Rosszul tettem, hogy ennyi gyereket vállaltam?
Két gyereket terveztünk, de besikerült a harmadik is, nem bántuk, de hamar kiderült, hogy ikrek lesznek. Így most 4 gyermekem van. Most még gyesen vagyok az ikrekkel, de elég nehéz a megélhetés. A férjemnek van munkája, meg nekem is megvan az állásom, de gyakorlatilag minden pénzünk elmegy minden hónapban mindenre.Építkeztünk, a házunk nagyjából rendben, de nincs leszínezve, a kerítés befejezve, járda sincs, míg körülöttünk minden szomszéd tip-top rendben. Már mindegyiktől megkaptak, hogy ők csak két gyereket vállalnak, mert fel is kell őket nevelni.
Biztos hülyének néznek minket, szégyellem, hogy most még a kiskertem is gazos, mert időm sincs semmire, a fűnírás is mindig csúszik, hát rontjuk az utca összképét az biztos.
Imádom a gyerekeimet, nem bántam meg, hogy a 3. terhességemet nem vetettem el, de sokszor eszembe jut, hogy ha csak 2 lenne, többminden jutna nekik...
Nem szenvednek hiányt semmiben, de azért sokszor nagyobb dolgokra nemet kell mondanunk, hogy nincs rá pénz. Őrület ez a mai világ, okostelefon, tablet saját számítógép már az ovisoknak is, hát négyfelé ezt nem győzzük. A legnagyobb már iskolás, és ő mindig ezzel jön haza, hogy már minden osztálytársának van, csak neki nincs...
Mi lesz ha ettől rosszabbá válik az anyagi helyzetünk, a férjem is elvesztheti az állását, mi lesz ha nélkülözni fognak a gyerekeim, ha nem jut ennivaló az asztalra?
Ez csak utópia, de olyan létbizonytalanságban érzem magam.Hitelünk nincs, kocsi ki van fizetve, de megtakarításunk egy fillér se, mert minden elmegy a rezsire, kajára, ruhára, gyógyszerre, iskolai-óvodai fizetnivalókra, minden kiadást nagyon meg kell gondolni.
És közben nap mint nap megkapom, hogy nem kellett volna ennyi gyereket vállalni...
Nem ilyen egyszerű ez sajnos. Kettőt vállaltunk ésszel, a harmadik védekezés mellett besikerült. Elvetethettem volna-akkor még nem tudtam, hogy ikerterhesség, de nem tudtam megtenni ép ésszel. Gyógyszert szedtem, mint kiderült, a megfázás miatt szedett gyulladáscsökkentő bekavart a fogamzásgátló hatékonyságába. a nőgyógyászom így fogalmazott, semmi sem 100 %-os biztonságú, a női szervezet ilyen szempontból egy kiszámíthatatlan időzített bomba. Na mindegy.
A másik, hogy nincs segítségünk, emiatt 2 gyerekkel is ugyanúgy nehéz lenne, sőt még nehezebb is, mert most már nekem a nagyok sokat segítenek, 11 és 6 évesek, a 6 éves lányom igazi pótanyuka az ikreknek, eteti, itatja őket, terelgeti őket mindenfele, a fiam már elugrik nekem a boltba, gyógyszertárba ha kell, van ebbe jó is, nem szó szerint kell érteni ezt, hogy szétszakadok, de sokszor érzem így, hogy nem győzöm, amit szeretnék, és persze sokszor eszembe jut, hogy nem erről álmodtam lánykoromban.
A kérdésem kapcsán elgondolkodtam, és azon kívül, hogy védekezni kellett volna rendesebben, meg abortuszra menni, amire nem tudtam rászánni magam, inkább abban kérnék tanácsot, hogy hogyan tovább, ha már így alakult, mit tehetnék, hogy élhetőbb legyen ez a helyzet, apróbb praktikák, ötletek, bármi.
Kedves utolsó, kíváncsi vagyok az éles kritikai látásmódoddal te milyen segítő tanácsokat tudnál nekem adni?
válasza: válasza:Hát nem vagyok Angelina Jolie, hogy akárhány gyereket szülhetek meg örökbefogadhatok, bébiszitterek hada vigyáz rájuk.
Látszik, hogy nem látod át a helyzetet. Az hogy nincs segítségünk, az nem azt jelenti, hogy nem tudom valakire rábízni őket, ha mondjuk el kell intézni valamit, szülőire kell menni vagy ilyesmi, megoldjuk. Csak hát a nagyszülők is mind dolgoznak még, mindenki csak módjával tud szabadságot kivenni.
A lányom 4 éves volt, mikor megszülettek a kistesói, itt nem volt testvérféltékenység, imádja őket, és az első perctől engem utánozva foglalkozik velük, nem kérésre, spontán önszántából, a játékbabái helyett igazikon gyakorol. Az ilyen korú gyerekek fő tevékenysége még az utánzáson alapuló szerepjáték, ő nem szitterkedik, hanem játszik és játszva tanul.
Nem tudom neked van-e gyereked, de az élet nem ilyen sarkított, hogy csak az szüljön, akinek van pénze bébiszitterre, meg ebédrendelésre, mert akkor itt ássa el magát minden olyan anyuka aki időt szán arra, hogy főz (és süt) a családjának, és nem passzolja le bébiszitternek a gyerekeit? Hát nem is tudom.
De a legdurvább az a válaszodban, hogy mindenki egye meg amit főzött... Akkor itt nincs szükség a gyakorira sem, senki ne kérjen tanácsot senkitől, mert egye meg amit főzött magának!
Hát tudod, a te válaszod felébresztette bennem a harci kedvet, megvan a kérdésemre a válaszom, mert igenis jó nagycsaládosnak lenni, nem bántam meg semmit, örülök a gyerekeimnek, mert több előnye van mint hátránya, lehet hogy nekem most egy kicsit nehéz, de rengeteg szeretetet kapok vissza, kapunk vissza a férjemmel együtt, a gyerekek rengeteget tanulnak egymástól, és nem unatkozunk az egyszer biztos!
És hogy mit hoz a jövő, az másnak is kérdéses(sajnos), aki kevesebb gyereket nevel, az sem tudja biztosan ma Magyarországon, hogy mi lesz majd, ha nő a gyerek, úgyhogy csak bizakodni lehet.
Ha visszamegyek dolgozni, kicsivel több pénzünk lesz, az én állásom biztos, közalkalmazottként dolgozom, míg a férjem cége bármikor bemondhatja az unalmast, de hát ráérünk akkor aggódni, ha eljön az ideje.
A többieknek köszönöm mindenkinek a válaszát, és kívánom, hogy terveitek-álmaitok valóra váljanak!
válasza:"jó nagycsaládosnak lenni, nem bántam meg semmit, örülök a gyerekeimnek, mert több előnye van mint hátránya, lehet hogy nekem most egy kicsit nehéz, de rengeteg szeretetet kapok vissza, kapunk vissza a férjemmel együtt"
Na hát valami ilyesmi az elvárható viselkedés egy nagycsaládostól. Ha vállaltad, megszülted őket, akkor most már tessék jó képet vágni a dologhoz, a problémák megoldásán dolgozni, nem pedig csak panaszkodni.
Amúgy nem sok értelmes tanácsot kaptál, ami megkönnyíthetné a dolgotokat, (még az enyém a legértelmesebb) csak a nagy-nagy gratulációkat. Ergo a többi hozzászóló is csak azt várja el, h te nagycsaládosként legyél büszke a családodra, de ki ne merd nyitni a szád, h valami bajod van. Csak ők nem írják le szavakkal, én meg leírom. Kézzelfogható segítséget vagy egy épkézláb tanácsot megnézheted, hogy hányan adtak. Vond le a következtetést.
Igazad is lehet talán, de azért ne kritizáld a többi válaszolót, például az elsőnek nagyon tetszett a válasza, válaszai, a hozzáállása és szemléletmódja miatt is. Azért mert valaki pozitív választ adott, nem feltétlenül csak ömlengett. Hát tanácsot nem kaptam mástól, csak tőled, de köszönöm az őszinteséged.
Magánüzenetet is kaptam, azt is köszönöm, csak akkor nem volt időm reagálni, hiszen a kérdésem eredeti részében az anyagiakat boncolgatom, hogy a mai anyagias világban sokan csak azért vállalnak egy gyereket, mert annak mindent meg akarnak adni. És ez a "minden" ebben a szemléletben azt jelenti:
márkás ruhák, menő játékok, tablet, okostelefon, számítógép, plazmatévé stb., ahogy nő a gyerek minden kütyü meglegyen neki, mert attól lesz boldog. Azt hiszem, ha csak egy gyerekem lenne, se látnám így a világot, s nem is akarnám. Úgy gondolom, ettől a szemlélettől én többet, jobbat fogok nyújtani a gyerekeimnek.
Az első válaszolónak: még egyszer köszi, jó lenne ha ilyen emberek lennének az ismeretségi körömben, mint te is, de nekem csak ezek az újgazdag márka- és kütyüfüggő menő szülők jutottak... Remélem sikerül nektek is annyi gyerkőcöt összehozni, amennyit szeretnétek majd!
És tényleg örültem mindenki válaszának!
válasza:2-es vagyok,nem tudom nézed-e még a kérdést.
Csak annyit akartam még, így végig olvasva a többi választ,kommentet,hogy ne érezd magad rosszul,szerintem tök normális,hogy ott,ahol sok gyerek van,rohannak a napok,káosz van és néha úgy érzed szétszakadsz!de hidd el,a gyerekeid nem így érzik:))Onnan tudom,mert ahogy írtam 4 kisebb tesóm van, én is sokat segítettem anyának velük kapcsolatban és a legjobbakat akkor beszélgettem anyával mikor főzött, vagy vasalt:))Én azt mondom,hogy amíg teheted maradj otthon, tényleg legalább míg a kicsik oviba mennek(de ha van meló rendesen a háztartásban,akkor az se gát,ha utána otthon maradsz szerintem,ha anyagilag lehetséges) és próbálj pozitívan hozzáállni minden elvégzendő tevékenységhez,mert a gyerekek ezt látják!'"jaj de jó,süthetünk kakaós csigát" vagy "jaj még ezt is meg kell csinálnom..." tudom nehéz,nagyon nehéz,és nekem úgy nehéz,hogy még csak kettő van, de biztos kivitelezhető!!
Amúgy tényleg nagyon sok a ma aki 1,max 2 gyereket vállal,hogy megadhasson mindent...persze mindenki ismerje a saját határait és ne vállaljon,ha nem bírja,de az se normális,ha anyagiakban túlságosan el vannak kényeztetve a gyerekek.
Egyik ismerősöm fia 3,5 éves,nehezen köti le,sokat játszik gépen és mennek ide-oda(játszóház,fizetős plusz programok)hogy ne unatkozzon a gyerek.Szegénykének olyan kis darabos a mozgása,múltkor mikor együtt voltunk játszón csak néztem,hogy az én 3,5 évesem mennyivel koordináltabban mozog,játszik....mi,anyagi okok miatt is,nem járunk extra helyekre,a környéken kirándulunk,játszókra járunk,meg ismerősökhöz megyünk át.És pl fiam, másik kis barátjával egyik nap vagy 4 órát játszottak kint a kertben délután,bogarakat gyűjtöttek,homokoztak,ami persze sárcsatába fulladt,slagoztunk,alig akartak bejönni.Na ezek az igazi élmények és ezt tapasztalatból mondom!!!Mert én is az utcai sárcsatákra emlékszem,nem pedig azokra hol voltunk,vagy hova nem jutottunk el...
huh,bocsi ha hosszú lettem,remélem érthető volt amit írtam:)
válasza:Kedves Kérdező!
Soha egy percig se engedd meg magadnak, hogy elbizonytalanodj, hogy jól csinálom - e, nem kellett volna - e megállnom 2 gyereknél, mit szólnak a szomszédok, baj - e hogy nem telik "mindenre". Ezt egyszerűen nem teheted meg, és nem is lesz tőle jobb semmi. Büszkén vállald minden pillanatban a döntéseidet, ne másokkal foglalkozz, mert nem másoknak kell a Ti dolgaitokon úrrá lenni, hanem Nektek. Fel a fejjel, mindig csak előre nézz. Mondom mindezt úgy, hogx én is nap mint nap megvívom a csatáimat a környezetemmel, de még a családommal is a 6 gyerek miatt, de tulajdonképpen senkinek semmi köze hozzá. És lassan be kell adagolnom, hogy érkezik a 7. baba... Nem akartam már Őt, nagyon nem, de úgy látszik nekünk ez van megírva.Ezt kell felvállalnom minden percben.
Most olvastam, köszi 2-es!
Az utolsó válaszolónak: le a kalappal előtted, nem semmi ennyi gyerek! És jön a hetedik! Tisztelem a döntésedet és a felvállalásodat! Mindenkinek megvan a maga keresztje, csak van aki felvállalja és cipeli, van aki ledobja és otthagyja, van aki másokra sózza...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!