2 éves gyereknél természetes, hogy ennyire ragaszkodik az anyjához?

bocs, én nem a kérdésedre fogok válaszolni, de érdekelnek majd a hozzászólások, ugyanis én most írtam alá a munkahelyemen, hogy két évesen bölcsibe adom a lányomat és visszamegyek dolgozni. Akkor ez csak elméletben menne ilyen könnyen?

Ha két évesen visszamentem volna akkor ma lelki beteg lenne gyerekem,ez nem túlzás.Még az apja sem nagyon boldogul vele.Majd elnövi,mi nem erőltetünk semmit.Tudom,tudom jöhet a sok komment erre.Mi baba barát módszereket alkalmazunk,nem tűröm az olyan megjegyzéseket,hogy a gyerek rabszolgái vagyunk.

Szerintem normális, nálunk is van most egy ilyen periódus. Nálunk inkább úgy jelentkezik, hogy nem tűri, hogy másokkal beszélgessek, ha hívok gyereket játszani hozzá kiborul, csak vele foglalkozhatok, teljesen kisajátít. Kérdeztem erről egy ismerősömet, aki óvónő, megnyugtatott, hogy ez 2 évesen természetes, majd lecseng. Már azt hittem, én neveltem félre. Azt mondta, a fiúknál erőteljesebben jelentkezik ez a dolog. Neked is fiad van?

igen,ez természetes.Nálunk is igy van,de én annyira nem veszem a szívemre.Ha apa itthon van,de csak tőlem fogad el valamit,mindig mondom neki,hogy apa is megtudja csinálni,én most mosogatok,de ha megvárod én is oda adom,ilyenkor már jó az apa is.Nem lesz lelkiisérült nyugodj meg.van a családban olyan anyás gyerek,hogy 2 és fél évesen a wc-re menés is komoly dolog,de a bölcsibe simán ott marad,semmi anyás megjegyzése nincs.Az anyás időszaka csakis otthonra vonatkozik.Nyugodtan hagyd apára vagy a szomszéd kislányra ha programod van,nem lesz semmi baja.és ki fogja nőni.