Van itt olyan anyuka, aki esténként egyedül foglalkozik egy 3éves, és egy 5 hónapos gyerekekkel, mert a párja dolgozik? Hogy oldjátok meg hogy ne legyetek a ˝plafonon˝ olykor, olykor?

Sehogy:)

Nekem 4 és fél és kettő és fél éves a gyerekek. Én mondjuk egyedül nevelem őket, de az esti lefekvésnél olykor olykr erősen szentségelek magamban úgy kiborulok.

Idővel könnyebb lesz. Remélem:)

Én sokszor egyedül intézem őket (szerintem sokan vagyunk), de nekem a kicsik ikrek. Semmi gond, miért kellene a plafonon lenni? Ha te magad ideges, flusztrált vagy, csak akkor leszel a plafonon. De az meg nem a gyerekek miatt van.

Nálunk a kicsik addig a kiságyban, vagy a földön játszanak, míg a nagy fürdik, aztán közösen meghallgatják a mesét, amit a nagynak mesélek. Utána a nagy már lefeküdt, marad vissza a két kicsi, sorban fürdés és egyebek, szopi és alvás.

Addig sokszor mesekazettákat hallgatunk és éneklünk, ez egy vidám dolog, a fürdés, mesélés, nem plafonon levős... Nálunk.

Húha második de irigyellek téged!!!!!!!!!

Én nem mondhatom, hogy rosszsak a gyerekeim sőt mindenki által irigyelt angyalkák, de ketten négy féle dolgot akarnak lefekvéskor. ÉS bár alapjában véve maga vagyok a nyugalom, de ilyenkor én is szoktam lenni a plafonon és ugyanaz a helyzet a reggeli óvodába és bölcsibe indulással is. Lehet ha neked is az ikrek is nagyobbak lesznek és két, illetve három különböző személyiség érdekei ütköznek, akkor lehet te se leszel ilyen nyugodt.

De remélem legalább neked jó lesz:)

Akor majd leüvöltöm a hajukat és rend lesz :-))

Második voltam...

Ezek szerint a kérdező vagy a másik hozzászóló nem tudja hogy kell gyereket nevelni. (Én vagyok a harmadik)

Elmondanám, hogy, amíg a kicsi 1 és 1és fél éves a nagy meg három és három fél éves volt nem volt gond nekünk is így folyt az esténk. MEgfürödtünk olvastunk meséltünk és akkor is jártam dolgozni, akkor is gondjaim is voltak és mégis minden a szentírás szerint ment és már 9-kor mindenki aludt. Aztán, amikor a kicsi is elkezdett öntudatára ébredni elmúlt az idill és egyre többet voltunk a plafonon.

Sajnos nem minden marad állandó. És a gyerekek is változnak. Nekünk most sem rossz a helyzetünk, de néha rossz napjuk van és elmennek nekik otthonról és rosszabb az esénk, mint ahogy szertném.

De ezért nem gondolom, hogy rosszul nevelem őket, sőt az Óvodában és a bölcsiben is megvagyok dicsérve, hogy milyen jók, csak vannak napjaik és kész.