Ha nincs elég türelmem a párom gyerekéhez, akkor inkább ne vállaljak sajátot?

A párom kislánya öt és fél éves. Igazából nincs vele komoly gond, az átlagosnál kicsit elevenebb, de azért nem lehet rá azt mondani, hogy rossz.

És sajnos azt vettem észre magamon, hogy gyakran próbára teszi a türelmemet. Pedig csak hétvégente van itt, de így is kiborít néha, amikor már tizedszer kérdezi meg valami totál egyértelmű dologról, hogy de miért. Például múltkor egy nap alatt vagy 7szer kérdezte meg, hogy most miért május van. Kapott mindig értelmes választ (már he lehet erre a kérdésre értelmesen válaszolni), utána azt kérdezte, hogy "ezt most hogy érted"? Meg egy csomó ilyen dolga van, ami a párom szerint cuki, szerintem viszont idegesítő. Persze igyekszem nem éreztetni a gyerekkel, hogy fogytán van a türelmem, sosem kiabálok vele, ingerülten sem szoktam beszélni, az elmúlt másfél évben, amióta ismerem, egyszer szóltam csak rá kicsit emeltebb hangon. Mégis az van, hogy rövid idő alatt elkezd fárasztani, és amikor itt van, folyamatosan feszült vagyok. Pedig aranyos, értelmes kislány, de akkor is nagyon nehéz türtőztetnem magam, hogy időnként ne kiabáljak vele.

Nagyon szeretnék/szeretnénk közös gyereket, de így nem merek belevágni, hog ezek az érzések vannak bennem a párom lányával kapcsolatban. Ez normális, vagy tényleg nem való nekem gyerek? Jobban teszem, ha inkább nem szülök? Nem bízom magamban eléggé, félek hogy a saját gyerekemhez se lesz elég türelmem, pedig ő nem csak heti két napot lesz velem.