Figyelemzavaros gyermeknek ha pszichiáter javasolja adnál Ritalint iskolakezdéstől?
Mondjuk ennyiből nehéz megmondani...
...de én nem,hanem olyan iskolába írattam volna,ahol ezt képesek elfogadni és kezelni...fejleszteni és kompenzálni.
Ne is haragudj,de én szerintem azaz ijesztő egy gyereknél,ha egy helyben ül,és szomorúan bambul...persze a tanároknak az kényelmesebb :)
Én kézzel-lábbal tiltakoznék a gyógyszer ellen,és minden más megoldást végigpróbálnék...persze azt nem írtad,hogy mi mindenen vagytok már túl ...gondolom nem véletlenül jutottatok el a pszichiáterig. :(
...és minden gyógyszernek van mellékhatása is. :(
Nevelési tanácsadóval kezdtünk 3 évesen, bő fél évig jártunk pszichológushoz.
Majd magánúton gyógypedagógushoz, TSMT terapeutához több évig.
Végül dicsérni kezdték az oviban, hogy rengeteget javult és ők is megtanultak vele bánni. Az óvodai évzárón őt egyedül siratta meg az óvónéni mikor az ajándékokat adtuk, nagy munkájuk van a fiamban és nem volt hiábavaló.
Végül az óvodai fejlesztőpedagógus kifejezetten azt javasolta, hogy szerinte annyira jó lett a helyzet, hogy semmi szükség az általam kigondolt messzire lévő kislétszámu iskolába vinni nagyon messzire, együttműködőnek, igyekvőnek, nagyon értelmesnek jellemezte a fiamat.
A gyermekpszichiáter egy éve azt mondta, hogy jöjjünk vissza közvetlen az iskolakezdés előtt és alaposan kivizsgálja a fiamat.
Az óvónők szerint erre már semmi szükség, a fiamnál problémásabb gyerekek is simán megállták a helyüket már iskolábakerüléskor.
Mikor 3- 5 éves koráig egyáltalán nem láttam a kiutat a tehetetlenségtől az mély nyomot hagyott bennem, jellemzően mindenen sírt a fiam, mindenen kiborult akkoriban... Ma már "csak" bohóckodik...
Cukormentes étrendre lenyugszanak?
Megélne csupán paradicsomon és uborkán, húst sem hajlandó enni, mindemellett laktózmentes diétát is tart.
Abszolút kiszámíthatatlan szerintem, hogy a leendő tanárnénivel miként találnak egymásra, direkt egy ötvenes, határozott, tapasztalt tanítónénit választottam.
Aztán reménykedem benne, hogy nem válik szükségessé a gyógyszer, csak ha nagyon muszály akkor adom majd.
Focira és karatéra jár.
Családi házban lakunk, van kutyusunk, kisfiam folyton titokban pakolja ki neki a hűtőből a virslit, párizsit, nagyon szeret a kutyával játszani.
Amit például egy bevásárlóközpontban művel majdnem 8 évesen az nem tekinthető átlagosnak, össze- vissza szaladgál, többször félbehagytuk a vásárlást, de legközelebb ismét ugyanazt csinálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!