnak külön, ha megszokták, ez az egész egyszerűen gyerekfüggő.) Zavarhatja elektromos dolgok közelsége, sólámpa is. Mi ezeket kiiktatuk + jó napirend, azóta átalussza csak ezzel az órával nem tudok mit kezdeni.

(Remélem, segítettem.)

Hát nincsenek nagy tapasztalataim, első gyerekünk... Az jutott eszembe először, ha már tartósan átaludta az éjszakát, hogy

1./olvastam a "fejlődési ugrásról", de szerintem ez nem tart 1.5 hóig, csak pár nap, vagy:

2./azt hiszem a Hartmann sávok okozhatnak 0-3 között alvászavarokat. (Nálunk az elalvástól a felkelésig volt ez ami nálatok.)

Viszont ha nem tartósan csak hébe-hóba fordult elő, hogy átaludta, akkor ugyanaz, ami nálunk volt (bár nálunk átaludt éjszaka nem fordult elő a közelmúltig).

Egy altatásról szóló könyv azt írja, hogy fel kell venni, megnyugtatni és visszafektetni, ezt eljátszani amíg alszik, ez a lényege. Nálunk nem egészen így ment, mert nem is akart egy idő után már hozzám jönni, akkor hogy tudtam volna megnyugtatni? Arra jöttem rá, hogy a lényeg, hogy megtanulja, hogy a végén úgyis az lesz, hogy belefekszik és alszik, mindegy, mi van addig. És nem lehet pl kimenni és sírni hagyni, ott kell lenni, hogy tudja, vele vagy a nehéz pillanatokban, kicsit simogatni, míg megnyugszik, de ne ehhez kötődjön mégse az elalvás...stb. Figyelni, hogy jó szokást taníts, pl ne azt, hogy lámpafénynél vagy ringatásra aludjon el, hanem ami hosszú távon is működik, vagyis csak beletenni és magától rájöjjön, hogy magától tanuljon visszaaludni.

Lehetne esetleg átmenetileg, hogy a nagyobb gyerek máshol aludjon? (Nappaliban, vagy hozzátok áthozott ágy.) Ő könnyebben visszamegy talán (?), és ebben a korban meg is érti (?)... de ezeket Te jobban tudod, így van-e.

Ma éjjel úgy oldottuk meg, hogy a férjem lement a nappaliba aludni, ami viszonylag messze van. Viszont ezt nem találom hosszú távon megoldásnak, mert az a normális szerintem, ha apa+anya alusznak együtt és a gyerek(ek) külön.

Biztos sok férj van még, akik mélyen alszanak és valahogy fel kell kelniük! Örülnék, ha írnának olyanok, akik hasonló helyzetben voltak és megírnák: hogy sikerült megoldani?