15 hós kisfiam nagyon ragaszkodik hozzám, nagyon igényli, hogy mellette legyek. Lent részletezve. Mit tanácsoltok?

Sokszor eljátszik a szobájában akár fél órát is, főleg ha a tesója is itthon van (mármint nem oviban). Megfigyeltem, hogy mikor vannak el együtt, és ehhez alakult a napirendünk, pl. ebéd után, mielőtt lefektetem őket másfél órát úgy eljátszanak, hogy csak be kell rájuk kukkantani, de semmi közbeavatkozás. Reggeli után ugyanígy. De a nap többi részében követ mindenhová, a szobában eljátszik, de ott kell lennem, és ha kijövök, azonnal utánam jön. Sokat játszom velük, imádják, ahogy bábozom. Anyukám szerint ez a baj. Anyósom meg egyszerűen csak ki van akadva, hogy nincs el nélkülem, hogy állandóan csak belém bújna, ha náluk vagyunk. Sógornőm szerint (cinikusan) ez csak szoktatás kérdése.

A közös játék szerintem normális, nem hiszem, hogy rosszat tennék vele, hogy együtt játszom velük. Nem hiszem, hogy ez lenne az ok.

A másik, miféle szoktatás. Nem az a természetes, hogy együtt vagyunk? Olyan nagy dolog, hogy igényel engem? Hiszen csak 15 hónapos.

Ami viszont tény, egyik nap rábíztam negyed órára anyukámra, amit az első perctől az utolsóig végigsírt, mire megjöttem, már csak hüppögni volt ereje :( Hogyan folytassam? Tényleg szoktatnom kellene a hiányomhoz? És ha igen, hogyan? Negyedórákra, hosszabbra?

Ráadásul kb. 4 hónap múlva vissza kell mennem dolgozni. Félek a bölcsis beszoktatástól is, hiszen csak másfél éves lesz, és rettegek a gondolattól, hogy egész nap sírni fog nélkülem.

Köszönöm a válaszokat!